Belső intrikák, árulás, vádaskodás – ezek miatt lépett ki Ujhelyi István az MSZP-ből. EP-mandátumát nem adja vissza, nem lép át más pártba, de nem is keresték meg, viszont aktív mozgalomépítésbe fog. Ujhelyi István szerint a közeljövőben lesznek még, akik a példáját követve elhagyják az MSZP-t.
Vasárnap (október 2-án) nyílt levélben jelentette be, hogy közel harminc év után kilép az MSZP-ből. Áprilisban még az elnökségért jelentkezett be, a párt teljes megújításának programját tette le. Júniusban viszont bejelentette, hogy mégsem indul az elnöki posztért, de azt is mondta, hogy nem hagyja el a pártot. Mi változott azóta?
Nem én. Én nem változtam. Tegnap este bolyongtam a neten, és megtaláltam a 2014-es és a 2018-as MSZP-s alelnöki pályázatomat, és ugyanazt mondtam, mint most. 2014-ben is jeleztem, hogy szerintem megroggyant az MSZP brandje, és valami egészen újat kell csinálnunk, még addig, amíg állnak a Horn Gyula-féle cölöpök.
Mi változott?
Be kellett lássam, hogy bármennyire is nagy erőbedobással igyekeztem megváltoztatni a folyamatokat, más irányba kormányozni a hajóját ennek a politikai pártnak, valami miatt azok, akik vezetik, továbbra is abba az irányba mennek, ahol szerintem csak zátonyok és viharok vannak. Alig-alig lesz esélye szerintem ennek a politikai erőnek duzzadó erővel kijönni a következő évekből. Én ott voltam a kapitányi hídon az egyik tisztként, végeztem a dolgomat.
Történt konkrétan valami? Volt utolsó egy vagy utolsó két csepp?
Volt. Kettő biztosan volt. Nagy hévvel vetettem bele magam a pártelnökjelöltségbe. Májusban számtalan helyen, szerintem önnek is elmondtam, hogy egészen új úton kell elindulni, gyakorlatilag egy barnamezős beruházást kell végrehajtani a párttal. Adott sok minden, de mégis az egész épületet, az egész konstrukciót, a műszaki tartalmát és mindent át kell építenünk a következő évszázadnak. Akkor ezt a lehetőséget nagyon gyorsan megfojtották. Azt mondtam akkor, hogy rendben van, tudomásul veszem. Az a tisztességes, hogyha a programom nem tud átmenni, akkor én, csak azért, hogy elnöke legyek egy pártnak, nem indulok el. Azt követően viszont a belső mechanizmusaink szerintem a legrosszabbik formáját hozta. Belső intrikák, folyamatos bukdácsolás, félreértelmezése annak, amit mondtam. Már az egész közösségben csak az maradt meg, hogy Ujhelyi át akarta nevezni a pártot, mintha egyébként ez lett volna a lényege.
Szerintem az egyetlen politikus voltam, legalábbis a mi közösségünkben, aki április 4-től, a választások másnapjától nem elbújtam valahol egy irodában, hanem folyamatosan úton voltam. Két fehér kempingszékkel jártam az országot. Soktucatnyi kistelepülési, nagyvárosi programon vettem részt, ahol azt tapasztaltam, hogy van igény arra, amit mondok. De egy szűk vezetés úgy döntött, hogy nincs. Közölték velem, hogy vegyem tudomásul, hogy ez a párt nem az én pártom, ebben a pártban van valaki, aki a megmondóember.
Molnár Zsolt?
Nem akartam kimondani, de igen. Azt mondták, hogy vegyem tudomásul, hogy ha ő nem támogat engem, akkor nem lehetek semmi.
Ő miért nem támogatja önt?
Leültünk többször Zsolttal. Igyekeztem meggyőzni arról, hogy az a jó irány, amit én képviselek. De én nem nagyon voltam soha része ennek a vezetésnek. Kilógtam a sorból, nem illettem a képbe. Én vidéki gyerek vagyok, máshol szocializálódottam, 18 éves korom óta az ifjúsági szervezetet és mozgalmat építettem. Nyáron már azt is megkaptam, hogy a szűk vezetés úgy döntött, hogy a 2024-es EP-felkészülésnek és a kampánynak sem kellene, hogy én legyek az arca.
Erre sokan mondhatják azt, hogy Ujhelyi megsértődött, mert 2024-ben nem ő lenne az MSZP listavezetője.
És most Ujhelyi párton kívül áll, és nagy valószínűséggel nem indul a 2024-es EP-választásokon, hiszen csak pártok indulhatnak. Akkor most mi is a helyzet?
Október 22-én tisztújítás lesz az MSZP-ben, de nagy meglepetésre nem lehet számítani. Azt már most tudjuk, hogy ki lesz a két társelnök: Komjáthi Imre és Kunhalmi Ágnes. Ön szerint lesz-e bármi változás? Marad-e a pártstruktúra, az elnökség, az eddigi mechanizmus, amibe önnek beletört a bicskája?
Mitől változna? Ha láttam volna annak esélyét, hogy ez változik, akkor belül küzdök tovább.
Ön Komjáthi Imrével is együtt tudna dolgozni?
Persze, sőt meg is írtam Imrének a kilépésem bejelentése előtt, hogy azért most és nem a kongresszus után lépek ki, mert nem akarom, hogy az legyen az érzet, mintha az ő megválasztása miatt lépnék ki. Úgy léptem ki tegnap, hogy vettem egy hatalmas levegőt, és úgy éreztem, hogy az a fojtogató érzés, ami bennem van nagyon régóta, most megszűnt. Tudok levegőt venni, tudok gondolkodni szabadon, jut oxigén az agyamba, hogy mást is lássak, ne csak a pártérdekeket.
„Pitiáner reakció”
Az ön kilépésére reagálva az MSZP kiadott egy közleményt…
Egy olyan stílustalan, színvonal alatti közleményt sikerült kiadni, amiről tudom, hogy nem a párt tagságának véleménye, hanem egy-két embernek a véleménye.
A közlemény arról szól, hogy ön tartozik a pártnak: pénzzel és EP-mandátummal. Pontosan mennyivel tartozik?
A saját lehetőségeiből az egyik legtöbbet a közösség építésére szánt ember vagyok. Én nem tíz éve, tizenöt éve, húsz éve érkeztem ide, hanem kölyökként, egyetemistaként, a saját kis ösztöndíjunkból építettük a mozgalmat. Nem voltam akkor még tehetős európai parlamenti képviselő. Egyébként pedig pénteken, szándékosan a vasárnapi bejelentésem előtt befizettem egy nagyon komoly összeget az MSZP szolidaritási kasszájába.
Lehet, hogy aki megfogalmazta a közleményt, nem látja a banki utalásokat?
A pártelnök tudott róla, mert értesítettem a hétvégén.
Akkor minek tudja be ezt a közleményt?
Ez egy pitiáner visszavágás volt. Egy 29 évnyi „házasság”, kapcsolat után egy ilyen színvonaltalan, valakik által megfogalmazott reakcióval egy dolgot értek el, azt, hogy ha tegnap volt bennem kétely, hogy helyem van-e a vezetőségben, akkor rögtön a közlemény elolvasása után tudtam, hogy nincs.
Tudja, ki írta a közleményt?
Nem is érdekel.
De tudja?
Persze hogy tudom.
„Nem alapítok új pártot”
Lesz-e a mozgalmából párt?
Nem lesz új párt belőle. Nem az a cél, hogy valahogy pártelnök legyek, ha másként nem, úgy, hogy saját pártot csinálok. Ráadásul nyolcadiknak, kilencediknek? Nem is tudom, hány ellenzéki párt van már. Nem ezt igénylik tőlünk. Hogyha minden fizetett politikusunk – és jól fizetettek vagyunk – a nap 24 órájában a munkájának él és hal, akkor nem itt tart az ellenzék. Ezért azt gondolom, hogy nekem nem pártot kell szerveznem, hanem az Esély Szociáldemokrata Közösséget. Már most 2500 tagunk van az ország minden pontjáról. Ennek van értelme, ebben látom a fantáziát. Nézzünk körbe, hogy hány sikeres polgármester egyébként azt az utat választotta, hogy a pártok emblémáinak elhagyása nélkül küzd a saját településének vagy kerületének sikeréért. Örsi Gergőtől Botka Lászlóig, Tiszaújvárostól Salgótarjánig mondhatnék sok ilyet.
Ön 2024-ben így vagy úgy, EP-képviselő lesz újra? Van erre stratégiája?
Nincs stratégia. Szerintem nem ciklusról ciklusra szól egy politikusnak a felelőssége. Van másik lábam egyébként, hosszú évek óta a turizmus és az oktatás világában építem a saját másik lábamat. De nekem a politika és Magyarország, a haza érdekének a képviselete az életem, nem tudok belőle kiszállni. De egyelőre több a kérdés, mint a válasz: nem látom, hogy az ellenzék milyen együttműködésben vagy együtt nem működésben fog indulni 2024-ben. Az önkormányzatokban hogy indulunk? Együtt, külön? Közben pedig az EP-választásokon külön listákon? Mert csak pártok jelölhetnek az EP-választásokon listákat. Egyelőre nagyon sok a kérdés. Egy biztos, nem tárgyaltam, nem tárgyalok egyetlenegy párttal sem.
Meg sem keresték?
Nem kerestek.
A DK sem?
Senkivel nem tárgyaltam.
Ha úgy van, ahogy most ön elmondta, és ahogy Mesterházi Attila mondta tavasszal, pont az ön visszalépésekor, hogy ez Molnár Zsolt pártja, akkor miért nem indul el Molnár Zsolt a tisztújtáson?
Tessen tőle megkérdezni. Egyszer tavasszal önnel már lefolytattunk egy beszélgetést Molnár Zsoltról. Emlékszik, mit mondtam akkor? Azt mondtam, hogy nem áruló. Védtem. Körömszakadtáig védtem az újságírók előtt. De mára az az állapot, amiben egyébként mindenki úgy érzi, hogy a Zsolthoz képest kell meghatároznia az ő politikai mozgását, nem segít a közösségnek. Egy tehetséges emberről beszélünk, akinek sokkal inkább háttérfigurának kéne lennie, mintsem a párt egyik vezetőjének. De ez már a múlt. Miután ennek a közösségnek a legnagyobb részével nekem baráti szálaim vannak, nem fogok visszafelé mutogatni. Csak azt mondom, hogy amerre megy az MSZP, az sajnos nem jó irány, én ehhez nem tudom adni a nevemet.
Önnek volt jó pár szövetségese párton belül: Tüttő Kata, a Harangozó testvérek, Hiller István. Nem akarták önt marasztalni, vagy teret csinálni annak, hogy amit ön szeretne, az működjön a pártban?
Volt, aki nagyon akarta és nagyon támogatott. Volt, aki nagyon támogatott, de vissza kellett fognia magát, mert jelezték neki, hogy valójában annyira nem akar engem támogatni. És volt, akiben csalódtam, de ez biztos kölcsönös.
Lát-e arra esélyt, hogy 2024-ben meg utána önállóan létező párt az MSZP?
Ez az MSZP így, ezzel a működéssel? 2026-ig biztos, hisz frakciója van a parlamentben, állami támogatása van. Hogyha jól használja ezt az erőforrást az MSZP, akkor tartós jelenléte lesz. Én nem annak szurkolok, hogy ez ne így legyen.
„Megdolgoztam a mandátumomért”
Miért nem adja vissza az EP-mandátumát?
Mert megdolgoztam érte, és meg is fogok érte dolgozni. Az elmúlt másfél, egy napnak az egyik legnagyobb tanulsága, hogy ha valaki megnézi a közösségi médiában és a sajtóban a cikkeket, kommentezreket, akkor az visszaigazolódott, hogy az ellenzéki szavazóbázis engem látott dolgozni mint EP képviselő, jelen voltam nekik.
Jó, de legitim a szocialista párttól az az érvelés, hogy nekik köszönhetően, az ő listájukról jutott be.
Számítottam erre, hogy ezt fogja mondani az MSZP. Szerintem ilyenkor ez egy kötelező fordulat minden ellenzéki párt részéről, de nagy energiát nem fektetnék a helyükben arra, hogy ezt mondogassák, mert a társadalmi problémákkal kéne foglalkozni.
Április 3-a óta nem ön az egyetlen, aki elhagyja a pártját, és mozgalomépítésbe kezd, ez történt Jakab Péterrel, de Márki-Zay Péter saját pártot alapít, látszik, hogy az egész ellenzék még mindig az útját keresi, egyedül a DK tett határozott lépést az árnyékkormány megalakításával. Amíg a szétesés látszik sok helyütt, ott az látszik, hogy elkezdték a munkát. Melyik az, amit most erősebb vonalnak lát az ellenzékből? A szétesés fog még erősödni ’24-ig, vagy az, amit a DK elkezdett?
Ha a szétesés folytatódik – mondom én, aki éppen kiléptem, és otthagytam a saját közösségemet –, az gyengíti összességében az ellenzéket. Ha ezen az időszakon most túl leszünk néhány hónapon belül, akkor van több mint egy év arra, hogy az önkormányzati választásokra és az EP-választásokra felkészüljön az ellenzék. Elképesztő társadalmi krízisnek leszünk a tanúi, szerintem olyat fog megélni most a magyar társadalom, amit nagyon régen el sem tudott képzelni, hogy ez előfordulhat. Ennek az időszaknak a társadalmi segélykiáltás mellett ha az ellenzék magával lesz elfoglalva, akkor a sorsa ellen cselekszik. Tehát muszáj szervezett, normális, ha úgy, tetszik pártszerű, politikaszerű viselkedés. Egy ilyen helyzetben, amiben most leszünk, két út vezethet egy hatalom megbuktatásához. Az egyik egy nagyon erős társadalmi mozgás, amit senki nem tud kontrollálni. Ezt senkinek nem kívánom, ez nem a haza érdeke. Ezzel szemben egyetlen egy dolog lehetséges, hogyha tudatos ellenzék van, amely nem magával van elfoglalva, hanem a társadalom problémájával és a választók meggyőzésével. Ebben az ügyben a DK fényévekre jár mindenki előtt, ez tény. De a DK önmagában kevés lesz ahhoz, hogy rendszert lehessen váltani. Ezért szervezem az Esélyköröket.
Botka László példája lehetett volna intő jel
Van, amit az elmúlt fél évből másként csinálna?
Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, akkor májusban, júniusban beleálltam volna a párton belül egy nagyobb küzdelem megvívásába. Akkor azt gondoltam, hogy többet ártok a pártomnak és a közösségemnek, hogyha szembemegyek a belső áramlatokkal, és dűlőre viszem a párt sorsát. Ha újrakezdhetném, akkor ebbe beleállnék. Akkor pont a pártot védtem ettől. Nem tudtam akkor, hogy odáig jutunk, hogy teljesen megfeszülnek a viszonyaink.
Tényleg nem tudta?
Nem tudtam, azt hittem, hogy nyáron majd lesz valami közös, bölcs döntés, hogy merre tovább, és majd ebbe bevonnak, megkeresnek. De ehelyett teljesen elszippantották a levegőt.
De Botka László példája nem mutatta meg, hogy mi a sors, ami önre vár?
De. Hinni azért csak szabad, nem? De fontos kérdés, amit feltett. Csak tudja, hogy ha akkor beleállok, ismerve magunkat, akkor könnyen lehet, hogy szétszakítom a pártot. Annak nem tudott volna más vége lenni, mint hogy úgy állok fel, hogy egyébként a zászló még mindig a kezemben van. Ha egy zászló kézben van, akkor amögé felsorakoznak emberek. Még mai nap is hívtak többen, megyei elnökök is, hogy „vond vissza, emeld fel a zászlót, és csináljunk valami mást”.
Nem az lesz, hogy ezek az emberek, akik felhívták, ugyanúgy mennek ön után? Ugyanúgy pártszakadás lesz belőle, mint lett volna júniusban?
Nyilván tudom, nagyon sokan fognak helyi Esélyköröket szervezni úgy, hogy közben nem bontják fel a párttal való viszonyukat. Lehet, hogy akár helyi pártelnökök is. Még egyszer mondom, én a családot, a közösséget nem hagytam el. Azt a mechanizmust, ami jellemző ma az MSZP-re, hagytam ott.
Tud olyanról, aki önhöz hasonlóan kiszállni készül?
Nem kevés emberről, de nem biztatok senkit. Nem is mondom be, hogy kikről van szó. De azt tudom, hogy nagyon sokan gondolkodnak, hogy ez így nem jó.
