Új jelentéssel lépett színre a Szuverenitásvédelmi Hivatal, ezúttal az atlatszo.hu-ról. A dokumentum minősége és állításai illeszkednek a korábbi jelentésekhez. Már a közérdekű adatigénylést is a szuverenitásra veszélyes hírszerzési lehetőségnek látják.
Újra akcióba lépett a párt ökleként viselkedő, orosz mintára létrehozott Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZVH). Ezúttal az atlatlszo.hu oknyomozó oldal ellen indítottak eljárást, és egy jelentésnek elnevezett dokumentumát nyilvánosságra hozták. A SZVH célja és feladatai homályosak, leginkább az orosz külföldiügynök-törvényre hajaznak, amelynek alapján az orosz hatóságok külföldi ügynöknek nyilváníthatnak bárkit, aki szerintük külföldi befolyás alatt áll. Csakhogy ennek törvényi meghatározása nagyon pontatlan, lazán megfogalmazott, ezáltal tulajdonképpen önkényes.
A fideszes Kocsis Máté képviselő 2023 végén nyíltan ki is mondta, hogy a célja annyi, hogy a kormány megbüntesse azt, akit ellenségnek jelöl ki, pontosabban hogy „borsot akarunk törni a baloldali újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok orra alá”.
Az SZVH első jelentései megerősítették a korábbi félelmeket, hiszen a megfoghatatlan profilú intézmény az ötvenes évek pártsajtóját idéző nyelvezetű és színvonalú anyagokkal mutatkozott be.
Ehhez kapcsolódóan: Gyorsított eljárást kért Brüsszel a SZVH ügyében az Európai Bíróságtól
Többek között azt minősítették dezinformációnak, amelyik hír nem egyezett a magyar kormány éppen aktuális álláspontjával egy kérdésben. Ha a hazugság megítélése nem stabil, folyamatosan változhat, attól függően, hogy a kormány álláspontja hogyan módosul. Ezért fordulhatott elő például, hogy az SZVH jelentésében még olyan cikket is dezinformációnak minősítettek, amely a magyar kormány által kiadott vakcinahatékonysági adatokat ismertette, viszont nem szerepelt fényesen rajta a kínai Sinopharm.
A Szabad Európa amerikai, azaz teljesen külföldi finanszírozásból működik, még reklámok sincsenek az oldalon. Magyarországgal együtt huszonhárom olyan országban van jelen, ahol a szabad sajtó gyenge lábakon áll, vagy a kormány korlátozza a működését. Itt olvashat a küldetésünkről, a költségvetésünkről, a szervezetről, gazdasági és szakmai függetlenségünket biztosító szabályainkról.
Tevékenysége alapján a Szuverenitásvédelmi Hivatal négy fő funkciót próbál átvenni a hasonló orosz szabályozásból:
- zaklatás, hátráltatás: amíg egy szervezet a hivatal kérdéseinek megválaszolásával foglalkozik, addig sem tud dolgozni tényleges feladatain;
- megfélemlítés, elrettentés: nem lehet tudni, hogy mit vagy kit miért vizsgálnak, és mi lehet a következménye, különösen, ha megválaszolhatatlan kérdésekkel bombázzák;
- politikai kampányszerv: egy újabb állami intézmény adóforintokból dicsőíti a kormányt és gyalázza vélt ellenfeleit; ahhoz is minden adott, hogy aktívan beszálljon az orosz dezinformáció terjesztésébe;
- hivatkozási alap lehet későbbi büntetésekre: egy-egy kiadott anyaguk –bármilyen színvonalú – mégiscsak egy állami szerv hivatalos jelentése.
Az SZVH – a Transparency International Magyarország mellett – az Átlátszó oknyomozó portál ellen indította első, átfogó vizsgálatnak nevezett eljárását nem sokkal a választások után. A friss jelentés elvileg vizsgálatuk vége; ezúttal is sok tanulságot tartalmaz.
Nem minden jelentős korrupciós ügy felderítése szolgálja a közélet tisztaságát szerintük
A hivatal ugyanis ismét szigorúan nem kívánt foglalkozni a valósággal, azaz az atlatszo.hu oknyomozó tevékenységének értékelésével, ehelyett leírták, hogy az Átlátszó által kiderített korrupciós ügyek valójában nem a közélet tisztaságát, a piaci résztvevők közötti kiegyenlített versenyt szolgálják, hanem az amerikai gazdasági és politikai érdekek rendkívül hatékony fegyverei. Az indoklás kimerül annyiban, hogy egy harminc évvel ezelőtti The Washington Post-véleménycikk szerint az USA államilag felforgató tevékenységeket támogat, de nem írják le, hogy mi köze ennek a véleménycikknek az Átlátszóhoz vagy a valósághoz.
Ehhez kapcsolódóan: Móra Veronika: A félelem szinte mindenkiben benne van
Mindenesetre erre hivatkozva azt veszik alapállásnak, hogy bármely korrupcióellenes szervezet, amely külföldről is kap pénzt, valójában nem a korrupció ellen dolgozik, hanem más államok fizetett ügynöke, majd az Átlátszó nyilvánosan elérhető beszámolóiból újraközlik, hogy az oldal számos külföldi pályázatot és nyílt támogatási formát nyert el az elmúlt években.
Az is szokatlan, hogy az SZVH kizárólag a nyugati vagy a demokratikus országokban működő szervezetektől származó támogatást tartja veszélyesnek hazánkra. Erre utal, hogy amikor a Bloomberg februárban rákérdezett a magyarországi orosz és kínai befolyás esetleges vizsgálatára, Lánczi Tamás elnök nyíltan kimondta, hogy ez a hivatala számára egyelőre „nem prioritás”, illetve „csak azért, mert valami titkos, még nem feltétlenül szuverenitási kérdés”.
Érdekes, hogy közérdekű adatigényléseket – tehát azokat az információkat, adatokat is, amelyeket a magyar állam és a Fidesz-kormányok is nyilvánosnak szánnak – hírszerzési fedőtevékenységként próbálnak bemutatni. Ezeknek az adatoknak az a tulajdonságuk, hogy bárki kikérheti, ön is vagy egy külföldi állampolgár is. Az SZVH szerint az így kikért adatok mégis „felhasználhatók az amerikai kormány és szervezetei által folytatott nyomásgyakorláshoz és befolyásszerzéshez”. A SZVH szerint az Átlátszó
KiMitTud nevű, közérdekűadat-igénylést segítő oldala nem más, mint „befolyásolási és nyomásgyakorló eszköz”.
A jelentésben felhoznak egy új érvet is, miszerint akár az állami adatgazdák sajtóosztályainak túlterhelésére is használható a nyilvános adatok kikérése. Ezt biztosan rosszul tudják: egyetlen magyar állami adatgazda sem kötelezhető akár csak két külön táblázat összeillesztésére sem, kizárólag olyan adatokat kell kiadniuk, amelyek nyilvánosak, és adott formátumban rendelkezésre állnak.
Ehhez kapcsolódóan: Bárki bankszámlaforgalmát is elkérné a hivatal
Érdekes példa a nyelvezetre és az érvelés megalapozottságára, amikor egy nyílt twitteres beszélgetés (Simonyi András és Wesley C. Clark között) a szervezet bizonyítéka arra, hogy az USA hatalmi gépezetének nagyhatalmi érdekekből történő manipulációs kísérlete lehet, ha egy külföldi forrást is elfogadó oknyomozó portál kideríti egy politikusról, hogy korrupt.
Ehhez kapcsolódóan: A gödi Samsung akkugyár ellen fellépő civil szervezetre is rászállt a Szuverenitásvédelmi Hivatal
Korábban egyébként hasonló szemlélet mutatkozott meg a hivatal részéről a Transparency International Magyarországnak küldött kérdéseiknél. Náluk – a teljesség igény nélkül – arra utaltak, hogy ha a szervezet elfogadott támogatást Hollandia budapesti nagykövetségétől éves korrupcióérzékelési indexe lebonyolításához, akkor esetleg meghamisíthatják az adataikat, és átverhetik a berlini központjukat annak érdekében, hogy Hollandia jobb helyen végezzen az indexen.
„Az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt”
Bodoky Tamással augusztusban beszélgettünk többek között erről is. Az Átlátszó főszerkesztőjének a Szuverenitásvédelmi Hivatal vizsgálatáról A tanú című fim jutott eszébe: van egy kész ítélet, ahhoz próbálnak elbábozni egy vizsgálatot – ha ugyanis minden adatot átadna, akkor is azt írnák a jelentésükben, hogy hazaáruló.
Szerinte is árulkodó az orosz minta. A hivatal egyik célja az, hogy megpróbálja összemosni a politikát az újságírással. Bodoky szerint a magyar kormányzat számára a független újságíró az ellenzék része, így politikai ellenfél. Ezért akarják több eszközzel elérni, hogy megbélyegezzék és valamilyen külső hatalom machinációjának állítsák be az oknyomozó újságírást.
A műsorba meghívtuk a Szuverenitásvédelmi Hivatal képviselőjét is, de nem vállalta a vitát, arra hivatkozva, hogy „most nem időszerű”. Írásbeli kérdéseinkre hónapok óta nem válaszolnak.
Visszatérve a hivatal működésére: a SZVH nem csak annyiban erősebb például a Megafonnál vagy más, az állam üzeneteit ismétlő médiakiadványnál, hogy hivatalos állami szerv; nincs jogorvoslati lehetőség az általa leírtak ellen. Akár önről is írhatnak bármilyen szörnyű vádat vagy elképesztő állítást, nem kérhet helyreigazítást, nem tehet ellene semmit.
