Az új adminisztráció hivatalba lépésétől számított első száz nap mindig is meghatározónak számított az amerikai politikában, Donald Trumpnak azonban harminc nap is elegendő volt arra, hogy teljesen a feje tetejére állítsa nemcsak az amerikai belpolitikát, de a világpolitikát is. A második Trump-kormányzat stílusának és intézkedéseinek eddig leginkább az Egyesült Államok hagyományos szövetségesei látták kárát az első sokkhatásból épp csak magához térő Európával az élen.
Az első sokk után mozgásba lendült Európa
Egy, az Ukrajna és Európa stratégiai érdekeit figyelmen kívül hagyó amerikai–orosz különalku valós lehetőségének és az USA szövetségesi hűtlenségének veszélye a máskülönben kínosan lassú európai döntéshozatalt is galvanizálta az elmúlt néhány napban. Az európai vezetők, különösen a kijózanító Müncheni Biztonsági Konferencia óta, válságtanácskozások sorát tartották, hogy megtalálják a megfelelő rövid és hosszú távú választ a kihívásokra, illetve – ahogy Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és Keir Starmer brit miniszterelnök tette – Washingtonban kíséreltek meg hatni a minden kérdést a saját üzleti érdeke felől megközelítő amerikai elnök gondolkodására, láthatóan mérsékelt sikerrel.
A következő ötletbörzét vasárnap tartják Londonban, ahová döntően azoknak az országoknak a vezetőit hívták meg, amelyeknek leginkább számít a véleménye, és gazdaságilag és katonailag is a legszámottevőbb képességekkel rendelkeznek. Néhány nappal később – nem kizárhatóan már az EU27-ek csütörtökre Brüsszelbe összehívott rendkívüli megbeszélésén – láthatóvá válnak az első eredmények is mind a két, napirenden lévő témában, az európai védelmi képességek fejlesztésének és Ukrajna további támogatásának kérdésében. A kettő szorosan összefügg, hiszen a legrosszabb forgatókönyv szerint lehet, hogy Európának az USA nélkül, egyedül kell majd életben tartania a túlélésért küzdő Ukrajnát, ideértve egy esetleges tűzszüneti vagy békeegyezmény katonai jelenléttel együtt járó betartatását.
„Európának fel kell ismernie, hogy az orosz győzelem vagy egy Ukrajnára kedvezőtlen feltételeket kényszerítő, elkapkodott tűzszünet költségei sokkal magasabbak lennének, mint az Ukrajna sikerének biztosításához szükséges befektetés” – mutatott rá az európai vezetők dilemmájára Ian Bond, a londoni székhelyű Centre for European Reform nevű kutatóintézet helyettes igazgatója. Akadnak azonban olyan tagállami vezetők – elsősorban a magyar miniszterelnök –, akik éppen az ellenkezőjét vallják és hirdetik, jelesül azt, hogy lényegében még egy rossz béke is jobb a háború folytatásánál.
Ehhez kapcsolódóan: Nem hívták meg Orbán Viktort a fontosabb európai vezetők találkozójára Londonba
Egy év múltán új ukrán csomag és újra Orbán
Ha valaki nem hisz a déjà vu jelenségben, most elgondolkodhat. Nem is olyan régen, 2023 decemberében, majd 2024 februárjában az EU már átélt egy nagyon hasonló helyzetet, amikor Orbán Viktor egyedül állt az Ukrajnának szánt, sok milliárd eurós támogatási csomag útjába. Néhány nap múlva ez megismétlődhet, mivel csütörtökön az uniós tagállamok vezetői – a trumpi vonalat úgyszólván vakon követő magyar kormányfő megrökönyödésére –, ahelyett, hogy stratégiát váltanának, egy két számjegyű milliárd eurós (a legújabb hírek húszmilliárd euróról szólnak) pénzügyi-katonai támogatási csomag elfogadásáról fognak tárgyalni. Orbán szerint a realitások teljesen megváltoztak, ezzel szemben az lehet a valóság, hogy Trump eddigi intézkedései nyomán Európa biztonsága még jobban összefonódik Ukrajnáéval.
Az újabb ukrán segélycsomag mögötti logika – ahogy a napokban Kaja Kallas, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője is hangsúlyozta – Ukrajna tárgyalási pozícióinak megerősítése és ezzel összefüggésben az, hogy Kijev nemet mondhasson egy, az érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyó rendezési tervre. A kiélezett helyzetben az EU-nak egy másik ütőkártya is a kezében van, nevezetesen az, hogy az általa befagyasztott, háromszázmilliárd dollárra becsült orosz jegybanki valutatartalékból finanszírozza Ukrajna támogatását. A szükség törvényt bont – mondja a bölcsesség, de a döntéshez jelenleg aligha lenne meg a szükséges egyhangúság.
Mindezzel együtt nem biztos, hogy feltétlenül szükség lesz Orbán egyetértésére, hiszen az újabb támogatási csomag akár az EU-kereteken kívüli tagállami felajánlásokból is összejöhet.
Az EU anyagilag képes lenne tovább támogatni Ukrajnát
A brüsszeli Bruegel kutatóintézet szerint anyagilag egyáltalán nem rokkanna bele az EU az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatás kiesésébe és pótlásába; GDP-je 0,12 százalékával növekednének emiatt a kiadásai. Egészen más kérdés azonban, hogy Európa jelenlegi helyzetében képes lenne-e az Egyesült Államok hadiiparának támogatása nélkül garantálni Ukrajna – és a jövőben a saját – biztonságát (a biztonsági garanciák kérdése) egy orosz támadással szemben.
„Európának biztosítania kell Ukrajna számára, hogy ne kelljen elfogadnia bármilyen, Trump és Putyin által kifőzött alkut, mert az egyetlen alternatíva a vereség lenne. Késznek kell lennie arra, hogy konkrét és hiteles védelmi garanciákat nyújtson Ukrajnának az USA támogatásával vagy anélkül” – hangsúlyozta a csütörtöki rendkívüli csúcs előtt küldött meghívólevelében António Costa, az Európai Tanács elnöke.
Európa Ukrajna és a saját biztonsága érdekében rövid távon mindenképpen rászorul amerikai felderítő és műholdas kommunikációs eszközökre, de egy esetleges ukrajnai katonai misszió esetén légi elhárítórendszerekre és rakétákra is. Mindez arról győzheti meg az EU-t, hogy rövid távon próbáljon meg alkut kötni a Trump-kormányzattal a katonai-védelmi támogatásról, amíg a szükséges védelmi képességre szert téve maga gondoskodhat a saját biztonságáról, ideértve egy esetleges orosz agresszió elhárítását. Utóbbi esélyeit növelheti, ha a kiszámíthatatlan amerikai elnök – korábbi fenyegetéseit beváltva – nem tartja többé országára nézve kötelező érvényűnek a NATO- alapszerződés kollektív védelemről szóló, 5. cikkét.
Háromszázezer katona és másfél ezer tank kellene már rövid távon
A Bruegel intézet szerint az európai védelmi kiadásoknak jóval a jelenlegi, átlagosan a GDP két százalékának megfelelő szint fölé kell kerülnie. Az agytröszt szakértőinek becslése szerint évente 250 milliárd euróval kellene növelni már rövid távon is a védelmi kiadásokat, a GDP körülbelül három és fél százalékára. Donald Trump sürgeti az európai szövetségeseket, hogy a GDP öt százalékára növeljék a katonai büdzsét, amitől jelenleg az USA is messze elmarad, egyedül Lengyelország közelíti meg.
A Bruegel szerint Európának háromszázezer fős harcoló erőre (ötven dandárra) és nagyjából 1400 tankra lenne szüksége ahhoz, hogy amerikai kivonulás esetén képes legyen szembeszállni egy orosz támadással. Az Egyesült Királyságot is beleszámítva Európának jelenleg közel másfél millió mozgósítható katonai személyzete van, aminek hatékonyságából azonban jelentősen levon az egységes parancsnoki irányítás és rendszer hiánya.
Mindennek fényében az európai vezetőknek a korábban elképzeltnél jóval gyorsabban kell döntéseket hozniuk a védelmi képességek fejlesztéséről és arról, hogy milyen forrásokból kívánják finanszírozni.
