Amikor december első hétvégéjén az Otel technóklubban zajlott rave-bulin kiégtek a biztosítékok és leállt a zene, a derékig levetkőzött, borotvált fejű férfiak és a napszemüveges, bolondosan öltözött nők nem hagytak ki egy ütemet sem: saját kántálásukra táncoltak tovább.
Amikor a generátor minden egyes rövidzárlatát követően leállt a zene, a tömeg azt kiabálta, hogy „Putyin egy f***fej” – a szlogent, amely 2014-ben a futballszurkolók körében született, és Oroszország februári inváziója után még inkább elterjedt –, és kitartóan várta, hogy visszatérjen az áram és a ritmus.
Ez csak az egyike az ukránok számtalan dacos cselekedetének, amelyekkel szembeszegülnek az energetikai infrastruktúrát érő rendszeres orosz támadásoknak. Cselekedeteik a normalitás részévé váltak az abnormális helyzetben – akárcsak sok más veszély és nélkülözés, amelyet a provokálatlan háború okozott.
Október eleje óta Oroszország több ilyen jellegű, nagyszabású rakéta- és dróntámadást indított, amelyek országszerte áram-, víz- és fűtéskimaradásokat okoztak, és több tucat ember életét oltották ki.
Ellehetetlenül az élet, ha folytatódnak a csapások?
Moszkva azután nyitotta meg ezt az új frontot Ukrajna elleni háborújában, hogy a csatatéren egy sor súlyos kudarcot szenvedett, látszólag abban reménykedve, hogy a tél beköszöntével a nehéz körülmények engedményekre kényszerítik Ukrajnát. De ez eddig láthatóan nem vált be.
Az infrastrukturális támadások tovább fokozták az Oroszország elleni haragot Nyugaton. „A polgári infrastruktúra elleni célzott támadások, amelyeknek egyértelmű célja, hogy a tél közeledtével elvágják a férfiak, nők és gyermekek víz-, áram- és fűtésellátását (…) színtiszta terrorcselekmények, és tartós, komoly fenyegetést jelentenek” – jelentette ki októberben Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke.
December 7-én Kijev polgármestere, Vitalij Klicsko egy lehetséges apokaliptikus forgatókönyvre figyelmeztetett, ha a csapások folytatódnak: az áram-, víz- és hőellátás tartós elvesztése lehetetlenné teszi az életet az otthonokban. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint ez a tél „életveszélyes lehet több millió ember számára Ukrajnában”, különösen azoknak, akik a keleti és a déli front közelében lévő falvakban és városokban élnek.
De ahogy a polgárok, a hatóságok és az energiavállalatok megtanulják kezelni az áramkimaradások és az áramszünetek okozta egyéb problémákat, egyre több jel utal arra, hogy Moszkva erőfeszítései az energiafronton végül kudarcba fulladhatnak.
Legyőzhetetlenség folyamatban?
„Nincs más választásunk, mint a túlélés” – jelentette ki a Szabad Európának Timofij Milovanov volt gazdasági miniszter, a kijevi közgazdasági főiskola elnöke és egyben Volodimir Zelenszkij elnök tanácsadója.
A világos, föld alatti helyiségben, amely most óvóhelyként és előadóteremként is szolgál, Milovanov elmondta, hogy az elmúlt hónapokat azzal töltötte, hogy „erőddé alakította át az iskolát” – áttervezte az épület alagsorát, generátorokat és parabolaantennákat telepített, valamint üzemanyag- és víztartalékot halmozott fel.
Most már az egyetemnek van áram-, fűtésszolgáltatása és internet-hozzáférése, ami lehetővé teszi, hogy ne csak a gyakori kijevi légiriadók idején működjön, hanem akkor is, amikor az orosz támadások a város nagy részét sötétségbe borítják. „Utoljára a világjárvány előtt volt ennyi diákunk” – mondta.
Milovanov, aki elismerte, hogy a fejlesztések nem valósulhattak volna meg az egyetem nemzetközi partnereinek pénzügyi támogatása nélkül, elmondta: egyik céljuk az volt, hogy „megmutassák másoknak, hogy a legrosszabb forgatókönyvekre is fel lehet készülni”.
Az ukrán energetikai infrastruktúrát sújtó támadások azonban hatalmas logisztikai és pénzügyi kihívásokat jelentenek.
A november 23-i orosz támadást követő legnagyobb áram- és vízkimaradás után, amely Kijevet érte, Zelenszkij bejelentette, hogy Ukrajna-szerte úgynevezett legyőzhetetlenségi pontokat hoznak létre, hogy felkészüljenek a vészhelyzetekre.
Az egyik ilyen pontot nemrég nyitották meg a kijevi közgazdasági főiskola üvegtetős épületével szemben lévő általános iskolában. Mostantól bárki bemehet az iskola tágas tornatermébe, hogy felmelegedjen, feltöltse a telefonját, és vizet igyon – mondta Hanna Himics, az iskola egyik adminisztrációs munkatársa, aki felügyeli a helyet.
A Szabad Európa látogatásának idején azonban a tornaterem üres volt, és nem tűnt olyannak, amely megfelelő menedéket nyújthatna, ha a Klicsko által emlegetett apokalipszis bekövetkezne. Mint néhány más legyőzhetetlenségi központnak szerte Ukrajnában, az iskolának is vannak megoldandó problémái – mondta Himics. Kapott egy generátort, de még nem biztosították az üzemanyagot a működtetéséhez.
Milovanov úgy véli, hogy a legyőzhetetlenségi pontok valódi válaszok arra, hogy sem az országos, sem az önkormányzati hatóságok nem lennének képesek saját erőből néhány hét alatt több ezer vészhelyzeti központot létrehozni. Ezek inkább fókuszpontok, amelyek lehetővé teszik az ukránok számára, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket, és a szükséges erőforrásokat előre kijelölt helyekre irányítsák.
„Eddig a regionális katonai közigazgatás, az Állami Veszélyhelyzeti Szolgálat és a helyi közösségek több mint ötezer ilyen pontot hoztak létre, és már több mint százezren használták” – közölte december elején Kirilo Timosenko, Zelenszkij hivatalának helyettes vezetője. Klicsko elmondta, hogy Kijevben közel ötszáz autonóm fűtött pontot készítettek elő.
A kijeviek vonakodnak menedékhelyre menni
A legyőzhetetlenségi pontokat – legalábbis egyelőre – sok ukrán, aki már hozzászokott a megpróbáltatásokhoz, amelyeket az oroszok energia-infrastruktúra elleni támadásai okoztak, utolsó lehetőségként kezeli. Himics elmondta, hogy a Kijev központjában lévő iskola által nyújtott menedékhelyre alig jön valaki. Hozzátette: „Talán még nincs olyan hideg, vagy esetleg az emberek más helyeket rendeztek be maguknak.”
Ez nem meglepő egy olyan városban, amely hónapok óta energiahiánnyal küzd. Az ukránok az ősz beköszönte óta nemcsak meleg ruhát, zseblámpát és gyertyát vásárolnak, hanem külső akkumulátort, gázzal működő kempingkályhát és többliteres víztartályt is. A kijevi éttermek, kávézók és bárok is gyorsan alkalmazkodtak az új körülményekhez – sok helyen van áramfejlesztő, néhány tulajdonos pedig gáz- vagy elektromos fűtőberendezést vásárolt.
De bárki, aki sötétben próbál átkelni az utcán, vagy egy áramfejlesztő kipufogógázában próbálja meginni a kávéját, tudja, hogy ezeknek az ideiglenes megoldásoknak áruk van.
Andrij Molokojedov kijevi rendőrségi szóvivő szerint a közlekedési balesetekben elhunytak száma hatszorosára nőtt a fővárosban a rendszeres áramkimaradások kezdete óta. A belügyminisztérium szerint novemberben Ukrajnában akár 2500 tűzesetet is okozhattak az alternatív energiaforrások létrehozására tett kísérletek.
Stabilizációs erőfeszítések
Az ukránok főleg azért boldogulnak ezekkel az ideiglenes megoldásokkal, mert az infrastruktúra elleni orosz támadások kevésbé bizonyultak hatékonynak, mint talán Moszkva várta.
A december 5-i nagy rakétatámadás során az ukrán légvédelem az Oroszország által kilőtt több mint hetven rakéta közül több mint hatvanat megsemmisített – közölték a tisztviselők. Az ukrán hadsereg vezérkara szerint csak novemberben az Oroszország által indított 239 cirkálórakéta 72 százalékát és az iráni gyártmányú Shahed–136 kamikazedrónok nyolcvan százalékát megsemmisítették, mielőtt célba értek volna.
A rakétacsapás után Ukrajna energiahálózata továbbra is stabilan, országos problémák nélkül működött – közölték a hatóságok –, és két nappal később a vészleállásokban érintett fogyasztók kilencven százalékát visszakapcsolták az elektromos hálózatra.
„Nem lehet határozott előrejelzést készíteni az esetleges további támadások hatásairól, de mostanra már tudjuk, mit kell tennünk a különböző forgatókönyvek esetén” – mondta a Szabad Európának Olekszandr Harcsenko, az ukrán energiaügyi miniszter tanácsadója és az Energiaipari Kutatóközpont, egy civil szervezet igazgatója.
Szerinte az ukrán légvédelmi rendszerek növekvő hatékonysága az elektromos hálózatok körüli további fizikai védelemmel és az áram- és energiaipari vállalatok által bevezetett új műszaki megoldásokkal kombinálva biztosítja, hogy a vészleállások száma korlátozott legyen.
Ennek ellenére a támadások egymást követő hullámai állandó hiányt okoztak az ukrán energiahálózatban, így a tervezett leállások folytatódnak. Ha a támadások megszűnnének, Ukrajnának akkor is akár három hónapra lenne szüksége, hogy 24 órás áramellátást legyen képes biztosítani a fogyasztóknak, a rendszer teljes helyreállítása pedig akár három évig is eltarthat – mondta Harcsenko.
„Még az apokalipszist is meg lehet szokni”
Olena, a Kijevben, a Dnyeper folyó bal partján fekvő Trojescsina kerületben egy magas házakkal teli lakótelepen élő nyugdíjas két egymást követő héten szenvedett áramszünetektől. Miközben próbált eljutni a legyőzhetetlenségi pontra, amely akkor még nem volt működőképes, azt mondta, hogy „nincs semmi, amit ne lehetne megszokni”.
„Még az apokalipszist is” – tette hozzá, amikor Klicsko figyelmeztetéséről kérdezték.
Andrian Prokip, az Ukrán Jövő Intézet, egy kijevi székhelyű agytröszt energetikai szakértője a Szabad Európának elmondta, hogy bár az ukrajnai infrastruktúra teljes megbénulása nem lehetséges, „helyi szintű humanitárius válságok igen”.
Egyes területeken akár két-három hétre is megszűnhet az energiaellátás, majd a víz befagyása és a csőtörések miatt hosszú időre megszűnhet a fűtés – mondta.
Ez a veszély fenyegetett a kelet-ukrajnai Donbász régióban, a frontvonalak közelében fekvő, az ukrán kormány ellenőrzése alatt álló Kramatorszk városában is, ahol a hatóságok közölték, hogy több száz épület fűtési rendszeréből le kell engedniük a vizet. Hasonló intézkedésekre számos, a fronthoz közeli helyen lehet szükség.
Október elején, néhány nappal azelőtt, hogy megkezdődtek Oroszország tömeges csapásai Ukrajna infrastruktúrája ellen, a csak a keresztnevüket megadó nyugdíjasok, Jelizaveta és Szvitlana sorban álltak a Kramatorszk központjában kiosztott humanitárius segélyért. Mindketten Nyugat-Ukrajnába menekültek a februári inváziót követően, de nemrég visszatértek.
„Nincs jobb hely, mint az otthon” – mondta Jelizaveta, és Szvitlana egyetértett. Arra a kérdésre, hogy mit csinálnának, ha télen nem lenne fűtés, Jelizaveta azt válaszolta: „Majd meglátjuk, ha eljön a tél, most végre sikerült hazajutnunk.”