Úgy tűnik az új amerikai kormányzat jobban elkötelezett a NATO felé, és a francia elnök sem tekinti már „agyhalottnak” a szövetséget. Mindez pezsgést hozott a szervezetbe. Továbbra is viharfelhők gyülekeznek azonban a NATO egén, amikor szóba kerül jövőbeli szerepe és az, hogy ezt miből pénzeljék.
Korán jött a tavaszi olvadás a NATO-nál – legalábbis, ezt sugallta az új amerikai védelmi miniszter és többi tagállamot képviselő kollégái e heti videokonferenciája.
Lloyd Austin bemutatkozása után az elragadtatott Jens Stoltenberg NATO-főtitkár arról beszélt hogy „különleges lehetőségünk van új fejezetet nyitni az Európa és Észak-Amerika közötti kapcsolatokban”.
A bimbózó új transzatlanti románc következő fejezete az lehet, amikor Antony Blinken új amerikai külügyminiszter bejelentkezik az EU Külpolitikai Tanács ülésén. A szenvedélyes szerelem miatt üvöltő szelekig pedig akkor juthatunk el – hacsak közbe nem szól egy újabb vírusvariáns – amikor Joe Biden amerikai elnök júniusban ellátogat a G7-es csúcsra, a festői szépségű, délnyugat-angliai Cornwallba.
Biden európai körútja során tiszteletét teszi majd Brüsszelben, az EU-vezetőknél, majd részt vesz egy nagy NATO-összeboruláson, amelynek célja demonstrálni, mennyire kivirágzott az európai-észak-amerikai kapcsolat.
Eljött az idő a NATO-misszió újragondolására
Ezen a NATO-csúcson kezdi majd Stoltenberg felvázolni, hogyan is nézzen ki a szövetség a következő évtizedben. A védelmi klub stratégiai koncepcióját 2010. óta nem módosították. Akkoriban Kína még szóba sem került, Oroszországgal pedig stratégiai partnerséget akartak építeni. Nagyon is más időket írunk már azonban és Stoltenberg feladata lesz a frissítés levezénylése.
Decemberben egy „bölcsek csoportja” bevonásával új elgondolásokat dolgoztak ki arról, hogyan kerüljék el, hogy egyetlen tagállam ellenállása fékezhessen döntéseket (például ahogy Magyarország nem engedi magasabb szintre emelni a viszonyt Ukrajnával az ottani magyar kisebbséggel szemben Budapest által diszkriminatívnak tartott új ukrán nyelvtörvény miatt).
Emellett arról is ötleteltek, hogyan kaphatna több közvetítési jogkört a főtitkár és hogyan tarthatnának több miniszteri találkozót. Lesz olyan ötlet, amit lelőnek, lesz, ami szárnyalhat. Közben Stoltenberg újabb olyan témát is bedobott, ami évente kihívást jelent a szövetségnek: a pénz kérdését.
Új ötlet a NATO-missziók finanszírozására
A múlt héten azt javasolták a 30 tagállamnak, hogy a NATO kollektív módon finanszírozza a területén folyó elrettentő tevékenységet. Ez azt jelenti, hogy feladnák a jelenlegi rendszert, amely szerint egyetlen szövetséges viseli a kivezénylések költségeit.
A gyakorlatban ez most a balti államokba és Lengyelországba vezényelt három hadászati egységre, továbbá a NATO fekete-tengeri jelenlétére, valamint a közös légtér-ellenőrzési és tengerészeti feladatokra és a flották fenntartására vonatkozik.
Nem világos, hogy a számla mekkora részét állná a NATO és hogy mennyivel kell ehhez évről évre növelni a költségvetést. Ami érdekes: a közös NATO-kasszába történő befizetés beszámít majd a tagországok számára előírt védelmi kiadásokba, amelyek jelenleg a GDP minimum 2%-t teszik ki.
Ki jár jól vele?
Mindez örömhír Kanadának, Németországnak és Olaszországnak, amelyek jelenleg még igen távol állnak attól, hogy a GDP 2%-t költsék védelemre, de amelyek nagy pénzeket adnak több, NATO-területen zajló katonai kezdeményezésre.
A 2% még mindig követelmény – jobbára az Egyesült Államok nyomása miatt. Eddig Amerika és nyolc másik tagállam érte el a 2%-os kiadási célt. Néhányan a következő években pörgethetik fel védelmi kiadásaikat az elvárt szintre. Viszont senki sem hisz a 2014-es Walesi Ígéretben, amely szerint 2024-re az összes tagállam éves GDP-je 2%-t fordítja majd védelemre.
Franciaország például figyelme nagy részét Afrikára összpontosítja és így nem sokat nyerne a módosított „NATO-tagdíjjal”. Párizs jelezte is vonakodását. A valódi kérdés azonban az, hogy az Egyesült Államok hogyan tekint a javaslatra.
Brüsszelből olyan hangokat hallani, hogy „az amerikaiak részletesen tanulmányozzák”. Washington, amely Lengyelországban állomásoztat erőket és tengerészeti műveletekben is részt vesz, nyerne az ötlettel. De vajon úgy érzené-e, hogy másoknak kibúvó lehet a védelmi kiadások alól, ha elfogadja a javaslatot?
Bidennek is jobb lenne a Trump-féle sokk taktika a fukarkodó európaiakkal szemben?
A Biden-kormányzat békülékenyebb hangnemben akar kommunikálni a szövetségesekkel azt követően, hogy elődje, Donald Trump „szabályszegő renitenseknek” titulálta szövetségeseit, amiért nem nyúltak elég mélyen a zsebükbe.
Viszont Biden is azt szeretné, ha az európaiak többet költenének, ami nem lesz egyszerű a koronavírus-okozta gazdasági visszaesés közepette.
Trump Amerika kiléptetésével fenyegetőzött és így érte el, hogy a NATO-költségvetéshez történő amerikai hozzájárulás esetében egy plafont fogadtak el.
A büdzsé évi 2 milliárd euró körüli összeg és a tagállamok befizetéseiből áll össze, amelyek alapja az egyes országok nettó nemzeti bevétele (GNI).
Amerika hozzájárulása a teljes költségvetés 16%-t teszi ki. Fontos megemlíteni, hogy ez lesz a hetedik év, amikor az európaiak és Kanada 190 milliárd dollárral többet fizetnek be.
Ezt persze nem lehet csak Trumpnak betudni, de a sokan elismerik a szövetségen belül, hogy sokktaktikája bizonyos mértékben bejött.
Tehát, miközben a NATO-nak többet kéne foglalkoznia Oroszországgal, Kínával vagy talán még Törökország egyre obstruktívabb hozzáállásával, a pénzkérdés lesz az, ami továbbra is rányomja a bélyegét a transzatlanti házasságra.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!
