Hivatalosan csaknem 56 ezren várnak országszerte valamilyen előjegyzett műtétre, a valóságban azonban ennél sokkal többen lehetnek. A Portfolio gazdasági hírportál összeállítása szerint egyszerűen arról van szó, hogy a kórházak egy része nem közöl adatokat, hiába lenne kötelező.
A hivatalos számok szerint legtöbben, 17 és fél ezren szürkehályogműtétre várnak, ezt a térdprotézisre várók száma követi, akik majdnem 10.600-an vannak, majd a csípőprotézis beültetésére várók követeznek, mintegy 8.500-an.
Ezek a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) várólista-nyilvántartásában szereplő számok. Arra, hogy mennyi közük van a valósághoz, egyebek között abból lehet következtetni, hogy intézményi bontásban vizsgálva az adatokat ott, ahol nagyon alacsony a várakozók száma, viszont az elmúlt fél évben igen magas volt a várakozási idő, valami biztosan nem stimmel.
A cikk példaként említi, hogy míg az Uzsoki Utcai Kórházban az ortopédián több mint ezren várnak térdprotézisre, az átlagos várakozási idő másfél hónap volt az elmúlt fél évben. A Szent János Kórházban viszont hivatalosan alig több mint kétszázan szerepelnek a listán úgy, hogy 419 nap az átlagos várakozási idő. A Sportkórházban hivatalosan 53-an várakoznak ilyen beavatkozásra, mégis 210 napba telik, míg megkapja a páciens a térdprotézisét.
Mivel az adatok nem teljeskörűek, a NEAK az év eleje óta nem is közli a várható várakozási időt az egyes beavatkozásoknál. A Portfolio információi szerint a kórházak egy része egyszerűen nem közöl adatokat, hiába lenne kötelező. A műtétre váró betegeknek azt mondják, hogy már nem kell vezetni a központi várólistát.
Az elemzés szerint a koronavírus-járvány és a pandémia miatt meghozott intézkedések évekkel vetették vissza a kórházi várólistákat, így most majdnem olyan rossz a helyzet, mint tíz évvel ezelőtt, a várólista-csökkentési program indulásakor volt.
Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatóhelyettese szerint az orvosi bérek egységes, differenciálatlan emelése nemhogy ösztönzőleg hatott volna az egészségügyre, hanem negatív hatásokkal járt. Ha a közellátórendszer résztvevői a teljesítményük után kapnák a finanszírozást, idén havonta összességében 10-14 milliárddal forinttal kevesebbet kapnának, mint a Covid előtti utolsó évben, 2019-ben.
