A nemzetközi szervezetek jelentései szerint már legalább egymillió ukránt kényszerítettek Oroszországba, akik közül legalább kétszázezer gyermek. A gyerekeket kényszeradoptálják, és orosszá akarják nevelni. Minden elrabolt ukránt „megszűrnek”, hogy nem nacionalista-e, és ez gyakran börtönt, kínzást, gyilkosságot jelent. Az uniós törvényhozásban is előkerült a téma.
Az ukrajnai háború számos szörnyűsége között van egy olyan jelenség, amely nem a szemünk előtt játszódik, nincsenek róla látványos posztok a közösségi médiában, azonban további milliók életét keserítik meg. Egyre több információ jut a nemzetközi szervezetek tudomására arról, hogy az ukrán lakosságot az oroszok kényszerdeportálják, a szintén elhurcolt gyerekeket pedig örökbeadják – Oroszországban, orosz nevelőszülőknek.
A pontos számokról csak becslések vannak, és természetesen folyamatosan nőnek. Az elhurcolt ukránok száma a jelentések alapján 1-2,5 millió lehet, ezen belül a gyermekeké két-hatszázezer. Ezek a számok már az összukrán lakosság szempontjából – amely a háború előtt 44 millió volt – is jelentősek, és generációk életét, lélekszámát határozzák meg. A kényszeradoptálás különösen súlyosnak számít, mivel a nemzetközi jog azt mondja, hogy ehhez hasonló válsághelyzetekben nem lehet gyermeket örökbe fogadni, ugyanis a körülmények nem teszik lehetővé, hogy minden kétséget kizáróan megállapítsák, hogy az adott gyermeknek már nincs törvényes hozzátartozója, aki gondját tudná viselni. Éppen ez teszi lehetetlenné, hogy a vélhetően, de nem biztosan árván maradt ukrán gyerekeket Nyugaton örökbe fogadják, miközben az orosz hatóságok erre a nemzetközi szabályra is fittyet hánynak.
A háborúban eltűnt árvák ezreit keresik Ukrajnában
Út a Gulagig
A téma az Európai Parlament elé is került, ahol természetesen a képviselők nagy többsége elítélte a történteket. Külön kiemelték az úgynevezett szűrési folyamat – részletesen kicsit később – embertelenségét, amelynek során a nacionalista elemeket akarják vizsgálni. Evin Incir svéd szociáldemokrata képviselő azt mondta, hogy a kényszerdeportálás és a kényszeradoptálás emberiség elleni bűncselekmény, amely a legrosszabb időkre emlékeztet. Mások annyit tettek hozzá, hogy nyugodtan lehet népirtásnak is nevezni, amelynek célja az ukrán identitás megsemmisítése. Viola von Cramon Taubadel német zöldpárti úgy fogalmazott: „Elképzelhetetlen, hogy milyen gonosznak kell lenni, hogy gyerekeket raboljanak el a szüleiktől a hazájukból.” A lengyel kormánypárti képviselő, Anna Fotyga szerint ezek a módszerek jól ismertek az Oroszországgal szomszédos országokban élőknek.
Nem csoda, hogy a képviselők szerint az Ukrajnából történő kényszerdeportálás erős történelmi párhuzamot mutat a tömeges szovjet deportálással és a Gulag koncentrációs táboraival.
A szűrési folyamat
Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) megerősítette az
úgynevezett szűrés létezését, amely egy nagyszabású, kötelező, büntetőjellegű és visszaélésszerű biztonsági átvilágítást foglal magában. Az ukránokat ténylegesen bebörtönözik, amíg arra várnak, hogy átessenek a folyamaton, amelynek időtartama a néhány óra és a majdnem egy hónap között váltakozott. A „szűrés” során az ukránokat részletes kihallgatásnak vetik alá, megmotozzák őket, időnként erőszakkal le is vetkőztetik, sőt esetenként meg is kínozzák .Ez a folyamat módszeresen zajlik, ami tömeges adatgyűjtést, hatalmas mennyiségű személyes adatot, többek között biometrikus információkat jelent. Az eljárás során az orosz hatóságok gyakran elkobozzák az ukrán útleveleket, és arra kényszerítik az ukránokat, hogy beleegyező nyilatkozatot írjanak alá arról, hogy Oroszországban maradnak. Azokat az ukránokat, akik „megbuknak” a szűrésen, őrizetbe veszik, és orosz idegenrendészeti fogdába és büntetés-végrehajtási intézetekbe szállítják, ahol súlyos sérülések – többek között kínzás és rossz bánásmód – veszélyének vannak kitéve. De arra is van adat, hogy erőszakkal eltüntetik őket; mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala hiteles jelentéseket készített családjuktól elválasztott gyermekekről, amikor a kísérő felnőtt nem ment át a „szűrési” folyamaton.
Ellenvélemények, következmények
Az orosz kényszerdeportálások és kényszeradoptálások megítélése mégsem volt teljesen egységes. Két baloldali ír képviselő szerint az EP tévúton jár. Claire Daly szerint teljesen normális dolog, hogy az orosz hatóságok ellenőriznek valakit, amikor belép Oroszország területére. Hozzátette, hogy ugyanezt csinálja az EU is a migránsokkal, esetükben azonban mégsem háborodik fel az EP. Párttársa, Mick Wallace szerint a parlament meg nem erősített, fals adatokra és állításokra hivatkozik, amelyeknek nem lehet hitelt adni.
A többi képviselőt azonban nem lehetett megingatni. Az elfogadott állásfoglalásban az EP egyebek mellett kijelentette: „Felelősségre kell vonni a háborús bűncselekmények és az emberiség elleni bűncselekmények, valamint az esetleges népirtás vagy népirtás szándékával elkövetett bűncselekmények elkövetőit, továbbá a felelős kormánytisztviselőket és katonai vezetőket.” Megjegyezték, hogy az ukrán gyermekek – többek között az intézményekben élők – Oroszországi Föderációba és az orosz megszállt területekre történő kényszerű átszállítása és deportálása, valamint orosz családok általi erőszakos örökbefogadása sérti az ukrán és a nemzetközi jogot, különösen a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló ENSZ-egyezményt. Ezzel párhuzamosan felszólították az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy „támogassák az összes jogszerű nemzetközi és nemzeti folyamatot, többek között az egyetemes joghatóság elve alapján, és vizsgálják ki az állítólagos emberiség elleni bűncselekményeket és háborús bűncselekményeket annak érdekében, hogy minden elkövetőt bíróság előtt felelősségre vonjanak, beleértve az erőszakos elhurcolások, a kényszer-örökbefogadások és az erőszakos eltüntetések eseteit.”
Azt is támogatták, hogy az EU hozzon célzott szankciókat – az EU területére történő beutazás megtiltását, európai vagyonok befagyasztását – azon személyekkel szemben, akik részt vettek az ukrán állampolgárok kényszerdeportálásában és -adoptálásában.
