Benyújtotta a kormány (formálisan a Fidesz–KDNP-frakció összes tagja) a várt Alaptörvény-módosítást, amelyet Kocsis Máté frakcióvezető így harangozott be: „Iszonyatosan fájdalmas, meglepő, meghökkentő, brutális jogszabályok jönnek, erre mindenki készüljön föl lelkileg.” Felkészültünk, most értelmezzük.
Cikkünkben annak próbálunk utánajárni, hogy csak a választási kampány fő topikjának hangulati előkészítése történik-e a jogalkotással (ezt sejteti Kocsis jelzőhalmozása), ami így kamujogalkotás, valójában csak propaganda, a magyarokat fenyegető a veszélyektől (amelyek tíz éve ugyanazok: elsősorban a Nyugat) megvédő, tettre kész, aktív kormány felmutatása a választóknak, vagy az autoriter hatalmak gyakori evolúciója, a represszívebbé válás új lépcsőfoka, ami valós intézkedéseknek ágyaz meg.
Tovább fogyhat a magyar
Miután Orbán Viktor beharangozta, hogy mi is ki fogunk ám tiltani állampolgárokat (ahogy az USA tette Rogán Antallal a Magnyitszkij-törvény alapján), beindult a jogalkotás. Csakhogy a Magnyitszkij-törvény nem amerikai állampolgárokra vonatkozik. Saját állampolgárok kitiltása utoljára a szocialista országok joggyakorlatának volt része, tiltja ugyanis Az emberi jogok európai egyezménye, amelyet Magyarország nem mondott fel, ahogy Putyin Oroszországa tette. A jogszövegírók beleütköztek uniós tagságunk problémájába is: az uniós polgárok kitiltása is bonyolult az EU-nak a polgárai szabad mozgását előíró alapelve miatt.
Ez a két jogállami tüske eléggé behatárolja a magyar kormány által a saját szuverenitására veszélyesnek ítélt lehetséges jogalanyok körét. Ezt feloldandó vették elő az Alaptörvény-módosításnál a kettős állampolgárokat, és közülük is csak azokat, akiknek nem EU-s országé a másik állampolgársága – vagyis ezzel jelentősen szűkült a későbbi jogalkotás ellenzéki érzelmű jogalanyainak köre. Persze amerikai, ausztrál, izraeli, japán – sőt már brit – kettős állampolgárok is áskálódhatnak Magyarország szuverenitása ellen, de jóval többen vannak az EU-országokban huzamosabb ideje élők és már állampolgárságot is szerzők. Őket (és a kedvezményes honosítással magyar állampolgárságot szerző romániai és szlovákiai magyarokat) tehát már nem fenyegeti a későbbi jogalkotás.
Kocsis Máté úgy harangozta be az állampolgárság-elvételes alkotmánymódosítást, hogy felsorolt különféle, az elvételnek majd okául szolgáló elkövetési módokat. Be is indult az ellenzéki közönségben az előzetes jogértelmezés a náci törvénykezéssel való hasonlóságtól kezdve a szomszédos országok hatóságainak nemzetállami indíttatású, a kisebbségi magyarokkal szemben esetleg alkalmazott reciprok-joggyakorlatáig.
A parlamentnek benyújtott javaslatból hiányoznak a Kocsis Máté-i dörgedelmek, csak a kettős állampolgárok magyar állampolgárságának határozott idejű felfüggesztéséről van benne szó. Jogász megkérdezettjeink nem ismerik sehol a világban ezt a jogintézményt (gyors jogértelmezést kértünk tőlük, lehet, hogy van valahol).
A felfüggesztés feltételeit sarkalatos törvényben kell majd meghatározni. Az állampolgárságról szóló törvény nem ismeri a felfüggesztés lehetőségét. Ez kétharmaddal könnyen megoldható, bár kérdéses lesz az összhangja a nemzetközi egyezményekkel és az alapjogi követelményekkel. (A csoportos felfüggesztés tilalmát – lásd a világháború után a németeket vagy Csehszlovákiában a magyarokat és a németeket sújtó jogfosztásokat – a Fidesz-módosítás is tiltaná.)
Jöhet Lánczi Tamás hivatala?
Az állampolgárság felfüggesztésének (fogadjuk most el, hogy ez jogilag lehetséges lesz) viszont az a következménye, hogy a delikvens hirtelen az idegenrendészeti törvény (2023. évi XC. törvény a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról) hatálya alá kerül. Egyébként az Alaptörvény-módosítással együtt beadott, Az Alaptörvény tizenötödik módosításával összefüggő egyes törvénymódosításokról című javaslat említi is – más okból – az idegenrendészeti törvény módosítását; annak örvén akár ez a cél is teljesíthető lesz.
Az idegenrendészeti törvényben ugyanis szerepel a kiutasítás és a beutazási tilalom lehetősége. A törvény 97. §-a szerint az idegenrendészeti hatóság harmadik országbeli állampolgárt kiutasíthat egy bíróság által büntetőügyben elrendelt kiutasítás nyomán.
Ahhoz, hogy egy bíróság ezt megtegye, módosítani kellene a Büntető törvénykönyvet a szuverenitás megsértésének nehezen kodifikálható passzusaival, ráadásul a bíró előzetes jogértelmezést is kérhet az európai bíróságoktól, borítékolható eredménnyel – vagyis ez az út sem látszik a küzdelem legélesebb fegyverének a felforgatókkal szemben.
Ennél kézenfekvőbb kiutasítási ok a 98. § (1) bekezdésének b) pontja: ha valaki nem teljesíti a törvényben meghatározott tartózkodási feltételeket, vagy ha tartózkodásának a továbbiakban már nincs jogalapja. (Ha mondjuk valakinek egy vízumköteles országból van másik állampolgársága, az, ha elveszíti a magyart, vízum nélkül nem maradhat tovább.)
A 98. § (1) bekezdésének d) pontja alapján kiutasítható az, akinek beutazása vagy tartózkodása a nemzetbiztonságot, a közbiztonságot vagy a közrendet sérti vagy veszélyezteti. Ennek nem feltétele a jogszerűtlen tartózkodás, hiszen a közrend, a nemzetbiztonság sértése az, aminek következtében a kiutasító határozat megszületik és a tartózkodás jogszerűtlenné válik.
Ha a 98. § alapján megy a kiutasítás, azzal együtt lehet (vagy bizonyos esetekben kell) elrendelni a beutazási és tartózkodási tilalmat, amiről az idegenrendészeti törvény 121. paragrafusa szól. Esetleg kiutasítás nélkül is elrendelhető, amihez állandóan vagy aktuálisan külföldön kell tartózkodnia a személynek: mintha Soros Györgyre szabták volna.
A törvény szerint a beutazási és tartózkodási tilalom legfeljebb tíz évre rendelhető el, „ha a harmadik országbeli állampolgár tartózkodása Magyarország területén a nemzetbiztonságot, a közrendet vagy a közbiztonságot súlyosan veszélyeztetné”. Ezt is elrendelheti bíróság, de az idegenrendészeti hatóságnak van önálló döntési joga, sőt más szervezetek javasolhatják neki a tilalmat: „az önálló beutazási és tartózkodási tilalmat az idegenrendészeti hatóság
a) saját hatáskörben eljárva, vagy
b) (…) kormányrendeletben meghatározott rendvédelmi szerv vagy nemzetbiztonsági szolgálat beutazási és tartózkodási tilalom időtartamára is vonatkozó – e tekintetben az idegenrendészeti hatóságot kötő – javaslata alapján rendeli el.”
Itt kaphat szerepet a Szuverenitásvédelmi Hivatalt (SzH) vezető Lánczi Tamás, aki régóta nagyobb részt szeretne vállalni a felforgatók elleni küzdelemben, mint most, amikor hivatala a megcélzott szervezetek honlapján elérhető adatokból fogalmaz konspirációs láncokról értekező kisesszéket. Az SzH-t a törvényalkotó egy tollvonással beteheti a „rendvédelmi szerv vagy nemzetbiztonsági szolgálat” mellé a kormányrendeletbe, és akkor az ő javaslatukra is elrendelheti az idegenrendészeti hatóság Soros György távol tartását az országtól, vagy az épp külföldön tartózkodó és nem EU-s második állampolgársággal is rendelkező felforgatóét. (A „nagyátkosban” sok magyar és szovjet ellenzéki azért nem fogadta el a – nagy nehezen – megadott útlevelet, mert féltek attól, hogy nem engedik vissza őket.)
Most már csak arra kell ügyelni, nehogy a kitiltandó nem uniós állampolgárnak legyen valamilyen jogcímen az EU valamely országában huzamosabb tartózkodásra jogosító engedélye, ugyanis azoknak is jár az EU-n belüli szabad mozgás joga.
Az állampolgárság felfüggesztése és az idegenrendészeti kitiltás várhatóan nem csak időtartamában fog illeszkedni egymáshoz, hanem formálisan jogilag is, de a jogelvekhez már nem – mondja egy jogász az idegenrendészeti törvény behúzásával kapcsolatos felvetésünkre. „A visszaélésszerű jogalkotás egy újabb példája lenne.”
Viszont ha minden klappol, akkor Orbán Viktor tényleg ki tudja tiltani Soros Györgyöt Magyarországról, ami, ha másban nem is, de a propagandaháborúban nagy fegyvertény lenne.
Ezer veszély közt, de kötöttségek nélkül
A kormányzás veszélyhelyzetben – ami 2020 óta tart Magyarországon – az Alaptörvény-módosítás nyomán valamennyire egyszerűsödik, mert a veszélyhelyzetnek nem lesz alkotmányban rögzített határideje.
De ennek a passzusnak az értelmezéséhez a már említett, másik benyújtott javaslatot is használni kell, Az Alaptörvény tizenötödik módosításával összefüggő egyes törvénymódosításokról címűt. Ez javasolja a Védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolásáról szóló törvény (Vbö.) módosítását.
„Ami most együtemű sztori, az kétüteművé válik. Van a veszélyhelyzet, amelyik ketyeg, ameddig a kormány akarja, és ennyiben valóban könnyítés jön, hiszen a veszélyhelyzet meghosszabbításához nem kell országgyűlési felhatalmazás” – mondja egy alkotmányjogász megkérdezettünk. Az ő értelmezése szerint eddig ahhoz volt szüksége a kormánynak az Országgyűlés felhatalmazására, hogy a veszélyhelyzet meghosszabbodjon harminc napon túl (alkalmanként hat hónappal), de ahhoz nem, hogy ezen az időszakon belül bármit megtegyen a három lehetséges dolog közül, amit a Vbö. 53. cikke felsorol (egyes törvények alkalmazásának felfüggesztése, eltérés a törvényi rendelkezésektől, valamint egyéb rendkívüli intézkedések meghozatala).
Mostantól az Országgyűlésnek nincs köze ahhoz, hogy meddig tart a veszélyhelyzet (addig, amíg a kormány akarja), de csak a parlament felhatalmazásával függesztheti fel a kormány egyes törvények alkalmazását, vagy térhet el törvényi rendelkezésektől.
Ezt a felhatalmazást az Országgyűlés szintén maximum hat hónapra adhatja, és vagy egyes szabályozási tárgykörökre, vagy általánosan minden törvényre. Amit a kormány szabadon megtehet (parlamenti felhatalmazás nélkül is), az azoknak a rendkívüli rendelkezéseknek a meghozatala, amelyekhez nem kell törvényt felfüggeszteni, vagy eltérni egyes törvényi rendelkezésektől.
Egy, a választások után felálló, csak feles többséggel rendelkező kormány fenntarthatja ugyan a veszélyhelyzetet, de félévenként szüksége lesz felhatalmazásra – méghozzá a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadától – ahhoz, hogy félretegyen vagy felülírjon törvényeket. Egy ilyen kormány egyébként a jelenlegi szabályok alapján sem tudna rendeleti úton kormányozni, miután letelik a hat hónap, maximum addig, amíg – kormányzásuk elején – még életben van az előző, még a Fidesz-kétharmad által megszavazott hat hónap.
Mit jelenthet az, hogy tilos?
A drogok ellen immár Alaptörvény-szinten meghirdetett háború közel van ahhoz, hogy fake- vagy kamujogalkotásnak nevezzék, amelynek az a lényege, hogy aktív cselekvést, fellépést imitál, miközben valójában semmi érdemi nem változik.
A droggal való bármely cselekedet (fogyasztás, megszerzés, terjesztés, előállítás, kereskedelem stb.) jelenleg is kriminalizálva van Magyarországon (azoknál is, akik csekély mennyiséget fogyasztva választhatják az úgynevezett elterelés intézményét, egy szakmai leszoktató kezelésben való részvételt).
Ezt mondja Szabó Máté, a Társaság a Szabadságjogokért szakmai igazgatója is, hozzátéve: ugyanakkor voltak olyan jogszabályok, amelyek bizonyos esetekben engedték, utalva például a morfium orvosi alkalmazására végstádiumos betegeknél. „Ez a módosítás nem azt mondja, hogy a drogfogyasztás bűncselekmény, hanem azt, hogy tilos. Akkor most ezekkel a jogszabályokkal mi van? Megint egy jogalkotás, ami képes lesz arra, hogy bizonytalanságot szüljön.”
Azt sem tudni, mit ért kábítószeren az Alaptörvény. „Azt, amit az alacsonyabb szintű jogszabályok meghatároznak? Az alkotmányt soha nem az alacsonyabb szintű jogszabályok töltik ki tartalommal, mert akkor soha semmilyen jogszabály nem lehetne alkotmányellenes – mondja az alkotmányjogász. – Olyan szabályokat nem szabad az Alaptörvénybe írni, amit utána a jogalkotó kénye-kedve szerint tölt ki tartalommal, vagy vesz el belőle. Úgy kell megírni, hogy valóban korlátot jelentsen a későbbi hatalomgyakorlásnak, és az nem ez.”
Szabó Máté azért is fake jogalkotásnak tartja a mostanit, mert valószínűleg nem fog változni, hogy mi tilos és mi nem tilos Magyarországon. Persze lehet, hogy a kormány egy későbbi drogliberalizációt szeretne ezzel megakadályozni, még ha ez most jogi inkoherenciát okoz is. Bár ha egy későbbi kormány szeretné dekriminalizálni mondjuk a füvet, akkor elég levennie a kábítószerek listájáról, és Alaptörvény-kompatibilis lehet.
Egyértelmű nem
„Az ember születési neme biológiai adottság, amely – a teremtés sorrendjével egyezően – vagy férfi, vagy nő lehet. Az állam feladata, hogy biztosítsa ennek a természetes rendnek a jogi védelmét, és megakadályozza azokat a törekvéseket, amelyek a születési nem megváltoztatásának lehetőségét sugallják.” (Részlet az Alaptörvény-módosítás indoklásából.)
Érdekes, hogy most nem azt kell az újságírónak jeleznie, hogy egy magyar jogszabály putyini mintára születik (amilyen például a civil szervezeteket idegen ügynökké minősítő törvény volt 2017-ban), hanem a trumpi ihletést: az amerikai elnök rendeletben mondta ki, hogy két nem létezik.
Magyarországon 2020-ban a parlament már megszüntette a transznemű és interszex emberek számára a nem- és névváltoztatás lehetőségét az anyakönyvi eljárásról szóló törvény módosításával, a betegségek nemzetközi osztályozásában (BNO) viszont továbbra is szerepel a transzneműség (transzszexualitás), még ha emberi jogi szempontból kritizálják is, hogy patologizálják „a nemi szempontból sokszínű embereket”. 2022-ben az EU tizenhat tagországában vonták be az orvostudományt (a pszichiátriát) a nemváltoztatás jogi elismeréséhez, hét tagállamban ez már az egyén önrendelkezési jogának része.
De attól, hogy az Alaptörvénybe foglalják a „teremtés rendjének” biztosítását, még lesznek emberek, akik akár hormonálisan, akár külső nemi jegyeikben a másik nem vagy akár mindkét nem jellemzőit mutatják. És akkor még nincs is szó az – akár komoly pszichés zavarokat, szorongást okozó – nemi diszfória érzésével élő emberekről. Egy orvos az Alaptörvény módosítása után is a BNO-t fogja használni.
Ennek a módosításnak a funkciója elsősorban a provokáció – mondja Szabó Máté. „Azért a 2020-as törvény esetleges liberálisabb alkalmazására is hatással lehet egy ilyen módosítás, még ha az is az elsődleges funkciója, hogy provokálja azokat, akik ezzel nem tudnak együtt élni.” Azt, hogy ez a passzus inkább csak a közönség hergelését célozza, mutatja a „teremtés sorrendje” kitétel szerepeltetése is.
A gyerekek jogai
„Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz.” Az Alaptörvényben ez a második mondat az új, amelyet Kocsis Máté már korábban spoilerezett. Várakozások szerint ez szolgálhat majd alapul például a Pride betiltására, hiszen a gyülekezés alapjoga ezután – könnyebben, mert eddig is lehetett – korlátozhatóvá válik.
Az alkotmányos jogok közötti normahierarchia ismert, de nem csak az élethez és az emberi méltósághoz való jog emelkedik ki – mint amely minden más alapvető jognak a forrása és feltétele, így abszolút védelmet élvez, tehát más alapvető jog nem korlátozhatja –, hanem más alapvető jogok is. „Az Alkotmánybíróság kezdeti gyakorlatától kezdve kiemelte a többi közül, és szigorúbban védte a véleménynyilvánítás szabadságát is – mondja Szabó Máté. – De ebből nem következett az, hogy abszolút védelmet élvezne, ne lenne korlátozható. A gyermekek egészséges fejlődéséhez való joga sem lesz olyan, ami abszolút védelmet jelentene.”
Tehát ha a gyerekek védelme érdekében nem lehet majd bizonyos tüntetéseket megtartani, akkor ez a korlátozás nem lesz feltétlenül alkotmányos, ugyanúgy a szükségesség és arányosság mércéjét kell rá alkalmazni – teszi hozzá –, ahogy a véleménynyilvánítás szabadsága is korlátozható volt. „Ez megint provokáció, mert most lehet erről beszélni, de ahhoz, hogy jogilag majd komolyan vehessük, azt kell igazolni, hogy vannak gyerekek, akiknek biztosan sérti a fejlődését az, hogy valahol a városban – ahová nem viszik el őket, és nem látják – mások tüntetnek, függetlenül attól, hogy valójában mi történik azon a tüntetésen, ezért elengedhetetlenül szükséges a korlátozás. Ez nonszensz. Erről majd lehet vitatkozni, lesznek eljárások, amiknek az lesz a következményük, hogy lesznek polgárok, akik rosszul fogják érezni magukat ebben az országban.”
Hiszen a kamujogalkotás jogsérelmeket is okoz, még ha nem is jogpolitikai, hanem politikai célja van – hangsúlyozza. „Azért bűn ilyeneket csinálni, mert ezekre a sérelmekre pártpolitikai vagy propagandaokokból vak a rendszer. Ezeket nem akarja kezelni, vagy bevállalható kockázatnak tartja.”
Az alkotmánynak az is funkciója, hogy integrálja a társadalmat – mondja–, olyan normákat tartalmazzon, amelyeket a kormányon lévő hívei is magukénak éreznek, és az ellenzék is. „Ezért integrál egy alkotmány. Ha propagandacélokra használják, mint amit itt látunk, akkor nem integrál, hanem provokál. Témát ad a választásoknak azzal, hogy nem csak nyilatkoznak vagy a Facebookon posztolnak, hanem beleírnak dolgokat az Alaptörvénybe is, amivel egyébként a saját Alaptörvényük alkotmányi funkcióját ássák alá, ami persze már rég elkezdődött.”
