Kinek mit hozott a Pride? Karácsony a magányos hős, szemben a fővárosi közgyűléssel. Mik a Fidesz-kampány csapásirányai? Mi lehet az ellenzéki válasz az újabb osztogatásra, a kedvezményes lakáshitelre, amit mindenki fizet, de magánvagyonok is nőnek majd belőle? Unger Anna politológus elemzése.
A beszélgetést itt tudja megnézni:
A beszélgetést itt tudja meghallgatni:
A beszélgetés néhány gondolata:
- A Fidesznek nagy kudarc volt a Pride-on megjelent hatalmas tömeg. Nem kell teljes visszavonulót fújnia, ha legalább a szervezők megbüntetésébe belekezdenek.
- Lehetséges, hogy Pintér Sándor – pályafutása végén – most önállósította magát a politikai elvárástól a résztvevők megbírságolása kapcsán.
- A fővárosi közgyűlés kompromisszumkényszere nem a parlamentáris kormányzás analógiája, inkább félprezidenciális rendszer, ahol Karácsony a magányos hős szerepében nagyobb rokonszenvet kasszírozhat, mint egy 33 fős testület, vagy annak frakciói.
- A Tisza Párt bemenetele a fővárosi közgyűlésbe nullszaldósra értékelhető: a káderhiánnyal küzdő szervezet tanulópályán tesztelheti használható politikusait.
- A közgyűlésben most mindenki abban érdekelt, hogy kifelé mutassa fel a konfliktust, ez pedig lehetetlenné teszi a rendes politikacsinálást.
- A legalább kétmillió Fidesz-szavazót egy esetleges ellenzéki győzelem után sem lehet negligálni. Mindkét szavazói környezet számára szükséges megoldásokat kell keresni, támaszkodva a Fidesz nem vagy kevésbé kompromittált politikusaira is.
- Az ellenzék nem vonhatja majd vissza vagy támadhatja a Fidesznek a költségvetést várhatóan lenullázó és igazságtalan jóléti intézkedéseit, maximum azt mondhatja, hogy ezt nem a Fidesz adja, mi fogjuk kifizetni.
- Pedig a 3 százalékos lakáshitellel a Fidesz most is közvagyonból csinál magánvagyont (hiszen sokan befektetési céllal veszik majd föl), és a jövőnket zálogosítja el. De ha a társadalom nagyobb része ennyi közpénzből valóban ezt akar, nem tömegesen elérhető bérlakásrendszert, akkor ez demokratikus döntésként is felfogható.
- A Fidesz most azt a pozíciót akarja visszavenni, hogy őt igenis érdeklik a választók, nem csak a sajátjai. Újból kiszámítható gyarapodást akar ígérni, míg az ellenzéket úgy lefesteni, ami mindezeket vissza fogja venni.
