Újabb korlátozásoktól tartanak az afgán újságírók, miután a tálib kormányzat nemrégiben betiltotta az élőlények ábrázolását a médiában. Több tévécsatorna lényegében rádióadóvá alakult át, bizonyos társaságok még a női hangok sugárzását sem engedélyezik.
A biztonsági okokból álnéven nyilatkozó, 26 éves Barna napja elég korán kezdődik riporterként. Amíg egy zsúfolt kisbuszon utazva nagyjából egy óra alatt beér a kabuli szerkesztőségbe, WhatsAppon tartja a kapcsolatot a főnökeivel, hogy miről kell aznap tudósítania. „Mire a Pol-i Szorh kereszteződéshez érek, amely mintegy negyedórára van az irodától, több témát is átnézünk a szerkesztőkkel, hogy biztosan olyan sztorit válasszunk, ami fontos és érdekes, ugyanakkor elég biztonságos ahhoz, hogy ne haragítsuk magunkra a hatóságokat – írja le napi munkáját a nő. – Számos vörös vonalunk van. Bizonyos témákat kerülnünk kell és a kritikákat is mérsékelnünk kell, hogy túlélhessünk a tálibok alatt. A munkánk és az életünk is tele van korlátozásokkal, és a kormány folyamatosan újabb korlátozásokat vezet be.”
Barna szavai szerint az afgán újságírók attól tartanak, hogy hamarosan elveszítik „szabadságuk utolsó megmaradt részét”, miután a szélsőséges iszlamista vezetés a közelmúltban betiltotta az élőlények, köztük az emberek és az állatok ábrázolását az országban. Az augusztusban elfogadott törvények arról is rendelkeznek, hogy a nők nem hallathatják a hangjukat nyilvános helyen.
Több afgán tartomány – köztük Kandahár, Hilmend és Tahar – a tilalom betartása érdekében bezáratta a televíziós csatornák legtöbbjét. Ezekben a tartományokban a tévéadókat gyakorlatilag rádióállomásokká alakították, így több tucat operatőr, fotós, videószerkesztő és egyéb szakember maradt munka nélkül. A rádióknak eközben megtiltották, hogy női hangot sugározzanak.
Helyi sajtóhírek szerint Afganisztánban a televíziós csatornák két hónapot kaptak arra, hogy kövessék a példát. Egy magas rangú kormányzati forrás azonban október 29-én tagadta e jelentéseket, leszögezve, hogy a hatóságok foglalkozni fognak a problémákkal, amelyekkel a médiumok szembesülnek egyes tartományokban.
Egy Taharban élő operatőr, aki a tilalom miatt elveszítette az állását, elmondta, hogy a médiára vonatkozó legújabb korlátozások a sötét középkorba taszítják az országot. „Olyan érzés, mintha egy elmaradott társadalomban élnénk, amelyet nem érdekel a haladás, a fejlődés. (…) A média fényképek és videó nélkül olyan, mint egy test fej nélkül” – fogalmazott a neve elhallgatását kérő férfi.
Egy másik afgán újságíró irracionálisnak és szélsőségesnek ítélte a tilalmat, és hangsúlyozta, hogy a kormány nem lesz képes mindenhol érvényt szerezni a rendeletnek. Egy 27 éves kabuli riporter úgy vélekedett: az afgán média több ezer munkatársát veszítené el, ha a tálibok megpróbálnák végrehajtatni a törvényt. „Sokan el fogják veszíteni az állásukat, sokan mások elhagyják majd az iparágat, ugyanis a munkánk értelmetlenné válik. Hogyan lehet megtartani a közönséget a kizárólag férfiakból álló, videó és zene nélküli rádióriportokkal? (…) A legnagyobb probléma az, hogy nincs hol panaszt tennünk – tette hozzá. – Kinek panaszkodhatsz, ha a problémáidért épp a kormány a felelős, amely nem törődik a nemzetközi közösség kritikáival vagy a közvéleménnyel?”
Több ezer újságíró hagyta el a dél-ázsiai országot azóta, hogy 2021 augusztusában visszatértek a hatalomba az ultrakonzervatív tálibok. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) adatai szerint 2021 augusztusában még 10.870 férfi és nő dolgozott az afgán médiában, számuk azonban már év végére 4360-ra csökkent. Ekkoriban a szakmában addig dolgozó 2490 nő közül már csak 410-en voltak az állásukban.
A tálibok legalább 141 újságírót vettek őrizetbe, de idén augusztusban, amikor a szervezet kiadta friss jelentését, egyetlen médiamunkás sem volt börtönben.
Álom kontra valóság
Kabulban Barna és kollégái még nem kaptak felszólítást az új erkölcsi törvények betartására, azonban a legtöbb újságíróhoz hasonlóan felkészültek rá. Szerinte a rádióban vagy a televízióban dolgozó női barátai a legrosszabbtól tartanak. „A női újságírók már most is a legsúlyosabban érintettek, és még többet fogunk veszíteni. A legtöbb tálib tisztségviselő nem hajlandó beszélni a női riporterekkel, ezért meg kell kérnünk férfi kollégáinkat, hogy nyilatkozatokat szerezzünk a riportjainkhoz” – panaszolta.
Azt is elmondta, hogy az erény- és erkölcstelenségügyi minisztérium dolgozói biztonsági kamerákat szereltek fel a munkahelyén, és szúrópróbaszerű látogatásokon ellenőrzik, hogy a nők eleget tesznek-e a szigorú iszlám öltözködési szabályoknak.
Eközben az országban egyre súlyosabb a nyomor és tombol a munkanélküliség. Több afgán újságíró arról számolt be, hogy nagyjából negyven–hetven százalékkal kevesebbet keres, mint a tálib hatalomátvétel előtt. A pénzhiány miatt számos médium eltörölte a munkába járás támogatását vagy az ingyenes ebédet alkalmazottai számára.
Barna ma havi 150 dollárnak megfelelő összeget keres, ami körülbelül fele a 2021 augusztusa előttinek. „Arról álmodozom, hogy újra lesz elég pénzem és szabadságom, hogy kávézóba járhassak a kollégáimmal, ahogy régen – mondta. – Jelenleg viszont az a legfőbb aggályom, hogy ne veszítsük el a szabadságunk utolsó megmaradt részét, hogy a médiában dolgozhassunk, beszélhessünk az emberekkel, megnézhessünk egy tévériportot.”
