Autista gyerekeknek és felnőtteknek alakít ki szociális farmot egy házaspár a Bács-Kiskun megyei Szentkirályon. A szülők tizenhat éves fiuk mellett más érintett családoknak is szeretnének segíteni. Pár éve megvásároltak egy tanyát a falu külterületén, ahol a spektrumzavarral küzdő fiatalok védett körülmények között önállóan gyakorolhatnák a ház körüli teendőket, idővel pedig akár a foglalkoztatásukra is lehetőség nyílna. A napokban csaknem harminc önkéntes segített a házaspárnak az udvar rendezésében.
„Két és fél éves volt Gergő, amikor elkezdtünk gyanakodni, hogy valami probléma lehet. Bár a mozgásában nem volt elmaradva a többi gyermektől, de egyáltalán nem beszélt. Egy év múlva kapta meg a diagnózist az autizmusról” – idézi fel Göblyösné László Éva, a szociális farm megálmodója, hogyan indult a terv.
A diagnózis alapjaiban határozta meg a Kecskeméthez közeli Szentkirályon élő család életét. Szerencsére a helyi óvodában rendkívül nyitottan és együttműködően álltak a helyzethez: módosították az alapító okiratot, az autizmussal és középsúlyos értelmi fogyatékkal élő kisfiú így integrált óvodai nevelésben vehetett részt, az óvodapedagógusok pedig a szülőkkel együtt jártak tanfolyamokra a fővárosba. Mivel Gergő ebéd után nem aludt az oviban, és haza kellett vinni, édesanyja ekkor még nem tudott munkát vállalni.
Az óvoda után a kecskeméti Autizmus Centrumba került Gergő, édesanyja ugyanis időközben elvégezte a gyógypedagógia szakot (először tanulásban és értelmileg akadályozottak pedagógiája szakirányon, majd autizmus spektrum pedagógiája szakirányon), majd egy helyi intézményben helyezkedett el. Férje, Gergő egy multinacionális cégnél dolgozik, emellett a családi gazdaságukat viszi.
Boldogságot jelent a munka
„Azt már nagyon korán láttuk, hogy Gergő nem tud majd önálló életet élni, nem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Most, tizenhat és fél évesen továbbra is egy-két szavas tőmondatokban fejezi ki magát: köszön, megkér valamire, vagy röviden közli, mit lát. Viszont jól ellátja magát, és nagyon szeret tenni-venni, dolgozni, ez számára nagy boldogságot jelent. Jól megtermett fiatalember, tehát a nehezebb fizikai munkát is jól bírja. Amilyen feladatba csak lehet, bevonjuk itthon, de gyakran már magától is bekapcsolódik. Olyan dolgokat is meg tud csinálni, amelyekről korábban azt hittem, hogy nem lesz rá képes. Például borzasztó érzékeny a tapintásra, a süteményt csak azután meri megkóstolni, hogy az ujját végighúzta a tetején. Nem is reméltem, hogy be lehetne vonni a hagymaválogatásba, de úgy tűnik, a rendtudata erősebb a taktilis érzékenységénél, és nem engedi, hogy rohadt hagymák kerüljenek a szépek közé. Most már egyedül címkézi fel a hagymás zsákokat, és szépen el is rendezi őket a raklapon” – meséli a szentkirályi édesanya.
Gergő az Autizmus Centrumban készségfejlesztő szakiskolába jár, amelynek fő célja, hogy a gyerekek minél jobban elsajátítsák az otthon és a ház körül elvégzendő teendőket. Tanulnak háztartástant, kertészkednek, közösen mennek vásárolni.
„Tanév végén egy maga készítette szövött párnát hozott haza, és amikor megmutatta, látszott rajta a büszkeség, hogy ez az ő munkája. Az ilyen élmények is megerősítenek abban, hogy helyes úton járunk a szociális farm ötletével” – teszi hozzá az édesanya.
A szociális intézmények nincsenek felkészülve
Az autizmussal élő fiatal felnőttek a speciális iskolából, intézményből kikerülve nem tudnak sem továbbtanulni, sem a nyílt munkaerőpiacon elhelyezkedni, a szociális intézmények pedig nincsenek felkészülve a fogadásukra, mert nem rendelkeznek sem megfelelő szaktudású szakemberekkel, sem fejlesztőeszközökkel – derült ki az édesanyával folytatott beszélgetésből. Legtöbbször az egyik szülő feladja a munkáját, és otthon marad, de nem tud olyan intenzíven foglalkozni a gyermekével, mint az iskolai szakemberek, emiatt – a tapasztalatok szerint – a fiatal autisták sokszor visszaesnek a fejlődésben.
Ugyanez történik, ha a speciális igényeikre nem felkészült szociális otthonba kerülnek. Kecskeméten jobb a helyzet, hiszen 2019-ben Homokbányán megnyílt a Csodabogár nevű intézmény, ahol 24 értelmileg sérültnek és 24 autista fiatalnak biztosítanak nappali ellátást. Csakhogy a 24 férőhely nem oldja meg minden érintett család gondját, hiszen körülbelül 120, autizmussal élő gyermek jár az Autizmus Centrumba.
„Az autizmusról szóló diagnózis után minden szülőben örökre ott marad a kínzó kérdés: mi lesz a gyerekemmel, ha én már nem leszek, vagy nem tudok róla gondoskodni? Gergő szerencsés, mert van egy öccse, aki segít majd neki, amiben tud, de nem lehet ilyen nagy terhet tenni egy testvérre, nem várhatjuk el tőle, hogy finanszírozza majd egy lakóotthon költségeit. Vagyis minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy felkészüljünk a jövőre. Fejleszteni szeretnénk Gergőt, hogy minél önállóbb legyen.”
Az autista kisfiú még nagycsoportos volt az óvodában, amikor a szülei kigondolták, hogy egyszer majd szeretnének egy úgynevezett szociális farmot, ahol Gergő és sorstársai is tudnak dolgozni – ilyenből egyelőre nagyon kevés van az országban. Elkezdték nézegetni a környéken lévő tanyákat, és végül a Hori dűlőn, a szentkirályi úttól két és fél kilométerre megtalálták a megfelelőt. Megvették. Pályázati forrásból megjavították a kerítést, fóliasátrakat és ólat építettek, folyamatban van a napelemek szerelése. Ivóvíz- és szennyvíztisztító berendezést is telepítettek, saját forrásból pedig a tanya fürdőszobáját tervezik felújítani.
„Az épületen belül lenne egy öltöző, egy szabadidős helyiség kikapcsolódásra, pihenésre, és egy foglalkoztató-étkező. Ebben a kis konyhában pedig gyakorolhatnák az egyszerűbb ételek elkészítését” – vezet körbe Éva az épületben, miközben az önkéntesek az udvaron tevékenykednek.
Magánszemélyek és cégek segítségét is várják
Úgy tűnik, a Göblyös házaspár nem fogy ki az ötletekből: két mobil konténerre is szerettek volna pályázni, hogy legyen külön mosdóhelyiség a fiúknak és a lányoknak. Végül ezt a projektet nem tudták bevállalni, mert csak a költségek 65 százalékát finanszírozta volna. A családi gazdaságukban ugyanakkor elverte a jég a kukoricát és a paradicsomot, így jövőre igencsak szűkösek lesznek az anyagi lehetőségeik. Igyekeznek a terveikhez támogatókat találni, ezért létrehozták az Auti Farm Alapítványt, és bíznak abban, hogy magánszemélyek mellett cégek is felkarolják a kezdeményezést.
„Három készségfejlesztős csoport van az Autizmus Centrumban, csoportonként öt-hat gyermekkel. Őket szeretnénk először kihozni a tanyára – egy gyógypedagógussal és egy asszisztenssel – hetente egy alkalommal, de nem egyszerre, mert ahhoz azért kevés a hely. Mindezt az intézmény vezetése is támogatja, mert ők is tisztában vannak azzal, mennyire jót tesz a fiataloknak minden gyakorlati tevékenység. Vannak más gyerekek is, akik szintén tanyán vagy kertes házban laknak, ők is megtanulhatnak itt olyan dolgokat, amelyekkel otthon segíteni tudnak a szüleiknek a ház körül vagy az állatoknál” – folytatja Éva.
Nyári tábor és krízisház bajba jutott családoknak
Az édesanya a távolabbi terveikről is beszámolt. Két lezárt év után az alapítvány már működhetne akkreditált foglalkoztatóként, így azok az autizmussal élő fiatalok, akik a farmon dolgoznak, az állam által biztosított munkabérben részesülnének. Később, ha már elég tapasztalatot szereztek, nyitnának akár az értelmileg akadályozottak és a megváltozott munkaképességűek felé is. Tervezik, hogy nyári táboroknak is helyet adna majd a szociális farm. Szeretnének egy krízisházat is üzemeltetni, ahova a nehéz helyzetbe került, autista gyermeket nevelő családok időszakosan beköltözhetnének, hogy a természet közelségében, csendes, nyugodt körülmények között, szakember támogatásával jussanak túl a problémákon.
Míg a házaspár és támogatóik eljutnak eddig, még el kell hárítaniuk néhány gyakorlati akadályt. Kerítés van, az udvar rendbetételével pedig belülről is teljesen biztonságossá vált (fontos volt eltávolítani minden akadályt, tárgyat, építőanyagot, amelyben a fiatalok esetleg megbotlanának, vagy sérülést okozhatna nekik). Ha bekötötték az ivóvizet és elkészült a mosdó is, jöhetnek az autizmussal élő fiatalok – a házaspár reményei szerint már ősszel A tanyára kijutni okozhat némi nehézséget, mivel a pályázatban nem sikerült forrást nyerniük egy kisbuszra, a Hori dűlő pedig homokos, alig járható egy nagyobb eső után. Göblyösné Éváék azonban bíznak abban, hogy az önkormányzat segítségével erre a problémára is találnak megoldást. Ha máshogy nem, akkor saját autót használva szervezik meg a gyerekek ki- és hazajutását.
„Hogy miben tudnak a gyerekek részt venni a tanyán? Például virágültetésben, palántázásban, locsolásban, gyomirtásban, zöldségek felszedésében, gyümölcsszedésben, ősszel majd gereblyézésben. Vagy inni adunk az állatoknak, hiszen vannak itt tyúkok, egy mangalica, kutya és macska is. Egy ekkora területen mindig van mit csinálni. Sokszor ezek a gyerekek nagyon válogatósak, de ha látják, hogy azt a répát aprítjuk a levesbe, amit együtt termeltünk, akkor talán megkóstolják az ebédet. Egy a lényeg: muszáj elfoglaltságot találnunk nekik, mert ha csak bent ülnek a szobában, mesét nézve vagy tabletet nyomogatva, akkor egy-két éven belül visszafejlődhetnek akár az óvodás szintig. Tudom, hosszú út van még előttünk, de szép lassan haladunk. Igazából nincs más opció: csinálni kell, nem mondhatjuk, hogy nincs kedvünk, elfáradtunk, feladjuk” – hangsúlyozza Éva.
A kezdeményezést támogatják az Autizmus Centrumba járó gyerekek szülei is. Harmincfőnyi csapat – barátok, sorstárs szülők, falubeli ismerősök, akik a terményeiket szokták vásárolni – jött össze a tanyán az önkéntesnapra, hogy segítsenek a rendrakásban. Eljött a Kecskeméti EGYMI (egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények) vezetője is, aki elismeréssel beszélt a Göblyös házaspár elképzeléseiről, céljairól.