Az ukrán fegyveres erők Franciaországban kiképzett 155. különálló gépesített dandárja még egy éve sem létezik, de máris széles körben jól ismert, csak rossz okokból.
A dezertálásoktól és egy haditudósító szerint „teljes szervezeti káosztól” sújtott egység jól példázza az ukrán hadsereg NATO-stílusú átalakításának megvalósíthatóságával kapcsolatos kételyeket. Jelenleg a donyecki Pokrovszkban állomásoznak, ahol kemény harcok zajlanak, így a katonáknak nincs sok idejük arra, hogy a dandár strukturális problémáin elmélkedjenek.
„Akik el akartak menekülni, azok elmenekültek, akik pedig maradni akartak, azok maradtak” – mondta egy katona, Petro a Szabad Európa és az Amerika Hangja által közösen működtetett Current Time-nak.
Megoldotta-e Ukrajna a hadsereg létszámproblémáját?
A személyzeti és toborzási problémáktól sújtott ukrán haderő parancsnokai és a nyugati tanácsadók nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy a NATO szakértelmét és fegyverzetét felhasználva új, modernizált dandárokat alakítsanak, amelyek a védekezés élére állhatnak az orosz támadásokkal szemben. Ez nem történt meg. Az ukrán erők nagy nehézségekkel küzdenek a védelem fenntartásában az 1100 kilométer hosszú frontvonalon. A 155. különálló gépesített dandár sokak szemében az ukrán hadsereg szélesebb körű intézményi gondjait jelképezi.
A Pokrovszkba vezényelt katonák számára azonban sokkal közvetlenebb aggodalomra ad okot, hogy a Franciaország által szállított AMX–10 harckocsik képesek-e ellenállni az orosz pilóta nélküli repülőgépek csapásainak. „Eddig vigyázott rám, de más legénységek megsérültek” – mondta Petro, miközben rámutatott, hogy az FPV drónok jelentik a legnagyobb veszélyt az egység számára. Ezeket egy szemüveget viselő ember irányítja, aki élőben követheti a repülésüket.
Hányan dezertáltak a 155. dandárból?
Tavaly a 155. dandár kiképzést kapott az AMX–10 és más fegyverek használatára Franciaországban, de az ott töltött idő alatt többen megléptek, mások Ukrajnába visszatérve hagyták ott az egységet. Médiajelentések szerint a dezertálók száma elérte az 1700-at, ami a teljes létszám egyharmadát jelenti.
A dandár parancsnokát, Dmitro Rjumsint a nyomozók decemberben őrizetbe vették a botránnyal összefüggésben. Januárban az illetékes bíróság engedélyezte két hónapra a letartóztatását. Az ezredes tagadja, hogy bármi rosszat tett volna. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat és az Állami Nyomozó Iroda közös vizsgálatot indított, amely a dandárnál feltételezett korrupciót és a dezertálásokat vizsgálja.
De Petro pozitívan nyilatkozott az egységgel kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy mostanra normálisan összeállt, már „nem egy olyan dandár, amely lényegében a semmiből érkezett a frontra, és a francia kiképzés ellenére nem tudott semmit”. Hennagyij, az egység egy másik tagja elmondta, hogy már több orosz katonát foglyul ejtettek. Ő sem volt hajlandó kritizálni azokat, akik dezertáltak. „A helyzetek különbözők lehetnek” – vélekedett.
Miért dezertáltak a katonák?
A beszámolók szerint az egységnek olyan problémákkal is szembe kellett néznie, mint a nem megfelelő struktúra és személyi állomány, az alacsony harci morál – amit a dezertálások súlyosbítottak –, illetve meg nem erősítve az aránytalanul magas veszteségek, amelyeket Pokrovszknál decemberben elszenvedtek. Egyes csapatok arra is panaszkodtak, hogy nem férnek hozzá a dróntechnológiához. Egy másik, közelben állomásozó egység tagjai szerint sikerült megerősíteni a védekezést a régióban az orosz előrenyomulással szemben. „Egy ideig csak az ellenség haladt előre, mi pedig visszavonultunk. Mostanra már nem pusztán tartjuk az állásainkat, hanem dicső gyalogosaink is előrenyomultak” – jelentette ki január elején egy Ranaként bemutatkozó katona.
Egyesek vékony páncélzatuk miatt szidták az AMX–10-eseket, egy őrnagy azt mondta, hogy nem igazán praktikusak a pilóta nélküli gépektől hemzsegő területen.
A nagyrészt kihalt Pokrovszkban az utcák tele vannak katonai és polgári járművekkel, amelyeket orosz drónok semmisítettek meg. „Sok találatot kaptam. Egyszer még közvetlen találat is volt. Sikerült kiszállnom az autóból. Egy társam jött értem. Hála istennek nem volt halálos” – idézte fel Anton.
