Karol Nawrocki a lengyel elnökválasztás nyertese arra kapott mandátumot a szavazóitól, hogy keményen keresztbe álljon Donald Tusk kormányzásának, de ha ez folyamatos belpolitikai háborút eredményez, végül a mindkét oldallal szemben kritikus pártok erősödhetnek meg – hangzott el egy beszélgetésen, amiben szakértők próbálták felvázolni, hogy mi következhet Lengyelországban a következő években.
A vasárnapi lengyel elnökválasztások után kialakult helyzetről rendezett szakértői beszélgetést a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója, valamint Rosonczy-Kovács Mihály, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója részvételével. A választás rendkívül kiélezett küzdelmet hozott Karol Nawrocki, a Fidesszel szövetséges Jog és Igazságosság (PiS), valamint a kormányzó Polgári Platform jelöltje, Rafal Trzawskowski között, előbbi győzelmével. Donald Tusk kormányfő jövő hétre bizalmi szavazást kért kormányával szemben a parlamentben.
Janik Szabolcs moderátor, az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskola kutatótanára kérdésére Rosonczy-Kovács Mihály azzal kezdte, hogy Lengyelország esetében sosem szabad elfelejteni: egy alapvetően konzervatív társadalomról van szó. Még a 2023-as, Tusk kormányra kerülését hozó parlamenti választás is konzervatív többséget hozott, a (magát egyébként szintén mérsékelt konzervatívként definiáló) Polgári Platform csak úgy tudott hatalomra jutni, hogy koalícióra lépett a Harmadik Út nevű, rendkívül eklektikus pártszövetséggel, amelyik egyébként azzal kampányolt, hogy „véget vet a PiS és a PO által eredményezett polarizáltságnak a társadalomban”.
LMBTQ helyett néptáncosok
Rafal Trzaskowski varsói polgármesternek ezért „álkonzervatív kampányt” folytatott, már nem volt szó róla, hogy korábban ő vetette le a keresztet a varsói közhivatalokból, vagy éppen LMBTQ deklarációt írt alá, ehelyett kampányszereplésein néptáncosok kísérték. Az eredmény pedig megmutatta az immár hagyományosnak nevezhető lengyel társadalmi megosztottságot, eszerint a nagyvárosok és a nyugati vajdaságok lakói inkább Trzaskowskira, a kisebb települések és a keleti országrész Nawrockira tett.
Bendarzsevszkij Anton szerint érdemes visszagondolni arra, hogy a 2023-as választási vereség után milyen krízisbe süllyedt a PiS, és azóta hogyan állt talpra: akkor „teljes volt a letargia, az is felmerült, hogy Jaroslaw Kaczynski lemond, a párt szétesik, potens elnökjelölt pedig egyáltalán nem látszott. A mostani győzelem még egy éve is szinte elképzelhetetlennek tűnt. A szakértő szerint Kaczynski másodszor választott nagyon jól elnökjelöltet egy korábban viszonylag ismeretlen politikai szereplő személyében. Andrzej Dudát is úgy választották meg, hogy „egy no name EP-képviselő volt addig”, Nawrocki is "egy nem túl ismert történész volt, mielőtt jelölt lett”.
Bot a küllők között?
Bendarzsevszkij Anton szerint Nawrocki győzelmében az is szerepet játszhatott, hogy „a lengyel társadalom kezdi belátni, hogy a Tusk-kormány működésében vannak visszásságok”. Rosonczy-Kovács Mihály ehhez kapcsolódóan úgy fogalmazott, „arra kapott választói felhatalmazást Nawrocki, hogy keményen keresztbe tegyen Tusknak, vannak olyan félelmek, hogy hamarosan a lengyelek visszasírják Andrzej Duda elnökségét”. A Nézőpont Intézet szakértője egyébként érdekes számsort említett: eszerint a Tusk-kormány hivatalba lépése óta Duda a parlament által elfogadott törvényekből 160-at simán aláírt, hatot vétózott meg és hetet küldött alkotmánybírósághoz. Ráadásul a PiS-párti elnök sokszor előre szólt, hogy mit tesz majd, így meglepetés sem érhetett senkit, ezen kívül Duda többször is hangsúlyozta, hogy a lengyel alkotmány együttműködést ír elő a kormányfő és a köztársasági elnök számára.
Ehhez kapcsolódóan: utcai bunyósból elnök: képgaléria a lengyel elnökválasztásról.
Ezzel együtt is, mostanra „jogi káosz lett”, a kormány egyes döntéseit nem hagyja jóvá az alkotmánybíróság, Tusk azonban ezeket nem veszi figyelembe. A kormányfő nyilván ebben remélt változást, ha Trzaskowski nyer, de nem így történt. Emiatt több lehetséges forgatókönyv is felmerül a jövőre nézve. Az első egy „nehéz kohabitáció”, politikai együttélés Tusk és Nawrocki között, sok konfliktussal. Elképzelhető ugyanakkor, hogy egy új kormánytöbbség jön létre, főleg, ha Tusk kormánya megbukik a jövő heti bizalmi szavazáson, bár egy előrehozott választás most sem a PO-nak, sem a PiS-nek nem igazán lenne érdeke. Ezek mellett Jaroslaw Kaczynski felvetette egy szakértői kormány létrehozását is, és érdekes módon ebben a keretben még egy PO-val való együttműködést sem zárt ki.
Rosonczy-Kovács Mihály arra számít, hogy „Tusk valahogy tovább evickél majd, de sokkal kompromisszumosabb magatartásra válthat – már, ha egyáltalán marad a PO élén, ugyanis vasárnap óta az őt eddig támogató sajtóorgánumokban is többen megkérdőjelezték a vezetői alkalmasságát”.
Külön géppel egy helyszínre
Bendarzsevszkij Anton szerint már van előképe a most kialakult helyzetnek: 2007-2010 között Jaroslaw Kaczynski testvére, Lech Kaczynski volt az elnök, míg Donald Tusk a kormányfő. Akkor olyan abszurd dolgok is megtörténtek, hogy 2008-ban egy uniós csúcsra elutazott Kaczynski és Tusk is, külön-külön repülőgéppel, és teljesen másokat mondtak a lengyel álláspontról a napirendi kérdésekben. Sőt, Tusk még az életét is annak köszönheti, hogy 2010-ben az oroszországi Szmolenszkbe is külön repülőgéppel utaztak – ekkor zuhant le a köd miatt a köztársasági elnököt szállító repülőgép, a tragédiában mindenki meghalt, aki a fedélzeten tartózkodott. (A későbbi elnök Andrzej Duda is tagja lett volna az elnöki delegációnak, de az indulás előtt megbetegedett a kislánya, így otthon maradt.)
Bendarzsevszkij Anton szerint akkor „Tusk kooperatívabb volt mind az EU-val, mind Oroszországgal szemben, Kaczynski szuverenistább, most is hasonlóra lehet majd számítani”. Nawrocki vélhetően „megpróbál majd elmenni az alkotmányos vörös vonalakig, alternatív fórumokat szervez majd magának, elmegy olyan helyekre, ahová Tusk biztosan nem és fordítva. És emiatt természetesen folyamatosan egymást fogják majd bírálni”. Rosonczy-Kovács Mihály ehhez annyit tett hozzá, hogy korábbi kormányfősége idején Tusknak sokkal stabilabb volt a többsége, most erre nem támaszkodhat.
Főleg, mert a koalíció kisebb, baloldali pártjai látványosan leszerepeltek az elnökválasztáson, első fordulós jelöltjeik lényegesen kevesebb szavazatot kaptak, mint maguk a pártok 2023-ban. Az ő elveszített választóikat azonban nem tudta felszívni a PO. Rosonczy-Kovács Mihály szerint emiatt Tusk „egy negatív Midász király, amihez hozzá ér, elértéktelenedik”.
Nevető harmadik?
A helyzet nyertese akár a mindkét oldaltól független Konföderáció nevű pártszövetség lehet, bár Nawrocki feltűnően keresi velük a kapcsolatot, leendő stábjába több a Konföderációhoz tartozó szakértőt is meghívott. Hosszabb távon ez akár egy PiS-Konföderáció kormánykoalíciót is eredményezhet, bár utóbbi láthatóan meg szeretné őrizni szabad vegyértékeit a PO felé is. Ha azonban a következő éveket egy elmérgesedett PiS-PO szembenállás és folytonos politikai harc jellemzi majd akkor a magát mindkét erővel szembenállóként definiáló politikai erők akár látványosan is megerősödhetnek Rosonczy-Kovács Mihály szerint.
Ehhez kapcsolódóan: Lengyelország: rendszerváltás vagy alkotmányos válság?
Bendarzsevszkij Anton arról beszélt, hogy a nagy stratégiai kérdésekben, mint az Oroszországhoz és az Egyesült Államokhoz való viszony a lengyel elit pártfüggetlenül ugyanazt vallja: előbbit a lengyel biztonság egyik legfőbb letéteményesének, utóbbit pedig állandó fenyegetésnek tartja. Ez határozza meg a mindenkori lengyel Ukrajna-politikát is, alapvető érdek egy erős, nyugatos Ukrajna fennmaradása. Nawrocki ugyanakkor, mint a gdanski második világháborús múzeum igazgatója „vélhetően nem túl magas fokú bizalommal tekint Németországra sem”, bár érdekes módon Donald Tusknak sem túl jó a kapcsolata a német vezetéssel.
Történelmi sérelmek
Nawrocki ugyanakkor Ukrajna támogatása mellett is várhatóan szóba hozza majd a két ország kapcsolatát terhelő történelmi sérelmeket, mint a volhini mészárlás (1943-45 között Nyugat-Ukrajnában több, mint százezer lengyelt mészároltak le, igaz, mint Bendarzsevszkij Anton megjegyezte, Lengyelországban is ezres nagyságrendben történtek tömeggyilkosságok az ukránokkal szemben), amiket az orosz agresszió miatt Tusk, vagy éppen Andrzej Duda eddig inkább nem érintett.
Nawrocki és Volidimir Zelenszkij ukrán elnök kapcsolatát terhelheti az is, hogy a PiS-ben máig sérelmezik, hogy a 2023-as választási kampányban az ukrán elnök elutazott Lengyelországba, de nem találkozott az akkori PiS-kabinet tagjaival, ehelyett kitüntetett két ellenzéki újságírót. Az új elnöknek látványosan jó a kapcsolata Donald Trumppal és Giorgia Meloni olasz kormányfővel. Hozzá és Orbán Viktorhoz hasonlóan elutasítja az uniós Zöld Megegyezést és a kötelező menekült kvótákat, és akár ismét asztalra teheti a régi lengyel követelést Németország felé a nagy összegű kártérítést a második világháborúért.
A magyar-lengyel kapcsolatokban egyértelmű javulást vár mindkét szakértő, akár a V4-ek szintjén (ahol volt már példa elnöki fórumokra), akár a Lengyelországnak fontos Három Tenger Kezdeményezésben. Rosonczy-Kovács Mihály ehhez annyit tett hozzá, hogy alacsonyabb szinten ma is folyamatos a párbeszéd a magyar és a lengyel kormány között, ezt kiegészítheti majd néhány látványosabb elnöki találkozás.
