Miután Oroszország átmenetileg kilépett az ENSZ által közvetített fekete-tengeri gabonamegállapodásból, a Nyugat valószínűleg ismét megoldást keres majd arra, hogy az Ukrajnában megtermelt több millió tonna gabonát eljuttassa a világpiacokra.
Bejött a megérzés, sikerült az utolsó pillanatban – megint csak török közvetítéssel – diplomáciai megoldást találni a november 19-én lejáró megállapodás életben tartására, de ettől függetlenül sokan Brüsszel felé fordulnak, és azt várják, hogy felpörgesse az ukrán áruknak az Európai Unió különböző útvonalain keresztül történő piacra jutási lehetőségeit.
A blokk ezt a nyár folyamán sikerrel megvalósította, de kérdés, hogy van-e elég pénz, idő és kapacitás ahhoz, hogy újra megtegye, ha kell.
Ukrajna az egyik vezető mezőgazdasági termény-, különösen búza-, kukorica- és napraforgóolaj-termelő, az export elengedhetetlen mind az ukrán államkassza számára, mind pedig a harmadik világ egyes részein, különösen Afrika szarvának környékén tapasztalható éhínség megfékezéséhez. Amikor tehát az oroszok az év elején blokkolták az ukrán fekete-tengeri kikötőket, a világ megrettent a következményektől.
A kikötőkön keresztül indult az ukrán mezőgazdasági termékek kilencven százaléka a piacra, így rövid időn belül húszmillió tonna ukrán gabona rekedt a raktárakban. Az EU válasza május elején az úgynevezett szolidaritási sávok elindításával érkezett – ez egyfajta logisztikai összeköttetési háló a blokk és Ukrajna között. Vasút, közutak és folyami hajózási útvonal segítségével és a határ mindkét oldalán működő vám- és nemzeti hatóságok bevonásával valósulnak meg.
Májustól október 20-ig több mint 14 millió tonna gabonát és további 15 millió tonna nem mezőgazdasági terméket, például acélt és olajat exportáltak a sávokon keresztül. A háború kitörése óta ez volt a Kijevnek nyújtott, egyik legkevésbé ismert, mégis legjelentősebb uniós hozzájárulás.
Arról, hogy Oroszország visszatért a gabonaegyezményhez, ebben a cikkben írtunk: Ukrajna szerint orosz ágyúzás miatt szakadt le az atomerőmű az elektromos hálózatról
Uniós könnyítések az ukrán áruk piacra segítéséhez
Az EU és Ukrajna határán át zajló forgalom felgyorsítására azonnal hoztak néhány politikai intézkedést, például: nulla áfakulcs az ukrán árukra, amelyet valószínűleg meghosszabbítanak. Egy másik intézkedés a kvóta- és vámrendelkezésektől való mentesség jövő év júniusáig, valamint a nem az uniós piacra szánt egyes állati termékek növény-egészségügyi ellenőrzésének mellőzése.
Ugyanakkor ne tévedjünk – az ukrán termékek szállítása a fekete-tengeri kikötőn keresztül a szokásos időkben olcsóbb és könnyebb is, mivel a hajók nagyobb mennyiségeket tudnak egyszerre szállítani. Az öt hónap alatt szárazföldön szállított 14 millió tonna áru lenyűgöző teljesítmény, de nem szabad elfelejteni, hogy a fekete-tengeri gabonaegyezmény július közepi hatálybalépése óta eddig csak 9,5 millió tonnát exportáltak. És ez csak néhány kiválasztott kikötőből történt. Hétfőn (október 31-én) legalább 12 teherhajó indult el az ukrán kikötőkből, de továbbra is kérdéses, hogy mit tehet az EU, ha az összes hajó ismét megreked.
Az EU tisztviselői már szeptember végén nem hivatalosan tájékoztattak arról, hogy a két fő útvonalon – a Lengyelországon keresztül vezető északi útvonalon és a romániai Constanța kikötőjébe vezető dunai útvonalon – kezdtek kapacitáskorlátozásokat és csökkent áteresztőképességet tapasztalni.
Arra is figyelmeztettek, hogy a várakozási idő a teljes logisztikai költség negyven százalékát teszi ki, ami azt jelenti, hogy minden tonna gabona szállítása nyolcvan-kilencven euróval drágábbá válik. Brüsszelnek most újra fel kell pörögnie és meg kell találnia a módját annak, hogyan csökkentheti az Ukrajnával közös határainál kialakult kilométeres sorokat. Ez pedig a már bevezetett további ellenőrzésekről, vámokról és adókról való lemondás mellett további intézkedéseket jelent.
Témába vág: Nem Brüsszel, hanem Varsó diktálja a tempót – Már a kilencedik szankciós csomagon dolgozik az EU
Versenyfutás az idővel
Más szóval gazdasági beruházásokra van szükség, mégpedig gyorsan, és mindkét fronton vannak problémák. Az EU 2022-es költségvetése már így is meglehetősen feszített, és még mindig nincs megállapodás, amikor Brüsszel 2023-ban Ukrajnának nyújtandó pénzügyi támogatásáról van szó. A remények szerint 18 milliárd eurót bocsátanak majd rendelkezésre, főként hitelek formájában, de vajon mennyit fognak ebből a szolidaritási sávok javítására fordítani, amikor Kijevnek annyi más dologra van égető szüksége?
És ott van még a versenyfutás az idővel. A Dunát kotorni kell, hogy növelni lehessen a kereskedelmi forgalmat, de ez nem fog egyik napról a másikra megtörténni. Ugyanez a helyzet az Ukrajna és Lengyelország közötti eltérő nyomtávú vasútvonalakkal. Az összehangolásukról szóló tanulmány jövő évre várható.
Viszont itt-ott vannak apró győzelmek és befektetések, amelyek rövid távon legalább némi változást hozhatnak. A járművek rakományának gyorsabb ellenőrzésére szolgáló szkennerek felgyorsíthatnák a folyamatot, de ezek darabonként hárommillió euróba kerülnek, és a beszerzési idő 12–18 hónap.
A trükk tehát az lesz, hogy egyes EU-tagállamok a frontországoknak, például Lengyelországnak adományozzák az elfekvő darabokat. A lehetséges megoldások közé tartozik a teherforgalom számára a határokon több parkolóhely, a kereskedelmi és a magánforgalom szétválasztására szolgáló további sávok, vagy akár teljesen új határátkelőhelyek létesítése. Az ukrán–szlovák határon már idén ősszel befejeződhet az egyik határátkelőhely felújítása, és két új határátkelőhelynek kell elkészülnie az ukrán–román határon.
Brüsszeli hatástanulmány: a szankciók működnek, az orosz gazdaság autarkiába fordul
A szolidaritási sávok maradnak
Az EU tisztviselői abban is reménykednek, hogy még egy dolog a kezükre játszik: Ukrajna október 1-jén csatlakozik a Közös Tranzitegyezményhez. A megállapodás, amely már érvényben van az EU és több nem uniós európai ország között, közös eljárásokat vezet be a nemzetközi árutranzitra, és jelentősen csökkenti az ilyen ügyletek papírmunkáját. Az EU tisztviselői úgy jellemezték Kijev csatlakozását, mint potenciális változást, amely „percekről másodpercekre” csökkentheti a vámkezelési időt. Ugyanakkor óva intenek attól, hogy ezt minden gondra való csodaszernek tekintsük, mivel Ukrajna számára még szükség van egy átmeneti, bevezetési időszakra.
Az uniós diplomaták szerint a szolidaritási sávok maradnak és a jövőben még fontosabbá válnak – mind Ukrajna újjáépítése, mind a blokk jövedelmező egységes piacához való jövőbeli közeledés szempontjából. Ez mindenképpen jó hír – a jövőre nézve. De arra ne számítsunk, hogy helyettesíteni fogják a fekete-tengeri exportútvonalakat, épp amikor a legnagyobb szükség van rájuk, azaz most.
