Az utóbbi hetekben nagyon sok új ember jelent meg a fővárosi átmeneti szállókon, akik az emelkedő rezsiárak és az infláció miatt elveszíthették albérletüket – mondta a Szabad Európának Köves Ferenc szociális szakember, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének (SZÁD) elnöke, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) munkatársa.
A téli szezonra kezdenek feltöltődni a hajléktalanokat ellátó fővárosi intézmények, amelyek éves átlagban hatvan-hetven százalékos kihasználtsággal működnek már évek óta. A novemberi hideg és a rezsiköltségek emelkedése miatt várhatóan nőni fognak a számok, már most hetven-nyolcvan százalékon vannak, de ez átlag, intézményenként eltérő lehet, előfordulhat olyan kisebb, például csak női intézmény, ahol már kilencven százalékon állnak – mondta Köves Ferenc.
Az elmúlt években, vagyis a Covid-járvány alatt csökkent a hajléktalanok száma, ennek okait szakmai konferenciákon találgatják a szakemberek – árulta el. A Covid a várthoz képest épp ellentétes hatással volt a hajléktalanok számát illetően.
„Megpróbálták nem egy tömegszálláson megoldani az életüket, ami racionális döntés volt, sokan féltek, és inkább megpróbálták mégis valahogy előkotorni a még létező családi vagy egyéb kapcsolati hálójukat, és szívességi lakáshasználóként vagy bárhogy megoldani a lakhatásukat” – fogalmazott.
Köves Ferenc tapasztalatai szerint egy részük később sem jött vissza az intézményekbe. Ugyanakkor jelenleg, vagyis az elmúlt hetekben nagyon sok új ügyfél jelent meg a szállókon – tette hozzá. Ennek oka szerinte egyértelműen a rezsiárak és az infláció. Akik eddig éppen meg tudtak élni bérelt lakásukban, azoknak egy része most nem tud. Kikerül az albérletéből, elveszti a lakhatását, mert nem tudja kifizetni a magasabb költségeket – mondta a szakember.
A hajléktalanokat ellátó intézményeknek is komoly gondot okoz a rezsiválság, emlékeztetett, hogy a kisebb szervezetek közül többen is bejelentették nyáron, hogy ha nem kapnak valamilyen támogatást, novemberben kénytelenek lesznek bezárni, mert nem tudják fizetni a megemelkedett rezsiszámlákat a normatív támogatásból, amely évek óta nem emelkedett.
A főváros, amely egyébként nem fenntartója ezeknek a kisebb intézményeknek, adott pénzt nekik, ezért végül elmaradtak a bezárások, az egyházi intézmények pedig a kormánynál lobbizták ki, hogy kapjanak pluszpénzt állami forrásból, ezért eddig egyetlen intézményt sem kellett bezárni, és ez az év végéig így is marad. De hogy jövőre mi lesz, azt még senki sem tudja – mondta Köves Ferenc. A legnagyobb csapás szerinte az volt a szektornak, amikor a gáz és áram drágulása után októberben bejelentették, hogy a távhő ára is emelkedik. Ez mindenkit érintett, van, ahol a fűtés költsége a hatszorosára drágult, amit nem lehet kigazdálkodni. A főváros azonban azt ígérte, hogy nem kell bezárni egy hajléktalanszállót sem – mondta a SZÁD elnöke.
Ehhez kapcsolódóan: Befalazott életek: kezdődnek a kilakoltatások
Lépcsőzetesen épül fel a rendszer
A nulladik szint az utcai szociális munka, amikor az utcán élőket keresik fel, és próbálnak valamilyen megoldást találni az életükre. Köves Ferenc szerint a Covid alatt az utcán is csökkent a hajléktalanok száma. A mostani rezsiválság miatt azonban a szállókhoz hasonlóan itt is emelkedésre számít. Többségüket el tudnák helyezni, de sokan továbbra is úgy gondolják, hogy a szállók nem biztonságosak. Ez nagyrészt tévhit szerinte, mert a felmérések szerint az utcán sokkal többször éri erőszak őket, mint szállón. A távolmaradás fő okának azt tartja, hogy sokan nem akarnak alkalmazkodni. Még az ittas hajléktalanokat is beengedi az intézmények egy része, főleg a téli krízisidőszakban, tehát az sem igaz, hogy az alkohol kizáró ok – tette hozzá.
A következő szint a nappali melegedők, ahol nincs szállás, csak enni, mosni, ügyintézni van lehetőség napközben, délután bezárnak. A hajléktalanok ilyenkor átmehetnek a szállást nyújtó intézmények első szintjére, az éjjeli menedékhelyekre, amit fapadnak is hívnak, ezek délután nyitnak ki, és reggelig lehet ott lenni.
„Ez arról szól, hogy bejön az ember este, lezuhanyozik, eszik valamit, esetleg kimossa a ruháit, lefekszik aludni, reggel felkel, és távozik. Ez ingyenes, és nincs túl nagy elvárás, egy érvényes tüdőszűrőlelet kell hozzá” – fogalmazott.
Ez az összes, 2400 férőhely harminc-negyven százaléka a BMSZKI-nál. A csak női éjjeli menedékből viszonylag kevés van, három-négy hely, férfi intézményekből legalább hat-nyolc van Budapesten.
A fapad utáni szint az átmeneti szállás. Vannak négy- vagy többágyas és vannak egy-két ágyas helyek is, utóbbiból van kevesebb. Az átmeneti szállók között vannak olyan intézmények, amelyek specializálódtak, például mentális zavarban vagy függőségben szenvedőkkel foglalkoznak. Átmeneti szálláson nagyjából két évig lakhat valaki, utána el kell költöznie – ismertette.
Átmehet egy másik fenntartó intézményébe, valamint harminc nap után a korábbi intézmény is visszaveheti, amennyiben teljesíti a különböző elvárásokat, mint például a munkavállalás, előtakarékosság vagy az egészségügyi állapot rendezése. Mint mondta, a realitás az, hogy ezek valójában nem átmeneti szállások a lakók nagy részének, a költöztetésük pedig senkinek sem szolgálja az érdekét. Egy átmeneti szálló nagyából évi hatszázezer forintot kap egy férőhelyre. Ebből kell a dolgozókat és a rezsit fizetni, felújítani, és minden egyebet. Ez nagyon kevés, a felszereltség és a régi épületek állapota nagyon rossz – tette hozzá.
A következő szint a hajléktalanok otthona, valójában idősek otthona, de ebből csak két-három intézmény van, vagyis lényegében nem létezik - mondta.
A legmagasabb szint a támogatott lakhatás, ahol utánkövetéssel és anyagi támogatással piaci vagy önkormányzati bérlakásban lakhat valaki. A fővárosnak van egy ilyen épülete, ahol százas nagyságrendben laknak, és további néhány százan élhetnek pályázati pénzekből finanszírozott lakásban Budapesten.
Az étkeztetés a hajléktalanszállókon – bármennyire is furcsán hangzik – nem kötelező elem. Valójában azonban több szálon futó étkeztetési projektek működnek. Az egyiket a krisnások adják, rengeteg hajléktalanellátó intézménybe visznek meleg ételt, a másik pedig egy nagy uniós projekt, amely már több éve működik, talán jövő év márciusáig kitart. Ez is egyszeri meleg étel, amit az intézmények jelentős része megkap. Az ellátók saját forrásból is biztosítanak hideg élelmet, például kenyeret, zsírt, margarint, konzerveket – magyarázta.
A fenntartók köre vegyes, a fővárosban a legnagyobb szolgáltató a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI), ahol Köves Ferenc is dolgozik, ez fővárosi fenntartású, ezer körüli ágyszámmal, több ezer ellátottal. A Vöröskereszt és a Máltai Szeretetszolgálat a másik két jelentősebb szolgáltató Budapesten, valamint kisebb egyházi és civil szervezetek, akik jellemzően egy-egy intézményt működtetnek.
Ehhez kapcsolódóan: „A nagyobb gyerekek a kukában fürdenek” – Így döntött be több száz családot a kötelező kukadíj
Nincs kiút
Köves Ferenc szerint gyakorlatilag az ügyfeleik nagy részének nem léteznek kivezető utak. Az önálló lakhatás nem elérhető a hajléktalan emberek kilencven százaléka számára tapasztalatai szerint. Ha nem lennének támogatott lakhatási programok, akkor az ügyfeleknek csak néhány százaléka lenne képes megtartani piaci alapon, hosszú távon az önálló lakást.
Ennek több oka van szerinte, Budapesten a legfőbb az albérletek magas ára, amely egy kisebb keresetbe nem fér bele, valamint a hajléktalanlét és amíg odáig eljut valaki, annyi traumával jár, hogy olyan mentális problémáik, függőségeik lehetnek, amelyek meggátolják, hogy képesek legyenek megtartani hosszabb távon egy munkahelyet, azáltal pedig egy lakást – magyarázta.
Sokan dolgoznak a hajléktalanok közül, de ezek jellemzően nem hosszú távú, hanem inkább alkalmi munkák. Aki nem dolgozik, az járja azokat a helyeket, ahol meg tudja oldani a napi étkezését. Elmegy valamelyik nappali melegedőbe, ahol reggelit kap, aztán átmegy egy helyre, ahol ebédet adnak, majd visszatér a fapadra, ahol az előző éjszakáját is töltötte, és ahol vacsorát is kap. Akinek nincs jövedelme, annak már ennek a megszervezése is komoly meló – mondta. A legtöbben ezt csinálják. Ha néha kapnak is munkát, az sokszor szürke vagy fekete foglalkoztatás, bizonytalan, bármikor elveszíthetik, kiszolgáltatottak – vázolta a helyzetüket a szakember.
