Napi húszmillió eurót keres a román emberkereskedelmi maffia az áldozatain. Szakértők szerint Románia ugyan sokkal fejlettebb alvilági hálózatot működtet, de Magyarországon is adják-veszik az embereket, mint a tárgyakat. Az árat mindig a helyzet határozza meg, de van, akit húsárban vesznek meg, ötven-százezer forintért, és van, akit a saját családja ad oda a striciknek tartozás fejében. Az ukrajnai menekültválság miatt a probléma egész Európában eszkalálódott. Legutóbb Ausztriában tűntek el ukrán menekült nők a gyerekeikkel együtt.
„Ismerem az egész éjszakát, ismerem a striciket, futtatókat is. Nincs semmi közünk egymáshoz, csak annyi, hogy a rokonaim”
– mondta az egyik forrásunk, aki a családtagjaitól úgy tudja: a hazájukból menekülő, jövőkép nélküli ukrán lányokat nagyon könnyű becserkészni, és kapva kapnak is az alkalmon.
„A stricik lemennek a határra, ígérnek a lányoknak mindent; pénzt és azt is, hogy kiküldik őket Svájcba, Olaszországba vagy Németországba dolgozni. A stricik előre le vannak szerződve a bárokkal. Bár konkrét esettel nem találkoztam, de hallottam, hogy a futtatók is rámozdultak a menekültekre. Az ukrán nők amúgy is szépek, meg hát őket könnyebb is megdumálni, mint a magyar csajokat, mert azok már ki vannak rafináltosodva”
– magyarázta informátorunk, aki azt is elmondta: a szexmunkás lányokat általában a Keleti pályaudvar parkolójából indítják útnak, ahol kisbuszok várják őket. A logisztika már évekkel ezelőtt kiépült a lányok fuvarozására: egy vállalkozói kör turnusváltásban hozza-viszi őket. De Magyarországon is sokan vannak, akik nem önszántukból lesznek szexrabszolgák. Van, akit eladnak, és van, aki a családja tartozását dolgozza így le.
„Egy lázcsillapító áráért is eladnak lányokat, de ez elsősorban az uzsorára vonatkozik. Korábban az enyingiek konkrétan bélszínárban vették a lányokat, vagyis húsárban, de most olyan drága lett a hús, hogy még annál is olcsóbban megkapják őket. Átlagosan egy lány ára olyan ötven- és százezer forint között mozog. De volt olyan kislányom is, akit ki kellett menekítenünk a családjából, mert az apja pár fröccsért a kocsmáros ölébe ültette. Azt, hogy mennyiért adják vagy veszik meg a lányokat kilóra Magyarországon, mindig a helyzet adja. Helyzet pedig sokszor van”
– mondja Tóth Ákos. Az Age Of Hope Alapítvány vezetője szerint többnyire az uzsorák végződnek szexrabszolgasággal. Az adósságspirálból kevesen tudnak kiszállni.
„Amivel egyre gyakrabban találkozunk, az az uzsorából fakad. Vagy az van, hogy a kamatos pénzt nem tudják visszafizetni, ezért előbb-utóbb a házat kell a minibankárok nevére íratni. Ha nincs ház vagy már rég az uzsorás nevén van az is, és már nincs mit adni neki a tartozás fejében, sokszor a kislányokat viszik el. Alapvetően nem arról van szó, hogy az ember az elején milliókat kért kölcsön. Konkrétan volt olyan eset, amikor tényleg egy doboz lázcsillapító árát kérte az ember az uzsorástól, és a vége az lett, hogy a lányát vitték el”
– mondta a szakember.
Gábornak ezzel szemben más a tapasztalata. A férfi azt mondja: a külföldön neki dolgozó öt lányt soha nem kényszerítette semmire. (A férfi kérésére a nevét megváltoztattuk – B. R.)
„Az esetek 99 százalékában a lányok maguktól mennek. Biztos van olyan extrém eset is, amikor Borsodban vagy Szabolcsban durván felkamatozódik az uzsora, és akkor az adós családja azt mondja, hogy a lányuk ledolgozza a pénzt, nincs semmi baj. De ez csak nagyon ritkán fordul elő. A szegénység és a kilátástalanság miatt a lányok önként és dalolva mennek, és nem azért, mert rosszak vagy kurválkodni akarnak, hanem azért, mert nem látnak más kiutat, és pénzt akarnak keresni.”
Az utóbbi években a magyarországi emberkereskedők már sokkal óvatosabbak, mint korábban. Kevesebb kockázat, kisebb profit, minimalizált lebukásveszély.
A szakemberek szerint ezt támasztja alá az is, hogy míg korábban a gyerekotthonos lányokat vették-vitték külföldre, mostanában ez a nyugat-magyarországi gyermekotthonokra már szinte egyáltalán nem jellemző, bár országos szinten még mindig problémát jelent.
„Mostanában már nem az a tendencia, hogy a védett házakból hamis papírokkal kiviszik a 15 éveseket 18 évesnek mondva Hollandiába, és ott kirakatba rakják őket. Azt csinálják, hogy a becserkészett vagy megvett lányokat nem viszik ki külföldre, inkább itthon egy kisvárosba viszik őket, és ott használja a testüket egy szűk kör nagyon sokáig”
– magyarázta Tóth Ákos, az Age Of Hope Alapítvány vezetője.
A napi húszmillió eurós üzlet
Minden menekültkrízis vissza nem térő alkalom az emberkereskedők és az embercsempészek számára, hiszen viszonylag gyorsan és sokat kereshetnek mások kilátástalan helyzetén. És élnek is a lehetőséggel – mondják a magyar szakértők, akik szerint a hangzatos cselekvési tervek ellenére az Ukrajna elleni orosz háború nem segítette az emberkereskedelem és a kizsákmányolás európai visszaszorítását, viszont ráirányította a környező országok figyelmét az évtizedek óta jelen lévő súlyos problémára.
Ukrajna már a háború előtt is az európai emberkereskedelem egyik fellegvára volt, ahonnan többnyire – az ENSZ egyik jelentése szerint – Oroszországba és Lengyelországba szállították a modern kori rabszolgákat. A fejlett emberkereskedelmi hálózatoknak az sem volt gond, ha az Egyesült Államokba vagy éppen Izraelbe kellett leszállítani az árut: megoldották hamis papírokkal, a határ csak a csillagos ég volt.
Európában négy posztszovjet ország vezeti évek óta a listát: Ukrajnában, Romániában, Bulgáriában és Magyarországon adják-veszik a legtöbb embert. Nem véletlenül, hiszen az emberkereskedelem legalább akkora biznisz, mint az illegális fegyver- és drogkereskedelem – erősítette meg Silvia Tăbușcă, aki jól ismeri a román szervezett bűnözés bugyrait is.
„Becslések szerint csak a román emberkereskedelmi hálózatok naponta több mint húszmillió eurót keresnek. […] De ha a nagy képet nézzük, globálisan percenként legalább két embert adnak el vagy adnak tovább, ebből kétpercenként egy gyereket, miközben világszerte ezer lakosra számítva három embert tartanak fogva kényszermunkára kényszerítve. 2015-ben több mint 25 millió embert használtak ki az évi 150 milliárd dollárra becsült globális haszon érdekében. A világon 19,5 milliárd dollárra becsülik az emberkereskedelem éves nyereségét”
– mondta a romániai Szabad Európának a szervezett bűnözéssel foglalkozó nemzetközi tanácsadó, aki több mint tíz éve figyeli a román embercsempészet főbb aspektusait.
Szabadrablás
Már az ukrajnai háború kezdetekor megkongatták a vészharangot azok a civil szervezetek, amelyek a menekülteket segítették a határokon. A szemfülességnek köszönhető például az, hogy Litvániában felfigyeltek felnőttek egy csoportjára, akik Ukrajnából összesen 43 gyereket próbáltak továbbvinni Nyugat-Európába. A litván főügyész végül nyomozást indított az ügyben, mert a gyanú szerint a gyerekeket illegálisan akarták örökbe adni. De nemcsak a gyerekekre, hanem a sokszor egyedül menekülő nőkre már a határon próbálnak lecsapni a rabszolgavadászok, és az esetek többségében nincs nehéz dolguk.
„Ezek a nők, akik leginkább a gyerekeikkel menekülnek, most hirtelen egy sérülékeny, traumatizált állapotba kerültek, mert tulajdonképpen egy csapásra hajléktalanná és egyedülálló anyává váltak mindenféle perspektíva nélkül. Nincs jövőképük arról, hogy meddig lesznek ebben az állapotban, vagy hogy vissza tudnak-e menni Ukrajnába, vagy egyáltalán lesz-e hova, és mi lesz a férjükkel. Ezek az emberek alapvetően a segítséget és a biztonságot keresik”
– mondta a Szabad Európának De Coll Ágnes. De a szegények közül is a legelesettebbekkel van a legkönnyebb dolguk a lélekkufároknak.
„A kárpátaljai magyar ajkú, határ mellett mélyszegénységben, gettóban élő romák alapvető célcsoportja az emberkereskedőknek, mivel ők eleve kiszolgáltatott helyzetben vannak. Többségében iskolázatlanok, tehát hiszékenyebbek és sokkal naivabbak. Viszont nagyon motiváltak abban, hogy a jobb életet keressék”
– fejtette ki a Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni programjának vezetője.
A menekülteket eltüntető menedzserek
A magyar szakemberek ugyan nagy esetszámmal nem, de emberkereskedőkkel találkoztak a határátkelőkön. Az Age Of Hope Alapítvány vezetője szerint a probléma nagyon is valós.
„Az ukrán menekültkrízis elején tömegével jelentek meg a határ menti településeken menedzsertípusú figurák. Főképp roma lányokat vittek el. Tudni kell, hogy a Budapest fenntartásában lévő ellátórendszerben jelenleg négyszáz menekült van, akik valószínűleg hosszú távon be lesznek ragadva, nagyon szegény családokról van szó, ők a legkiszolgáltatottabbak ebben a helyzetben”
– mondta lapunknak Tóth Ákos, az alapítvány vezetője.
A Baptista Szeretetszolgálat programvezetője éppen ezért már a háború kitörésének tizedik napján elindította az ukrán menekültek kizsákmányolása elleni kampányát, amelybe először a civilek, aztán a szállásadók, majd végül a Miniszterelnökség is beszállt. A kormányzat legyártatott ötvenezer szórólapot, amely a menekülteket figyelmeztette arra, hogy a határ átlépésével a veszély nem múlt el, és könnyen prédává válhatnak. A kezdeményezést a legtöbb ukrán határ menti ország is átvette. A médiakampány ellenére is akadnak olyanok, akik az emberkereskedők markába kerülnek.
„Szállást ad és eltartja az ideiglenesen befogadott menekültet, a kezdetekkor úgy tűnik, hogy ez egyfajta önzetlen segítségnyújtás. De lehet más is. És a rossz dolgok akkor történnek, amikor a szállásadó látszólag vagy ténylegesen belefárad a helyzetbe, és egy idő után azt mondja, hogy eltartottalak, de te mit fogsz nekem adni? És persze a stricik kapásból megmondják, hogy hetekig eltartottalak, akkor most tessék pénzt keresni”
– magyarázza a folyamatot De Coll Ágnes, aki szerint innentől kezdve könnyű dolguk van a futtatóknak.
„Felrakják őket az internetes kirakatba vagy akárhová. Vagy egyszerűen elindítják őket egy prostitúciós úton, például a lakásban kuncsaftokat szerveznek nekik. Körülbelül zéró energiabefektetéssel is tud működni ez a kizsákmányolás. De az is lehet, hogy továbbviszik őket Ausztriába, Németországba, Angliába, bárhová. Olyanokat is láttunk a határon, akik nem magyarok, és pásztáztak, hogy vinnének el fiatal lányokat magukkal.”
Azonban nemcsak az Ukrajnával szomszédos befogadó országokban, hanem például Ausztriában is nyomtalanul tűnnek el menekültek.
„Pont tegnap találkoztam egy osztrák alapítvány vezetőjével, aki azt mondta, hogy náluk sokkal keményebb a helyzet, mert sokkal több menekült tűnik el, mint nálunk. Ott már több menekült nő eltűnt gyerekestül. Nagyon furcsának találta ezeket az eseteket. De egyelőre az sem biztos, hogy bűncselekményről van szó, mert nagyon frissek az ügyek, és egyelőre még elő sem kerültek a nők. Ezzel szemben mi Magyarországon egyelőre még nem kaptunk jelzést arról, hogy esetleg közvetlenül be kell avatkoznunk, mert baj van. De ha ilyesmivel megkeresnek minket, egy órán belül tudunk reagálni”
– magyarázta az Age of Hope Alapítvány gyermekvédelmi vezetője.
A matracgyári rabszolgák
Szexre általában nőket, ház körüli rabszolgának inkább férfiakat cserkésznek be Magyarországon. De Coll Ágnes azt mondta: az sem ritka, hogy férfiakat vernek át jól fizető munka ígéretével.
„Két magyar férfi ötven másikat szervezett be angliai munkára egy matracgyárba. Mindig van egy alvállalkozó, egy menedzser, aki toborozza az embereket. Aztán jött a feketeleves; kiderült, hogy a szálláson elég lehetetlen körülmények vannak. Nem kaptak rendesen enni. Ezek a helyzetek olyanok, hogy nem odabilincselik őket valahová, hanem olyan körülményeket teremtenek, hogy el se tudjanak szökni. Ezeknek az embereknek elvették mindenüket, állandóan figyelték őket. Elmondom annak a férfinak a történetét, aki a legrosszabbul járt közülük. Az egyik férfit megbízták azzal, hogy dolgozzon targoncán, de ő soha életében nem vezetett targoncát. Hiába mondta, hogy nem fog menni, akkor is ezt kellett csinálni. A férfi végül felborult a targoncával, a lába pedig alászorult. De hogy ne bukjanak le, nem vitték kórházba”
– mesélte a Baptista Szeretetszolgálat szakembere.
Nem sokkal később lecsapott a rendőrség a magyarokat rabszolgaként dolgoztató bandára. A rajtaütés után kiszabadították mind az ötven férfit. Ezután derült ki, hogy a balesetet szenvedő férfi lába annyira összeroncsolódott, hogy azonnal amputálni kellett. A Baptista Szeretetszolgálat angliai szekciója vette fel a magyar kollégákkal a kapcsolatot, akik végül a férfiak rehabilitációjában is segítettek.
Arról, hogy a modernkori rabszolgaság, kényszermunka és prostitúcióra kényszerítés összesen hány embert érinthet Magyarországon megoszlanak a vélemények. Az ENSZ hattérintézményének az ILO-nak egy 2017-es kutatása nem említ magyar adatokat. Az általunk megkérdezett szakértők szerint azonban 20-40 ezer embert érinthet ez a kizsákmányolás az országban.
