Mindenkinek van egy kedves fája – mondja Viczián Zsófia, aki könyvet írt Budapest fáiról. A munka eredetileg cikksorozatnak indult, aztán egyre több és több történet jött elő, legendákra és régi történetekre derült fény. Zsófia nem botanikus, magyar–néprajz szakon és hitoktatóként végzett. Amit a fákról tud – és ez mostanra nem kevés –, azt autodidakta módon tanulta.
Itt nézheti meg a beszélgetést:
Ha csak hallgatná, azt itt teheti meg:
Néhány gondolat a beszélgetésből:
- A cikksorozatnak induló munka lassan, sok-sok kutatás után kötetté nőtte ki magát.
- A Kodály köröndön található ősöreg platán annak köszönheti az életét, hogy korábban egy katonai őrbódé állt alatta. Fedák Sári fája nem biztos, hogy Fedák Sárié, viszont lehet, hogy Tormay Cécile ültette. A vár aljában található vén fa alatt egy – hatósági szempontból – hírhedt galeri (banda) tanyázott, akik a nevüket is a fától kölcsönözték.
- Korábban nem létezett egységes budapesti (vagyis pest-budai) fakataszter, ezért nehéz utánajárni a fák történetének.
- József nádor, bár nagyon szerette a fákat, úgy vélte, hogy nem valók a városba. Emiatt parázs vitája lett Széchenyivel, aki azt mondta, hogy a fákra szükség van, mert a parkok formálják a közösséget.
- Bár akkor sem volt minden fenékig tejfel, száz évvel ezelőtt jobb volt fának lenni Budapesten, mint most.
- A platánok helyét lassan átveszi az új sztár, a ginkgo.
