Harmadik igazgatói ciklusát kezdi meg 2026-ban a Radnóti Miklós Színház élén. Színművészből lett igazgató, de nem tudja elképzelni az életét a színpad nélkül. Azt mondja, az igazgatás, a közösségért tevékenykedés egészen más energiákat mozgat meg, mint a színjátszás, ami az élete.
A Szelfiben Kováts Adél Kossuth- és Jászai Mari-díja színésznő, a Radnóti Színház igazgatója volt a vendégünk.
A beszélgetésről készül videófelvételt itt tudja megnézni:
Ha inkább csak hallgatná az interjút, azt itt teheti meg:
Néhány gondolat a beszélgetésből:
A színészmesterségnek megvannak a sztenderdjei, de igazán átlényegülni, különlegessé, megszólítóvá tenni az alakítást, szerinte csak akkor tudja egy színész, ha átszűri azt saját magán, ezért a szuverenitást nagyon fontosnak tartja.
A kőszínház adóforintokból működik, közszolgálatot lát el. A Radnóti továbbra is az ország egyik vezető művészszínháza marad, és mint ilyen, szerinte kötelessége az edukáció és a társadalmi felelősségvállalás. Nagyon fontosnak tartja ebbe a keretrendszerbe beemelni, megszólítani a fiatalokat.
A színészetben mindig nagy kérdés, hogyan tudnak megújulni. A nyitottság megőrzése szerinte a fejlődés egyetlen útja. "Ha valamiről azt gondolom, ezt már úgy tudom, hogy nincs szüksége inputra, az a vég."
A harmadik pályázat beadása előtt hosszabban mérlegelt, hogy a színművészetben teljesedjen-e ki, vagy a közszolgálatot folytassa tovább.
Az, ami az SZFE-vel történt, szerinte nem magáról az intézményről és nem is a szakmaiságról szólt, sokkal inkább a politikáról, példát statuáltak.
Ennyi fiatalt a színészpályára beemelni, mint ahányan most végeznek, szerinte felelőtlenség, mert nem fognak minőségi munkához jutni. Ugyanakkor nem hisz az elkallódott tehetségekben. Szerinte a tehetség megmutatja magát, kiköveteli a figyelmet.
