Nemhogy Ausztriát, de lassan Romániát sem fogja Magyarország utolérni. Az Eurostat adatai szerint az egy főre jutó fogyasztásban utolsók vagyunk az EU-ban. De az átlagbérek esetében is csak az utánunk csatlakozó országokat sikerült megelőznünk.
Magyarország jobban teljesít címmel először 2013 tavaszán indított tájékoztató kampányt a második Orbán-kormány. Majd 2019-ben ismét elérkezettnek látta az időt arra, hogy megismertesse a közvéleménnyel az eddig elért eredményeket. Szó volt ebben a kampányban a minimálbér emeléséről, a családtámogatások bővítéséről vagy éppen a kisvállalkozások csökkenő adójáról.
Az üzenet fókuszában az állt, hogy Magyarország sokkal jobban teljesít, mint a megelőző kormányok idején. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy a 2008-2009-es gazdasági válság után valóban gyorsult-e a felzárkózásunk az Európai Unióhoz, vagyis hogyan teljesített Magyarország a 2004-ben csatlakozott, volt szocialista országokhoz képest.
Megnéztünk néhány jóléti mutatót a hazánkkal egy időben csatlakozó kelet-európai tagállamok esetében, és hozzávettük a 2007-ben csatlakozott Bulgáriát, Romániát, illetve a 2013 óta EU-tag Horvátországot is.
Alacsonyabb bérek
Az Eurostat adatai szerint egy nyolcórás állásban foglalkoztatott magyar nettó 13.900 eurót keresett egy évben átlagosan 2024-ben.
Ezzel az utolsó helyen vagyunk a 2004-ben csatlakozott keleti tagállamok sorában. Mögöttünk csak Horvátország, Románia és Bulgária van. De megnéztük, hogy a két gyermeket nevelő, két, főállásban dolgozó magyar mennyit visz haza átlagosan. Ebben már benne van a családi adókedvezmény is. A két szülő egy évben a 2024-es adatok szerint 29.800 eurót vitt haza. Ebben a kategóriában is utolsók vagyunk, csak a később csatlakozott országokat előzzük meg.
Hogy mennyire élünk jól, kiválóan tükrözi az a statisztikai adat, hogy mennyit költünk. Ebben az Eurostat egy főre jutó tényleges fogyasztás (AIC) vásárlóerő-egységben kifejezett értékét vettük számba. Magyarország az utolsó helyen áll, még a később csatlakozók is lehagytak minket.
De hogyan teljesít a gazdaság?
Az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) tekintetében kicsit jobb a helyzet, bár továbbra is a sor végén vagyunk. Tavaly Magyarországon 30.500 euró jutott minden magyarra. Ezzel sikerült Szlovákiát és Lettországot is megelőzni, igaz már csak Bulgária kullog mögöttünk az újonnan csatlakozók közül, miután a románok és a horvátok elhúztak mellettünk.
A gazdaság termelékenységét lakosságszám-arányosan is méri az Európai Bizottság. Az EU egésze száz pontot tesz ki, ennek Magyarország a 73,3 százalékot hozza. A régiek közül egyedül Lettországot előztük meg, és az újak közül csak Bulgária van még mögöttünk, vagyis Románia és Horvátország is megelőztek minket.
A szerkezetváltás hiányával magyarázta Virovácz Péter, az ING vezető elemzője a magyar gazdaság felzárkózásának a lassulását. Az elemző szerint Magyarország, a többi volt szocialista tagállamhoz hasonló kiinduló állapottal kezdett.
„Bőven rendelkezésre állt a viszonylag képzett munkaerő, amelyre fel lehetett építeni egy feldolgozóipari boomot” – mondta Virovácz. Az elemző szerint idővel azonban a többi volt szocialista ország feljebb lépett a „mosolygörbén” és a magasabb hozzáadott értékű termelés, vagyis a bonyolultabb termékek gyártása, illetve a szolgáltatószektor irányába mozdult el. Magyarország azonban túl sok ideig küzdött a munkaerőpiaci problémákkal. A szakember szerint erre reagálva a 2010 után felálló kormány – szerinte teljesen jogosan – egy munkaerőpiaci reformot hajtott végre, azért, hogy minél több foglalkoztatottat vonjon be a munkaerőpiacra.
„Ennek az lett a következménye, hogy a vállalatok nem technológiából, vagy tőkéből bővültek közel tíz évig, hanem munkaerőből. A termelékenység, a hatékonyság hátrább sorolódott, mivel mindent meg lehetett oldani olcsó munkaerőből” – tette hozzá. Virovácz Péter szerint a 2010-es évek végére azonban elfogyott a rendelkezésre álló munkaerő, egyre inkább tőkeintenzívebbé kellett tenni a gazdaságot. Egy évtizedes technológiai és tőkelemaradást kellett volna behoznia Magyarországnak.
Közbeszólt a Covid
Először a koronavírus-járvány, majd az orosz-ukrán háború szólt közbe, illetve a jogállamisági viták miatt felfüggesztett uniós források apadtak el. Ezek az egymást követő válságok egy tartós beragadást eredményeztek. Virovácz Péter arra is emlékeztetett, hogy az uniós források magyarországi felhasználása nem a leghatékonyabban valósult meg a többi kelet-európai országhoz képest sem. Tanulmányok is születtek erről, és ez is eredményezett egy relatív lemaradást.
Virovácz Péter szerint fontos megemlíteni a hazai valuta árfolyamának alakulását is. A forint árfolyama tartósan gyengülő pályára került, ami relatív életszínvonal-csökkenést eredményezett.
„A Magyar Nemzeti Bank számos fórumán is elhangzott, hogy ahhoz, hogy gazdaságilag felzárkózzon az uniós szintre egy ország, az reálfelértékelődéssel kell párosuljon” – tette hozzá. Ehhez az uniós átlagnál gyorsabb növekedés, gyorsabb infláció, és stabil, esetleg erősödő árfolyam szükséges. Magyarországon azonban nem ez történt. „Itthon egy tartós leértékelődést láttunk. A gazdaságpolitika a gyengülő árfolyammal teremtett mesterséges versenyelőnyt” – hangsúlyozta az elemző.
Virovácz Péter szerint mindezek apróságnak tűnnek, viszont ezek az eltérések okozták azt, hogy ma már teljesen más ligában van Magyarország. „Olyan, mint a hajózás. Ha a kapitány csak egy fokkal tér el a megadott iránytól, akkor nap végén már egy teljesen más kikötőben találjuk magunkat” – tette hozzá. A közgazdász szerint nem volt a magyar gazdaságpolitikában nagy úttévesztés, csak mindig egy picikét arrébb kormányoztuk a hajót a többiekhez képest és nem oda jutottunk, ahová a többiek tartottak.
Virovácz Péter fontosnak tartotta elmondani, hogy más országokban sem fenékig tejfel a felzárkózás, ez alól a csehek az egyedüli kivételek. A csehek arra jöttek rá, hogy nem lehet sokáig a rendelkezésre álló, olcsó munkaerőre alapozni. Hamarabb mozdultak el a magasabb hozzáadott értékű termelés irányába és nagyobb hangsúlyt fektettek a szolgáltatásokra.
Gyenge forint
„A nemzetközi összehasonlítás legkényesebb pontja a belföldi árszínvonal” – mondta a Szabad Európának Bod Péter Ákos közgazdász, az első szabadon választott kormány ipari minisztere, volt jegybankelnök. Példaként Romániát és Szlovákiát hozta. Előbbi országban az alacsonyabb árak magasabb reálszintet eredményeznek a statisztikákban, míg Szlovákiában a lakhatási költségek is szerepelnek a statisztikákban, ami torzítja a más országokkal való összehasonlíthatóságot.
„Ez persze nem változtat azon az alaphelyzeten, hogy Magyarország a rendszerváltáskor az első háromban volt Csehország és Szlovéniát követően, napjainkban pedig az a kérdés, hogy az utolsó három hely melyikén állunk” – tette hozzá.
Bod Péter Ákos felidézte Matolcsy György korábbi jegybankelnök mondását a kanyarban előzésről, amelynek az volt a lényege, hogy válságosabb időben előzzük meg a versenytársainkat. Szerinte Magyarország nemhogy előzni nem tudott a kanyarokban, de éppen akkor csúszott vissza. A 2008-2010-es években, a gazdasági válság idején például a lengyel gazdaság 1,6 százalékkal növekedett, miközben a magyar GDP 6,2 százalékkal csökkent. A 2010-es kormányváltást követően az volt a gazdaságpolitika fókuszában, hogy a gyenge forintárfolyam majd meglöki az exportot. Ezzel párhuzamosan a lengyel zloty, a cseh korona, román lej stabil maradt, nem tértek rá a hazai valuta folyamatos gyengítésének az útjára.
Bod Péter Ákos szerint ez is közrejátszott abban, hogy az egy főre jutó fogyasztásban Magyarország az utolsó helyre került az EU-ben. „Az árfolyamgyengítés politikája azért nem segített Magyarországon, mert a modern gazdaságban a cégek egy olyan értékláncban működnek, ahol euróban számolnak el egymással” – hangsúlyozta. A Magyarországon megtelepedett külföldi cégeknek az euróban számolt bérköltségre kedvező hatással volt ugyan a forint gyengülése, azonban az import megdrágult és ez a belső fogyasztás visszaesésében csapódott le.
„A gyengülő fogyasztás a hazai kis- és középvállalkozói szektort hozta kellemetlen helyzetbe. A kisebb cégeket a hazai fogyasztók tartják fent és elsősorban a belföldi keresletre alapozva tudnak fejlődni” – tette hozzá. Lengyelországban a stabil árfolyamnak is köszönhetően a hazai kis- és középvállalatok dinamikusan fejlődtek az elmúlt évtizedekben.
A közgazdász szerint nem tett jót a magyar gazdaságnak az elmúlt tizenöt év centralizált és perszonalizált politikai irányítása sem, ami lefojtotta a gazdasági dinamikát. „Az Orbán-kormány túlszabályozta a piacot, kiszorított, vagy éppen helyzetbe hozott vállalkozókat. A fékek és ellensúlyok hiánya a gazdaságban is megmutatkozott: elzötyög, de nem tud fejlődni” – mondta.
Bod Péter Ákos szerint a haveri kapitalizmus, amikor személyes kapcsolatoknak köszönhetően lesz valaki, vagy valamilyen gazdasági kör egy iparág domináns szereplője akkor a hatékonyság és termelékenység törvényszerűen csökken.
