Erre utal, hogy már nem csak kikacsintásokkal és finom célzásokkal, hanem határozott kijelentésekkel támadja az Európai Unió vezetését – véli a Republikon elemzője, aki szerint innen már nincs visszaút, miközben ellenzéki kihívója a konfrontáció helyett a nyitottság és befogadás politikáját kínálja.
Itt tudja megnézni a videópodcastot:
Itt a beszélgetés hangfelvételét találja:
Öt fontos gondolat az elemzésből:
(1) A Fidesz és a Tisza Párt 1956-os megemlékezése teljesen eltérő volt. A Fidesz nem kockáztatott, Budapesten, de zárt térben tartotta a rendezvényét. Nem engedhette meg magának, hogy teljesen átengedje a fővárost Magyar Péternek, az komoly presztízsveszteséget jelentett volna számukra – mondja az elemző, aki szerint egy mobilizációs versenybe sem akart a kormánypárt belemenni. Ráadásul Orbán Balázs és Szijjártó Péter kijelentései miatt a Fidesz a háta közepére kívánta ezt az október 23-át – véli az elemző –, főleg, hogy Magyar Péter személyében előkerült egy olyan politikai ellenfél, aki viszont nem engedi a témát kikopni.
(2) Orbán fő üzenete az volt, hogy az EU-ban meg akarják dönteni a jelenlegi vezetést, és bábkormányt akarnak ültetni a helyére. A Brüsszel az új Moszkva toposz hangsúlyozása ilyen értelemben nem volt váratlan. A meglepetés inkább az volt, hogy nem volt mellette semmi más üzenet, szinte csak erről szólt. Igaz, beleszőtte Magyar Pétert, aki szerinte az egész hatalomátvétel eszköze. Orbán kizárólag a saját szavazóihoz szólt, őket akarta meggyőzni – értékelt Ranschburg Zoltán, aki szerint a beszéd ezért nem is lehetett nyitott: Orbán meg sem próbálta elérni az ingadozókat vagy azokat, akik nem tartoznak a Fidesz magszavazói közé. A beszédből az is világossá vált, hogy szintet lépett a nyugati szövetségi rendszerben Magyarország évek óta tartó elszigetelődése. Az idei beszédben ugyanis már nem kikacsintások vagy finom célzások voltak az EU felé, hanem határozott, támadó kijelentések. Azt mondta: menjünk fejjel az uniónak. Az elemző úgy látja, ebből a helyzetből már nem látszik a visszaút egyik fél részére sem, és sikertelen volt Orbán próbálkozása arra is, hogy „összebrüsszelezze” Magyar Pétert.
(3) Ranschburg Zoltán úgy érzi: egyre jobban kopik a kormány kommunikációs üzeneteinek hatékonysága. Magyar Péterrel szemben nem igazán működtek az eddigi kormányzati módszerek, ami tovább élezi a retorikát. Miután mással nem tudják ellehetetleníteni, a meglévő paneleket használják most is, csak egyre hangosabban. A közvélemény-kutatási adatokból viszont az látszik, hogy a Tisza Párt beérte a Fideszt. A tendencia világos, és túlmutat a mérési hibahatáron: folyamatosan emelkedik a Tisza támogatottsága, a kormánypárté legfeljebb stagnál.
(4) Magyar Péter – Orbán Viktorral ellentétben – kifejezetten nyitott és sokkal befogadóbb beszédet tartott. Igyekezett elérni azokat is, akik még nem Tisza-szavazók, vagy nem is lesznek azok. Konkrét üzeneteket fogalmazott meg a Fidesz-szavazók számára, ilyen volt például az, hogy megtartja a Fidesz politikájában sarokkőnek számító rezsicsökkentést. Magyar Péter láthatóan olyan eszközöket is használ, amelyeket a Fidesztől láthattunk, így a retorika és a nemzeti jellegű kommunikáció a Fidesz-szavazóknak is ismerős lehet.
(5) Ranschburg Zoltán nem tartja rossz módszernek, hogy Magyar Péter a megemlékezésen jelentette be a 106 egyéni választókerületi jelölt kiválasztásának kezdetét. Ez olyan téma, amely sokáig napirenden tartható, és amellyel a Tisza Párt hosszú távon is fenn tudja tartani a figyelmet és az érdeklődést. Bár sok politikai kalandor van, ezért a folyamat óvatosságra int, de izgalmas feladat. Az üzenete pedig világos: nem a jól bevált pártkatonákat ülteti különböző pozíciókba, hanem tehetséges emberekből szeretne új politikai osztályt felépíteni.
