Miközben a Kreml azzal ijesztget, hogy Európában kiújult a nukleáris háború veszélye, megugrott a turisták érdeklődése egy titkos bosznia-hercegovinai atombunker iránt.
A hercegovinai Konjic város közelében, a hegyek között fekvő ház első pillantásra úgy néz ki, mint egy tipikus balkáni szálloda vagy nyaraló...
...de bent egy titkos ajtó vezet a folyosóra, amely a hegy belsejébe visz.
A folyosó végén, több mint kétszáz méter mélyen a hegy alatt légmentesen záródó robbanóajtók sora vezet Jugoszlávia egyik legdrágább és legjobban őrzött titkához.
A föld alatti létesítmény Jugoszlávia atomháborús parancsnokságaként szolgált, amelyet a köznyelvben az egykori kommunista vezérre utalva Tito-bunkerként említenek.
A föld alatti bázist úgy tervezték, hogy otthont adjon a körülbelül 350 fős vészhelyzeti kormánynak, köztük Jugoszlávia mind a hat köztársaságának vezetőjének, akik nukleáris háború esetén innen irányították volna az országot.
Josep Broz Tito akkor rendelte el a létesítmény megépítését, amikor a második világháborút követően a Szovjetunió és a Nyugat közötti nukleáris fegyverkezési verseny egyre jobban elmérgesedett.
A bunker 4,6 milliárd dollárba került – ez ma több mint húszmilliárd dollárnak felel meg.
Az építkezés rendkívüli titoktartás közepette kezdődött 1953-ban, az óvóhely 1979-ben készült el, mindössze egy évvel Tito halála előtt.
A munkásokat vagy bekötött szemmel, vagy ablak nélküli járműveken szállították a munkaterületre a konjici bázisról. Nem alkalmaztak helyi munkásokat, akik felismerhették volna a helyszínt.
A bunker helyszínét egyrészt központi fekvése miatt választották – ami azt jelentette, hogy a kormány munkatársai Jugoszlávia minden részéből viszonylag gyorsan oda tudtak volna érni nukleáris háború esetén –, másrészt a hegyek miatt, amelyek a festői völgyet védték volna a hatalmas lökéshullámtól.
A kint tomboló atomháborútól elzárt bunkerben akár hat hónapig is képes lett volna túlélni a jugoszláv politikai elit, mielőtt élelmiszer- és üzemanyag-utánpótlásra lett volna szükség.
Nem tudni, hogy Tito járt-e valaha a létesítményben, bár azt igen, hogy meglátogatott egy lőszergyárat, amely néhány száz méterre volt tőle ugyanabban a völgyben. Az üzem ma is működik, ami azt jelenti, hogy a Tito bunkerébe látogatóknak hivatalos engedélyre van szükségük ahhoz, hogy beléphessenek a helyszínre.
1992 májusában, a Jugoszlávia felbomlását követő boszniai háború közepette Šerif Grabovica ezredes, a Jugoszláv Néphadsereg tisztje azt a parancsot kapta feletteseitől, hogy semmisítse meg az általa évekig őrzött létesítményt, így akadályozva meg, hogy a boszniai erők kezére jusson.
Grabovica azt állítja, hogy a hegyekbe való kaotikus visszavonulás során titokban elvágta a bunker megsemmisítésére telepített, több tonna robbanóanyaghoz csatlakozó zsinórokat. A nyugalmazott ezredes később így nyilatkozott a szerb médiának: „A parancs ellenére nem tudtam rávenni magam, hogy felrobbantsam a helyet, ahol életem legszebb éveit töltöttem, és tönkretegyem több generáció munkáját csak azért, mert őrült vezetők ezt akarták.”
A bunker léte Jugoszlávia véres felbomlása után is több évig titokban maradt, mielőtt 2011-ben egy művészeti kiállítás helyszíneként részben megnyitották a nyilvánosság előtt. A helyszínen található néhány műalkotás zavarba ejtően hasonlít a bunkerben eredetileg található tárgyakra.
A legutóbbi hivatalos látogatói adat 2019-ből származik, akkor mintegy húszezer ember merészkedett be a bunkerbe.
Amela Bubalo, a konjici idegenforgalmi ügynökség munkatársa szerint 2022-ben, a Covid-járvány tetőzése után már tömegesen tértek vissza a látogatók a helyszínre. Bubalo a Szabad Európának elmondta: annak ellenére hogy Bosznia-Hercegovina fenntartott néhány, a pandémiával kapcsolatos korlátozást, a látogatók rekordközeli számban tértek vissza a helyszínre, miközben Moszkvában a Kreml ismételt azzal ijesztget, hogy Ukrajna miatt nukleáris háború robbanhat ki.
