Miután Zelenszkij ukrán elnök hétvégén végül beleegyezett az Európába irányuló gáztranzitba, hétfőn a szlovák és a magyar külügyminiszter is megszavazta az Oroszország elleni szankciók folytatását. Mégis – miközben a szerb Vučić, Orbán Viktor és Robert Fico hasonló lépéseket tesz (vagy készül tenni) civil aktivistákkal szemben, és a két szláv országban komoly kormányellenes tüntetések vannak –, lehetséges, hogy Fico távolodik korábbi pragmatikus uniós politikájától, és beáll Orbán mellé botnak az unió kerekeinek küllői közé. Szlovákiának közben nem gáz-, hanem koalíciós gondjai vannak. A parlamentnek hónapok óta nincs elnöke, a közszolgálati médiának igazgatója, sőt már a kormány parlamenti többsége is veszélyben van.
Január 28-án, kedden lesz a szlovák parlament következő rendkívüli ülése a kormány elleni bizalmatlansági indítványról. Az egy héttel korábbi ülésen az ellenzék végül visszavonta az indítványt, mert a kormányfő kezdeményezésére zárttá tették az ülést, Fico ugyanis egy titkosított jelentést olvasott fel egy, a kormány ellen készülő puccsról. A koalíciós pártok azóta ezt tematizálják, bár sem konkrétumokról, sem kormányzati ellenlépésekről nem tudni.
Ezzel párhuzamosan az elmúlt hónapban Fico korábbi, visszafogottabb Ukrajna-kritikája is felerősödött, miután Zelenszkij ukrán elnök bejelentette, hogy nem enged Ukrajna területén keresztül orosz gázt Európába, még ha országa emiatt jelentős tranzitdíjtól esik is el.
Jöjjön akkor Azerbajdzsán felől
Bár az Oroszország és Ukrajna között 2019-ben kötött, 2024. december 31-én lejáró és meg nem újított, Közép-Európába irányuló gáztranzitszerződés szerepelt leginkább a médiában (amelyről lehetett tudni korábban is, hogy nem újítják meg), igazából Zelenszkij azt az ősszel már megállapodás-közeli állapotba jutott tranzitmegállapodást fúrta meg, amely a Bloomberg novemberi híre szerint akkor már megszületett az azeri gáz közép-európai szállításáról.
Szlovákia évi hárommilliárd köbméter gázt importál Ukrajnán keresztül az orosz Gazpromtól, de a Testvériség vezetéken érkező gáz jó részét továbbértékesítette. A Gazprom-gáz leállása miatt elsősorban ettől az évi ötszázmillió eurós profittól esik el, illetve most már neki kell körülbelül százmillió euró plusztranzitdíjat fizetnie. (A Török Áramlaton keresztül továbbra is érkezik orosz gáz Szerbiának és Magyarországnak.)
Az azeri import annak a hallgatólagos egyezségnek a fenntartásához kell, hogy a két, Putyin-pártiként elkönyvelt ország viszonteladóként valójában az olcsóbb orosz gázzal Nyugat-Európa gázellátásához is hozzájárul. A szükségleteknél jóval nagyobb magyar gázbevásárlás és -továbbadás, valamint a Gazprom-szerződés nyomán érkező orosz gáz jelentős részének eladásából befolyó, ötszázmillió eurós szlovák bevétel fontos mindkét, komoly költségvetési hiánnyal küszködő kelet-európai szövetségesnek. (Szlovákia esetében a költségvetés szétzilálása nem a Fico-kormánynak, hanem elődeinek – és persze a Covidnak és a háború kitörésének – köszönhető.)
Ezt a bevételt biztosította volna tovább az azeri szerződés, és ettől fosztotta volna meg Zelenszkij Szlovákiát, amikor a decemberi brüsszeli csúcson – uniós vezetőtársaik előtt, megalázva ezzel a szlovák kormányfőt – keményen nekiment Ficónak azzal, hogy Ukrajnában ő és nem a miniszterelnök dönt, orosz gáz pedig nem lesz. Denisz Smihal ugyanis már letárgyalta a szlovákokkal az azeri tranzitot (ami ugyanazon a csövön szállította volna a gázt), ahogy a Bloomberg meg is írta akkor – idézi fel a történéseket egy, a szlovák külpolitikára közelről rálátó forrásunk.
Tehát bár lejárt az orosz–ukrán tranzitszerződés, de jött volna egy ukrán szerződés Szlovákiával és Moldovával, úgyhogy Zelenszkij bekeményítése érzékenyen érintette a komoly gázkrízisben lévő Moldovát is. Emiatt járt Maia Sandu államfő Kijevben, amire viszont Fico nem volt hajlandó, és Zelenszkij kirohanása után inkább Moszkvába utazott.
A szlovák és az ukrán vezető az elmúlt egy hónapban durva üzeneteket küldött egymásnak, még Orbán Viktor sem kapott ilyeneket az ukránoktól. Végül szombaton, január 25-én Zelenszkij bejelentette, hogy mehet az azeri gáz Ukrajnán keresztül; amely valójában – és ezt a nyugati vevők is tudják – legalább részben orosz gáz, csak átcímkézve, ahogy sok szakértő és saját forrásunk is állítja. 12-14 milliárd köbméterről szólt volna, ami legalább négyszerese az év végén megszűnt Gazprom-szerződés révén érkező mennyiségnek, vagyis bőven jutott volna Nyugatra is.
És úgy néz ki, jut is. Zelenszkij engedélyéért cserében Magyarország és Szlovákia nem vétózta meg az orosz szankciók folytatását. (Kérdés, hogy Orbán már a mostani vétódealbe is belevitte-e a néhány hete rendszeresen hangoztatott tízmilliárd eurót, amennyit állítása szerint a magyar kormány már elköltött az uniós határvédelemre. Ha még nem, akkor egy következő uniós alku része lesz.)
Sőt, a dealből nemcsak Fico, Zelenszkij és a nyugati gázvásárlók profitálnak, hanem még Fico ellenzéke is: a közvélemény-kutatásokban Fico pártjával fej fej mellett álló Progresszív Szlovákia küldöttsége a Fico–Zelenszkij-haragszomrád idején Kijevbe utazott, elnökük bejelentése szerint azért, hogy azeri gázt intézzenek országuknak.
„Az egész sztori erről szólt, hogy az ukránok felrúgták az azeri tranzitot” – mondja forrásunk. Kérdés, mit szól az alkuhoz való visszatéréshez a Trump-adminisztráció, ami még inkább az amerikai gáz felé fordítaná Európát.
Marad-e Fico pragmatizmusa az EU felé?
Elemzői közmegegyezés volt abban, hogy bármennyire is különutas a retorikája otthon, Fico pragmatikus, nyugatos külpolitikát folytat. „Eddig is ezt tette, mindent megcsinált az ukránoknak – mondja forrásunk. – Persze azért is, nehogy elvegyék a pénzüket Brüsszelben. A fő kormányzati cél eddig az volt, hogy kicsinálja azokat a bűnüldöző szervezeteket, amelyek már nagyon az ő és társai nyomában voltak.”
A brüsszeli kapcsolatok menedzselése e cél érdekében is sikerült. Bár a bizottság tavaly fél évig rágódott a helyreállítási alap aktuális etapjának utalásán, végül elfogadta, hogy Fico teljesen felforgatta (lefejezte és meg is szüntette) a korrupció ellen küzdő szlovákiai szervezeteket.
Most mégis mintha valami törés látszana ebben a pragmatikus uniós politikában, még akkor is, ha a tranzitgáz körüli mizéria valóban jórészt csak tárgyalási pozíciókról szólt.
Fico politikai váltásának egyik oka sokak szerint az ellene elkövetett merénylet. Azóta – ahogy már majdnem kilencszáz pszichiáter és pszichológus megírta egy nyílt levélben – a kormányfő sokkal emocionálisabban, ingerültebben reagál. Sokak szerint poszttraumás stressz-szindrómája lehet, hiába épült fel fizikailag az életét néhány milliméter híján kioltó lövésekből.
A másik ok Trump győzelme, ami világszerte felbátorította az illiberális gyakorlattal kacérkodó vezetőket. „Orbánék már nagyon régóta próbálták Ficót magukhoz csatolni, aminek Fico ellenállt. A magyarok már csalódtak is benne, pedig sok energiát fektettek bele, segítették a kampányban is” – mondja már idézett, névtelenséget kérő forrásunk. Változott a helyzet Trump győzelmével és a már megkötött gázüzlet felmondásával Zelenszkij által, amelybe sok energiát fektettek a szlovákok, és amelyet súlyosbított az ukrán elnök brüsszeli viselkedése is Ficóval szemben – teszi hozzá.
„Először Zelenszkij állt bele Ficóba mindenki előtt, utána jöttek Fico személyeskedései, ami hiba, mert Zelenszkijt nem lehet legyőzni az eszkalációs dominanciájában.” Utána jött Fico december 22-i moszkvai útja, találkozó Erdoğannal, Orbán Pozsonyban – az alternatív gázszállítás biztosítása, a közös fellépés az EU-ban. Forrásunk szerint „most már megvan az a tandem Ficóval, ami korábban a magyar–lengyel volt”. (Azért az egyébként is csak szimbolikus súlyú közös uniós állásfoglalás kiadását a vasárnapi belarusz választás ügyében csak a magyar kormány vétózta, Szlovákiának így már nem is kellett.)
A Smer egy része hagyományosan oroszbarát – mondja Tokár Géza politológus, a pozsonyi Új Szó munkatársa. „A korábbi Fico-kormányoknál is lehetett látni, hogy van egy hangsúlyosan oroszpárti vonal, amit Andrej Danko, az SNS és a SMER egyik szárnya vitt. De ott voltak azok is – például a karrierdiplomaták –, akik ezeket a konfliktusokat elsikálják és mérséklik. Azt, hogy lesz változás, akkor lehetett először látni, amikor kiderült, hogy olyan külügyminisztere lesz az új kormánynak, akinek nem volt semmilyen tapasztalata korábban a külüggyel.”
Azzal a politológus is egyetért, hogy az új Fico-kormány még másképp indult. „Valóban látszott egyfajta kettős beszéd, és hogy a kormányváltás után szimbolikus ügyekben Szlovákia nem állt rögtön Orbán Viktor mellé. Akkor kimondottan sokan bírálták is őt a Smer-közeli publicisták és Andrej Danko is amiatt, hogy mást mond, mint ahogy cselekszik. Szerintem Fico egyszerűen eljutott abba a fázisba, hogy úgy gondolja, hogy ezzel nem veszít szavazókat, nem okoz hitelességi problémát magának, nincs értelme egyensúlyozgatni, mert akit ez zavar, az korábban sem szavazott rá, és azután sem fog.”
Névtelenséget kérő forrásunk szerint Fico természetesen nem akar Szlovákiából orosz gyarmatot csinálni, kontraproduktív is ezt tematizálni az ellenzék részéről. „Butaság 2025-ben legfontosabb belpolitikai témát csinálni Ukrajnából, amikor épp elveszíti a háborút. Ezzel nem lehet legyőzni Ficót, és az ellenzék pont oda kerül, ahol Fico szeretné láttatni őket.” Vagyis ukránbarátként. Mert bár a szlovák közvélemény kétharmada EU-párti, a háború és Ukrajna megítélésében – hasonlóan a magyarokhoz – korántsem követi a nyugati mainstreamet.
A Globsec évente több országban elvégzett felmérése szerint például 2024-re jelentősen nőtt az EU-pártiság aránya: a 2023-as 64-ről 72 százalékra (Magyarországon 86 százalék). Viszont a kérdésre, hogy ki felel a háborúért, kilenc kelet-európai ország közül Szlovákiában mondták a legkevesebben (41 százalék) azt, hogy Oroszország, és a legtöbben (31 százalék) azt, hogy a Nyugat, amely provokálta Oroszországot (Magyarországon a két szám 55 és 22 százalék volt).
Vagyis míg a Fico kormány első időszakát jellemző igazságügyi (jogszabályi, ügyészégi és rendőrségi) aktivitás még a koalícióra szavazók egy részének is sok volt, az ukránpártiság csak a szűkebb, progresszív szavazótáborban vonzó. Valószínűleg ők azok, akik egyes becslések szerint százezren tüntettek péntek este több városban; ők semmiképp nem szavaznának Ficóra.
„Itt narratívacsatáról is beszélünk” – mondja Tokár Géza. Fico sosem beszélt a kilépésről az EU-ból, csak arról – amiről Orbán is –, hogy az EU-nek fordulnia kéne, illetve meghirdette a négy égtáj politikáját, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nyitott Kína és Oroszország felé. Egyik – az igazságszolgáltatás elől már kimentett – párttársa, az előző kormány alatti főrendőr, Tibor Gašpar pendítette meg a kilépést. (Az ő fia, Pavol Gašpar lett a szlovák titkosszolgálat vezetője, ők készítették az állítólagos puccskísérletről szóló titkos anyagot. A hasonlóság itt is megvan Magyarországgal, ahol a titkosszolgálat a 2022-es választás külföldi finanszírozásához szállított a politikának anyagot.)
Akár kommunikációs hiba, akár szonda volt Gašpar kijelentése, az ellenzéknek sikerült belekapaszkodnia, aminek nagyobb haszna lehet számukra, mint az ukrán témának.
Ügynökök, hálózat, nemváltás
Miután a kormány kiherélte a rendőrség hoaxok ellen harcoló oldalát, felszámolta a korrupcióellenes ügyészséget, a külügyminiszter oroszbarát emberekre cseréli ki a tapasztalt diplomatákat, újévi beszédében Fico bírálta azokat a nemzetközi gyakorlatokat is, amelyek szerinte figyelmen kívül hagyják a demokratikus választások eredményeit (példaként említve Romániát és Georgiát), ha a „nemkívánatos politikai erők” győzelmét hozzák.
Miközben folyamatos, orosz hátterűnek gyanított kibertámadás éri a kormányzati szervereket, a kormány most a férfi-nő egyértelműség törvénybe foglalását tűzte ki célul. De a legfontosabb friss témája a „külföldi ügynökök” jelentette puccsveszély, ami miatt össze is ült az ország biztonsági tanácsa. Ebbe még Pellegrini államfő is beszállt: „Vannak jelek, hogy a szervezők mögött van pénz, koordináció, tervezés, és egyesek a helyzet eszkalációját tervezik, bizonyos formában támadást az alkotmányos rend ellen” – mondta.
Szerinte a helyzet még nem jutott odáig, hogy rendkívüli állapotot hirdessenek ki (ami viszont cikkünk írásakor reális forgatókönyv Szerbiában a kormányellenes tüntetések miatt), de vannak „hálózatba szerveződött szervezetek és személyek”. Fico szerint a jelenlegi kormány tagjai elleni korábbi büntetőeljárások, egy vadászház korábbi lehallgatása (ahol Fico és szövetségesei még ellenzékben az ellenfeleikkel való leszámolást tervezgették) és az ellene elkövetett tavalyi merénylet egy forgatókönyv része, ahogy a tüntetések is. A kormány szerint az ukrán Majdant és a georgiai tiltakozásokat szervező szakértők is érkeztek Szlovákiába.
Eközben már hét szakadár képviselője van a koalíciónak, ami miatt nem lenne meg a parlamenti többség. E képviselők egy része azonban domesztikálható (csak még túl magas árat, például saját minisztériumot szeretnének), a 2025-ös költségvetést pedig mindegyikük megszavazta. Ha viszont a szavazattöbbség hiánya a februári ülés elhalasztását igényelné, az azt is eredményezheti, hogy nem tudják elfogadni azokat az egészségügyi törvényeket, amelyekről az egészségügyi miniszter és a Szlovák Orvosszakszervezet állapodott meg tavaly, amikor az orvosok tömeges felmondással fenyegetőztek.
Majd hazamennek?
A Szlovák Nemzeti Színház előadásainak végén a színészek felolvasnak egy nyilatkozatot, amelyben a kultúrával kapcsolatos személyi tisztogatásokat és az emberek megfélemlítését bírálják. Az egykori külügyminiszterek és diplomaták, a pszichiáterek és pszichológusok mellett az akadémiai közösség képviselői is nyílt levelet írtak a miniszterelnöknek, aki szerintük „lépéseket tesz a demokratikus rendszer leépítéséért, amelynek egyik legsúlyosabb megnyilvánulása külpolitikai orientációnk eltérítése a fejlett demokratikus világtól a totalitárius rendszerek felé (…) szándékosan megkérdőjelezik, nevetségessé teszik, sőt tagadják a tudósok nemzedékeinek erőfeszítései révén megszerzett tényeket”.
Az Orbán Viktor által 2025-re meghirdetett civilellenes akciókat Vučić szerb elnök már elkezdte megvalósítani, és Fico elmondta, hogy Szlovákiában is készül egy lista arról a több tucat emberről, akiket adminisztratív úton kiutasíthatnak az országból, mert külföldi kapcsolatokkal rendelkeznek. A kiutasításra a következő napokban kerülhet sor. „Vizsgáljuk, mikor léptek Szlovákia területére, hol mozognak, mit csinálnak” – mondta, hozzátéve, hogy pénzügyi forrásokat is ellenőriznek.
Bár a koalíció gyenge, de volt már arra példa, hogy ha a parlamentben megbukik a szlovák kormány, még egy évig nem jönnek előrehozott választások: ezt a precedenst éppenséggel a mostani ellenzékhez közel álló, onnan érkező Zuzana Čaputová teremtette meg még elnökként az OĽaNO-kormányok bukásakor.
Kérdés, hogy Fico majdanozása vagy az ellenzék hangsúlyos Nyugat- és jogállampártisága – és annak hangoztatása, hogy Fico orosz gyarmattá akarja tenni Szlovákiát – billenti át a nagyjából fele-fele arányban megosztott szlovák társadalmat valamelyik oldal többségévé, ha mégis előrehozott választások lennének.
Fico most mindenesetre elmondhatja, hogy elintézte a gázt, meghátrálásra kényszerítette Zelenszkijt, ami a stabilitásra vágyó embereknek megnyugtatóbb, mint a kormányzati majdanozással keretezett tömegtüntetések látványa – mondja egy forrásunk.
Fico a szélsőjobboldali szavazókra (is) hajt, ami egyszer már sikerült neki. 2023-ban elvitte a Smer a Republika párt szavazóinak egy részét, így nem is jutott be parlamentbe, noha hét-nyolc százalékos támogatottságot mértek neki. Ha ez még egyszer sikerülne, nagy politikai diadal lenne a számára.
A magyar képviselet nem szállt be egyik oldalon sem.
Eközben Fico látványosan összeállt a régió két illiberális vezetőjével, végigcsinálja a már Putyin óta ismert belpolitikai forgatókönyvet, de továbbra sem vétózik az EU-ban (amiből a nyugati gázvásárlók is profitálnak) – mindez izgalmassá teszi a kérdést, hogy a Helyreállítási Alap következő hatszázmillió eurós tétele gond nélkül megérkezik-e. „A kormány váltig állítja, hogy ez megvan, ezzel nem lesz gond, de ezen lehet majd lakmuszpapírként felmérni, hogy mit gondol az Európai Bizottság Szlovákiáról” – mondja Tokár Géza.
Szerinte idő előtti választások esetén a legnagyobb valószínűsége annak lenne, hogy senkinek nem lenne többsége, és káosz jönne. „Ficónak a szélsőjobbra lenne szüksége ahhoz, hogy kormányon maradhasson, ők viszont nagyon nyíltan Európai Unió- és NATO-ellenesek. Tehát szintlépés lenne, ha a szélsőjobboldali Republikára is szükség lenne a koalícióhoz. De az ellenzék is sérülhet, mert ők Igor Matovičra lennének utalva, aki totálisan megbízhatatlan, és értelmezhetetlen politikai szereplő. Szóval valószínűleg egy olyan instabil kormány lenne, aminek megint csak hónapjai vagy egy éve lenne arra, hogy csináljon valamit.”
A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a kormánypártok és szakadár képviselőik megegyeznek, ami rövid és középtávú politikai érdekük is. Igaz, eddig képtelenek voltak rá.
