Mára szinte teljesen elfoglalták a hatalomhoz közel állók a száz leggazdagabb magyar listájának elejét. A leggazdagabbak között kevés az innovátor és még kevesebb a nő, de az igazán nagy vagyonnal rendelkezőknek akkor is kedvez az orbáni gazdaságpolitika, ha nem állnak közel a hatalomhoz.
Májusban jelent meg a 100 leggazdagabb magyart bemutató lista 2023-as kiadása Szakonyi Péter szerkesztésében. A listáról itt írtunk korábban, most azt néztük meg, hogy
- a leggazdagabb magyarok milyen erős szálakkal kötődnek a hatalomhoz,
- kik a nagy hiányzók,
- milyen ágazatból származnak a vagyonok,
- és hogy kiknek kedvez a gazdaságpolitika.
A gazdagok listáján többségben vannak azok, akiknek nincs vagy csak gyenge a kötődésük a NER-hez; egynegyedüknél találtunk erős kötődést a Orbán-kormány holdudvarához. Náluk is kevesebben vannak azok, akik kizárólag a hatalomhoz való közelségből, 2010 után szerezték azt a vagyont, amivel a leggazdagabbak közé kerültek.
Fontos azonban, hogy azok, akiknek erős NER-es kötődésük van, jellemzően a lista első felében szerepelnek. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a száz leggazdagabb összvagyonának majdnem felét a lista első tíz helyezettje birtokolja.
Az alapján soroltuk be a 100 leggazdagabb magyar listáján szereplő embereket, mennyire állnak közel a jelenlegi hatalomhoz. 1-től 10-ig terjedő skálán pontoztuk őket, ahol az 1 jelenti azt, hogy nem találtuk nyomát annak, hogy az adott üzletember bármilyen szinten is kötődne a hatalomhoz (vagy akár nyílt kritikusa is a kormánynak), 10-est pedig az kapott, aki vagyona jelentős részét a kormánynak köszönheti (például állami megrendelésekből gazdagodott meg), vagy épp fontos pozíciókhoz jutott az utóbbi években. Mint minden ilyen besorolás, a mienk is szükségszerűen szubjektív valamennyire, nem tudományos, de tőlünk tehetően igyekeztünk minél objektívebbek lenni.
A besoroláshoz olyan szempontokat vettünk figyelembe, mint a vagyon eredete (akik politikai alapon gazdagodtak meg: állami megrendelések, személyre szabott állami szabályozás, politikai kapcsolatok szerepe a vagyonosodásban); milyen állami pozíciója van (állami cégben betöltött vezető pozíció, egyetemi kuratóriumi tagság stb.); állami támogatások mértéke (az egyedi kormánydöntéssel odaítélt támogatások szempontrendszere egyáltalán nem átlátható); mennyire járul hozzá a jelenlegi kormány hatalomban maradásához; felmerült-e a neve korrupciógyanús ügyben. A besorolást nyilvánosan elérhető adatok alapján végeztük.
Ezek alapján 32 embernél találtunk a közepesnél erősebb kötődést a NER-hez, 31-nél közepeset vagy annál gyengébbet, 37-nél pedig nem találtunk semmiféle kapcsolatot a Orbán-kormány köreihez.
A besorolások rövid indoklását a megfelelő hivatkozásokkal az alábbi ábrán és az alatta lévő, lapozható táblázatban találják. Cikkünk folytatódik a táblázat után.
A Válasz Online 2021-ben sorolta be politikai hovatartozásuk alapján a leggazdagabb magyarokat. Annak kapcsán végezték a felsorolást, hogy Orbán Viktor azt mondta, a száz leggazdagabb közül nyolcvan baloldali. Akkor a Válasz öt kategóriába sorolta a gazdagokat: a NER tartóoszlopai (húsz fő), a NER-ből kipottyant csúcsragadozók (három fő), jobboldalra beköthető milliárdosok (29 fő), kétkulacsos játékosok (három fő), politikailag besorolhatatlan üzletemberek (31 fő) és inkább baloldaliként elkönyvelhető szereplők (14 fő).
Nagy hiányzók
A száz leggazdagabb között mindössze két nő szerepel, és mindketten volt férjük cégének köszönhetik vagyonukat. Hermann Kamilla, az Indotek kisebbségi résztulajdonosa a 38. helyet foglalja el 52 milliárdos vagyonával (Jellinek Dániel, Hermann volt férje, az Indotek fő tulajdonosa 276 milliárddal a hetedik), Schmidt Mária pedig a férjétől örökölt, családja birtokában lévő BIF-részvénycsomagnak köszönhetően 43 milliárdos vagyon birtokosa, ami a 46. helyhez volt elég.
A kiadványt nyilvános adatok alapján állítják össze, és nem szerepelnek benne politikusok. Így az offshore cégekben vagy magántőkealapokban rejlő vagyonok nincsenek benne a felsorolásban. Vannak nagy hiányzók is a listáról, akiknek feltételezhetően helyük lenne rajta, ilyen lehet Habony Árpád (például kaszinói, vagyonkezelői vagy külföldi vállalkozásai alapján); a Hell Energyt birtokló Barabás család (akik bírói segédlettel betiltatták a Forbes azon számát, amelyikben felrakták őket a gazdaglistájukra); Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója; a magyar állampolgársággal is rendelkező Rahimkulov család vagy a New Yorkban 14 milliárd forint értékű lakást vásároló Matolcsy Ádám.
Ágazatok: kevés az újító
Megnéztük azt is, milyen iparágakban aktívak a listán szereplők, és ez hogyan viszonyul a kormányhoz való közelségükhöz. Legtöbben az ingatlanipar (ingatlanhasznosítás, -fejlesztés) és a befektetések területén aktívak, de ez annyiban félrevezető, hogy egy bizonyos vagyonméret felett sokan vágnak bele ebbe a két iparágba – miközben vannak persze bőven olyanok, akik például ingatlanfejlesztésből szerezték a vagyonukat.
Néhány törvényszerűség azért megállapítható. Az ingatlanokon és befektetéseken túl jellemző terület még az agrárium, a kereskedelem, a turizmus vagy a különböző kereskedelmi vagy gyártási tevékenységek. Nagyon kevés azonban az, aki valamilyen saját újításnak köszönhetően került fel a listára. Tizenegyet találtunk ilyen innovátorból különböző területekről (technológia, műszer-, gyógyszer-, élelmiszeripar), miközben minél több ilyen vállalkozóra lenne szükség a magyar gazdaság fejlődéséhez.
Feltűnő az is, hogy a NER-hez közel állók elsősorban az építőipar, az ingatlanok, a turizmus és a pénzügyek területén aktívak, míg a kereskedelem területén a hatalomtól távolabb állók vannak. Ilyen szempontból az élelmiszeripar, az energetika kiegyenlítettebb területnek számít.
Nem csak a hatalomhoz közel álló gazdagoknak kedvez a NER
Ahogy korábbi cikkünkben bemutattuk, míg 2002-ben a top 100 összvagyona 632 milliárd forintot tett ki (2022-es értéken), addig a legfrissebb listán első helyezett Mészáros Lőrinc egyedül 660 milliárd forinttal büszkélkedhet. A száz leggazdagabb összvagyona tavaly 7655 milliárd forint volt, ami 1432 milliárdos növekedés az egy évvel korábbihoz képest.
Ahogy az az ábrán is látszik, a leggazdagabbak vagyona inflációval korrigálva is jelentősen nőtt az utóbbi években, és 2016 után még inkább emelkedett a növekedés üteme – amikor az előző gazdasági válság után egyenesbe jött a magyar gazdaság.
Ez nem véletlen, hanem az Orbán-kormány tudatos gazdaságpolitikájának eredménye, amelynek célja egy „nemzeti tőkésréteg” létrehozása – magyarázta Scheiring Gábor közgazdász a Partizánnak korábban.
A „nemzeti tőkésréteg” létrejöttét segíti egyebek mellett az adórendszer is. Magyarországon kilenc százalék a társasági adó, ami a világon az egyik legalacsonyabb, miközben a munkát terhelő adó kifejezetten magas, és a 27 százalékos áfa is a legmagasabbak között van világviszonylatban.
Ez azért sújtja leginkább az alacsonyabb jövedelműeket, mert ők bevételeik nagyobb hányadát költik fogyasztásra. Arról, hogy a magyar adórendszer hogyan csoportosítja át a jövedelmeket a szegényebbektől a gazdagabbak felé, a Budapest Intézet készített tavaly alapos elemzést. „A legtöbb európai országban a fogyasztási adók regresszivitását a jövedelemadó progresszivitása ellensúlyozza, Magyarországon azonban sem az szja, sem más adók nem töltik be ezt a szerepet. A magyar szja-rendszerből gyakorlatilag teljes mértékben hiányzik a progresszivitás (…) a nagyon sokat és a nagyon keveset keresők fizetéséből ugyanakkora arányban von le az állam. Ez Európában nagyon ritka, Magyarországon kívül csak Bulgáriában és Romániában van ilyen rendszer” – írja az intézet.
Az adórendszeren túl a tőkéseknek kedvezett a kormány például A munka törvénykönyvének átírásakor (amit az ellenzék rabszolgatörvénynek nevezett), vagy – ahogy arra Sebők Miklós közgazdász felhívta a figyelmet – különböző állami javak (kastélyok, Mol- vagy Richter-részvények, egyetemi ingatlanok) magánkézbe adásával is. Ide lehet sorolni egyes beruházások nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségűvé minősítését és az egyedi kormánydöntéssel odaítélt állami támogatásokat.
Mindennek eredményeképp Magyarországon csökken a bérből élők részesedése a nemzeti jövedelemből, és növeli a tőkéből származó jövedelmeket – mondta Scheiring Gábor a már említett interjúban. Ez pedig azt is jelenti, hogy az a tőkés is profitál az orbáni gazdaságpolitikából, aki nem feltétlenül áll közeli, jó kapcsolatban a regnáló hatalommal. Scheiring saját kutatása alapján azt is elmondta, hogy a „nemzeti tőkésréteg” utóbbi évtizedben tapasztalt gazdagodása egyáltalán nem növelte a magyar gazdaság hatékonyságát.
