Miközben Orbán Viktor a Fidesz népszerűségének töretlenségét látja a VOKS 2025 aláírásgyűjtésében, Pokol Béla volt alkotmánybíró biztonsági intézkedéseket javasolt egy mégis bekövetkező kormányváltás esetére. Az ellenzéki oldalon régóta kérdés, mi legyen az illiberális kétharmados törvényekkel.
Pokol Béla nemrég az ellenzéki választási győzelem lehetséges bekövetkezte miatt egy különleges alkotmányi rend bevezetését javasolta egy véleménycikkben. Szerinte egy „alkotmánypuccs megelőzése céljából” lenne arra szükség, hogy még a mostani parlament (melyben a Fidesznek kétharmada van) alaptörvénybe foglalja az un. Alkotmányvédelmi Tanács intézményét, hogy az majd megakadályozza azt a választás utáni lehetséges helyzetet, amikor „az Országgyűlés egyszerű többségével megválasztott kormány olyan intézkedéseket hoz saját döntésével, vagy az Országgyűlés egyszerű többségének döntésével, melyek az alaptörvény szabályai szerint csak az Országgyűlés minősített többségével elfogadott szabályok alapján tehetők meg”.
Szerinte egy ilyen alkotmányvédelmi helyzet fennállásának megállapítását a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság elnöke, a Kúria elnöke, vagy a legfőbb ügyész kezdeményezhetné, „amire az alaptörvény erejénél fogva megalakulna az Alkotmányvédelmi Tanács”, melynek tagjai közé tartozna még az Állami Számvevőszék elnöke is. Miután ez a Tanács összeülne és kihirdetné az „alkotmányvédelmi helyzetet”, „az alaptörvény erejénél fogva az Országgyűlés működése a felfüggesztés állapotába kerül, a kormány megbízatása megszűnik, és jogkörét ideiglenesen az Alkotmányvédelmi Tanács veszi át”. És ők kormányoznának az új választás kiírásáig. Máshol ezt hívják puccsnak.
Ki foglalja el a vétópontokat?
Nem gondoljuk, hogy lapunk májusi interjúja Sajó Andrással indította volna az ELTE nyugalmazott professzorát a választás utáni Fidesz-puccs közjogi alapjainak megteremtését javasoló cikke megírására, de mintha kimondatlanul is arra reflektálna. Azt írja ugyanis, hogy a „korábban is alkotmánypuccsot tervező balliberális jogászok ismét elkezdték hangoztatni” a kormányváltásról szóló terveiket.
A liberális jogtudós Sajó András arról beszélt lapunknak május végén, hogy a jogászoknak nem kell beleragadniuk a pozitivista, csak a jogi szöveg primér értelmezését néző jogszemléletbe, amikor csalárd módon meghozott (ő a Fidesz törvényalkotását jórészt ilyennek minősíti) törvények alkotmányos (pl. kétharmados kötőerővel rendelkező) következményeivel szembesülnek, mert a jogállam értelmezése nagyobb mozgásteret hagy. Sajó szerint a Fidesz visszaélésszerűen alkot alkotmányellenes jogszabályokat. A strasbourgi bíróság volt bírájának militáns jogállam-felfogása nem tér el a jogállami elvektől. Szerinte e nélkül is ki lehet majd mondani a Fidesz által teremtett rendkívüli helyzetre alkalmazott rugalmas felfogást követve és figyelembe véve az illiberális jogszabályalkotások valós szándékait és céljait is, hogy a Fidesz – hasonlóan más illiberális államokhoz - törvényhozásának jelentős része nem állja ki az alkotmányosság próbáját.
Az illiberális rendszerek azzal, hogy lojalisták beültetésével megszerzik az olyan alkotmányos vétópontokat, mint az alkotmánybíróságok vagy a médiatanácsok, azok révén megkötik utódaik kezét és programjuk végrehajtását. Ezzel küszködik a lengyel kormány is, amit a Fidesz politikusai rendszeresen a jogállam megtiprójának neveznek, holott az fontosabb jogállami intézkedései tervezetét előzetesen elküldi az Európa Tanács Velencei Bizottságának is véleményezésre. Pokol ezeknek az alkotmányos vétópontoknak a kormányváltás utáni kiiktatását igyekezne megakadályozni javaslatával.
Már a Plakáttörvény idején is ezt mondta
A volt alkotmánybíró ugyanakkor következetes: már 2019-ben különvéleményt fogalmazott meg az Alkotmánybíróság (Ab) egyik döntéséhez, melyben a többségi véleménnyel szemben a kétharmadosság rigorózus értelmezéséhez ragaszkodott annak feles törvénnyel történt átírásával szemben. Az Ab többsége akkor ugyanis nem találta alkotmányellenesnek, hogy ugyanazt a szöveget először kétharmadosként nem fogadta el a parlament (mert nem volt meg a kétharmad), majd pár nap múlva feles törvényként már igen.
Mi is volt ez az un Plakáttörvény-ügy még 2017-ben? A Fidesznek 2015-től 2018-ig nem volt meg a parlamenti kétharmada, így nem tudott sarkalatos törvényeket elfogadni, illetve módosítani. Emiatt, amikor 2017-ban a Jobbik elindította a Ti dolgoztok, ők lopnak országos plakátkampányát a Fidesszel 2015-ben szakító és a Jobbik mögé beállt Simicska Lajos üzletember, a Fidesz korábbi fő fundraisere plakáthelyein, a kormánypárt nem tudott hozzányúlni a kétharmados párttörvényhez. Pedig nagyon szeretett volna változtatni azon az utcaképen, melyen Orbánt, Rogánt, Habonyt lopással vádoló óriásplakátok virítottak országszerte.
Bizonyíték nem volt rá, de Simicska valószínűleg ingyen vagy nagyon kedvező áron adta az ellenzéki Jobbiknak a plakáthelyeket (amíg informálisan a Fidesz második embere volt, évtizedekig a Fidesz élvezte ezt a lehetőséget). Ez irritálta a kormánypártot, de egyébként elvi alapon is kifogásolható, hiszen így valójában egy jogi személy (a plakáthely-tulajdonos) anyagi támogatást nyújt egy pártnak. Ez pedig Magyarországon régen is, most is tilos a Párttörvény alapján. (Ehhez lásd interjúnkat Léderer Sándorral, a K-Monitor igazgatójával.) Persze ez addig nem zavarta a Fideszt, amíg ennek ő volt kedvezményezettje, de attól még jogellenes és sérti a pártpolitikai versengés játékszabályait. A K-Monitor 2022-es pártfinanszírozási javaslataiban is az szerepel, hogy „fizetett politikai hirdetések közzétételére csak egyenlő feltételek mellett kerülhet sor”.
A Fidesz így jogalkotásba kezdett. Először boltolni próbált ellenzéki pártokkal, a háttérben plakáthelyeket ígérve nekik, ha azok megszavazzák a plakáttörvényt, ami választási kampányidőszakon kívül megtiltotta volna mindenféle politikai plakát kihelyezését. (Arról nem lehet tudni, hogy ez a CÖF hirdetéseit vagy a kormány társadalmi célúnak és tájékoztatásnak nevezett politikai plakátolását hogyan érintette volna.)
Az ellenzékkel végül nem sikerült megállapodni, így a Fidesznek nem sikerült megteremtenie a kétharmadot. De benyújtott egy törvényjavaslatot A burkolt párfinanszírozás megakadályozásáról és az átlátható kampányfinanszírozás biztosításáról címmel, melynek voltak sima feles többséget és voltak kétharmados szavazati arányt igénylő részei. Utóbbiakhoz nem lett meg a szükséges szavazat, és az így megcsonkított és szövegszerűen is értelmetlen törvényt Áder János államfő nem írta alá, hanem visszaküldte a parlamentnek.
Annak Törvényalkotási Bizottsága nagy kavarásba fogott, melynek részleteit most nem írjuk le (például egy emailben a tárgyalásra küldött MSZP-s javaslatot a testület formális módosító indítványként értelmezte és szavazott róla, az MSZP viszont nem vette a nevére). A lényeg az, hogy végül a Fidesz – rendkívüli ülésnap összehívásával – az egyszerű feles többséget igénylő, a településkép védelméről szóló törvény módosításával szigorította a politikai reklámok kihelyezését 2017. június 23-án. Ebbe szó szerint ugyanazokat a szövegrészeket is belepakolta, amelyeket pár nappal korábban még kétharmados passzusokként szavaztatott meg.
Az elfogadott módosítás lényege, hogy onnantól a költségvetési támogatásban részesített szervek és jogi személyek, így a pártok is az előző üzleti évi listaáron hirdethetnek csak, és a hirdetési felelet tulajdonosa köteles a listaárat bejelenteni a hatóságnak.
Áder ezt már aláírta, az ellenzék pedig utólagos normakontrollt kért az Ab-től. Több okra hivatkoztak, cikkünk témája miatt mi most csak azt emeljük ki, hogy szerintük a szabályozás számos eleme a párttörvényt érinti, ami sarkalatos, kétharmados törvény, így a településkép védelmi törvény módosítását alkotmányellenesen fogadták el egyszerű többséggel. Jellemző a valós indítékra (ami, hangsúlyozzuk, legitim) a fideszesek a vitában is végig korrupcióról és nem településvédelemről beszéltek.
Az Ab – egyébként logikus érveléssel – az indítványnak ezt a részét is elutasította (egyébként a többi részét is), vagyis elfogadta a Fidesz megoldását. Egyedül Pokol Béla írta azt különvéleményében, hogy csak a törvény megsemmisítését tudta volna elfogadni, mert „az Alaptörvény VIII. cikkének (4) bekezdése a pártok működésének és gazdálkodásának teljes és részletes szabályozását a sarkalatosság követelményéhez köti.”
Az Ab egyébként azzal érvelt, hogy a kötelező listaáras értékesítés, ami egyébként is a hirdetési felület tulajdonosát kötelezi, a pártok esetében csak megerősíti azt a párttörvényben is létező tilalmat, hogy pártok cégektől nem fogadhatnak el támogatást: „csupán a Párttv. 4. § (2) bekezdésében foglalt tilalom alkalmazhatóságát segíti elő, és ezzel a pártok esélyegyenlőségét biztosítja.” De Pokol Béla ezt is kétharmadhoz kötötte volna.
„A rendszeretek tökéletes”
Ebből a szempontból tehát következetes a volt alkotmánybírónak a Fidesz jogi és intézményi konstrukcióit a kormányváltás után is megőrizni akaró igyekezete. Sokan (például egy másik volt alkotmánybíró, Vörös Imre) vele ellentétben viszont úgy látják, hogy kétharmados parlamenti többségét kihasználva pont a Fidesz hajtott végre alkotmányos puccsot Magyarországon.
Egy másik, egy ideig szintén Fidesz-közeli értelmiségi, a korábbi MDF-es, később LMP-s Elek István így reagált a Facebookon Pokol írására: „Nyugodj meg Béla, nincs értelme már ennek az alkotmányjogi tákolgatásnak! A rendszeretek tökéletes e nélkül is. Tökéletes önkényuralmi rendszer… arról az alkotmányjogi álláspontról nézve, amelynek az érvényesítésével szemben elővágásként be akarod vetni ezt az Alaptörvényt módosító javaslatot, ez annyit ér, mint halottnak a csók. Hiszen e szerint a morálisan, politikailag és alkotmányjogilag egyaránt igazolt álláspont szerint már 2013 tavasza óta alkotmányellenes önkényuralmi rendszerben élünk.” Ezt a közíró szerint alkotmányosan tiltott kizárólagos hatalomra törekvés eredményeként, „egy 2010 és 13 között kivitelezett lopakodó államcsínnyel hozott létre az alkotmánymódosító többségével visszaélő, az alkotmányos esküjét eláruló orbáni kétharmados többség”.
Elek arra utalhat, hogy 2013 májusában fogadta el a Fidesz a negyedik alkotmánymódosítást, ami a mára már 15 alkotmánymódosítás közül talán a legnagyobb felhördülést váltotta ki, Sólyom László ezt nevezte meg a jogállam végének. Ez olyan rendelkezéseket rögzített az alaptörvényben, melyeket korábban az Ab már alkotmányellenesnek talált.
Elek István így folytatja Pokolnak címzett bejegyzését: „Csak nem gondolod, hogy azon múlik ennek az…önkényuralmi rendszernek a 2026 utáni tovább élése, hogy megpatkoljátok-e még néhány efféle paragrafussal? Nem ettől függ majd, Béla, hanem a rendszeretek teljesítményével elégedetlenek, a rendszerváltozást akarók politikai erejétől, az alkotmányos demokrácia, a jogállami gondolkodás híveinek elszántságától.”
Mindenesetre, ha Pokol nem csak gondolatfutamként tette közzé írását, hanem a Fidesz esetleges jogalkotásának ágyaz meg vele (persze az a Fidesz beismerő vallomása lenne arról, hogy beárazta a vereségét), akkor egy esetleges ellenzéki választási győzelem után az új hatalomnak a lengyel Tusk-kormánynál is nagyobb gondja lesz, amikor a csak a Fidesz kinevezettjeiből álló, kritikusaik szerint lojalistákból álló „Alkotmányvédelmi Tanács” szolgálatba helyezi magát.
