Kétharmad nélkül nehéz lesz lebontani a Fidesz médiabirodalmát, de nem eszköztelen az ellenzék – mondja Polyák Gábor. A mostani megosztottság meghaladásához attitűdváltásra van szükség az ellenzéki politikusok részéről is. Két részben közöljük Polyák Gábor médiajogásszal, Márki-Zay Péter tanácsadójával készült interjúnkat. Az első részben a magyar sajtó helyzetéről beszéltünk, a második részben pedig arról lesz szó, ellenzéki győzelem esetén miként lehetne javítani a magyar médiahelyzeten.
A Médiatörvény, a hatóságra vonatkozó szabályozások kétharmados törvények. Ellenzéki győzelem esetén, kétharmad hiányában mit lehet kezdeni a közmédiával?
A Médiatörvény és a közmédia is kétharmados törvényekkel van körülbástyázva. De nem pusztán a Médiatanács leválthatatlansága és a Médiatörvény kétharmadossága okozza a problémát, hanem az a kontrollszerv, amely kívülről rálátással bírhatna az MTVA gazdálkodására, az is kétharmaddal a Fidesz kezében van. Át kellene nézni az MTVA szerződéseit, könnyen lehet, hogy találnánk olyat, ami problémás. De ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, ahhoz egy Fidesztől független Állami Számvevőszékre lenne szükség. Egyáltalán nem könnyű a helyzet.
Mondanám, hogy az olyan tényfeltáró anyagok, mint amelyek az utóbbi időben jelentek meg a közmédia súlyos cenzúrájáról és a kormányzati beavatkozásról, el kell hogy vezessenek az egész intézményrendszer delegitimáláshoz. Kiderült, hogy a közmédia a Médiatörvényt és a saját szabályait is megsértve működik. De a Médiatörvény lényegében semmiféle szankcionálási lehetőséget nem tartalmaz. Ha tartalmazna is, azt az a Médiatanács hajtaná végre, amelyik a Fidesz kezében van. Hiába derülnek ki egyértelműen súlyos jogsértések, nem látok fogást a rendszeren. Ennek megoldásán sokféle jogász dolgozik és fog dolgozni. Az összes lehetséges jogi utat végig kell járni, és egyáltalán nem biztos, hogy sikerre vezet.
Kiderült, hogy a közmédia a Médiatörvényt és a saját szabályait is megsértve működik. De a Médiatörvény lényegében semmiféle szankcionálási lehetőséget nem tartalmaz.
Amit ezen túl – ellenzéki győzelem esetén, de kétharmad nélkül – meg lehet csinálni, azok nem túl erős megoldások. Meg lehet mutatni például, hogy lehet másképp is csinálni. Fel lehet építeni egy alternatív közmédia-csatornát, amelyet el lehet juttatni a közönség jelentős részéhez. Ennek a fő célja az lenne, hogy amikor eljön mondjuk egy alkotmányozási helyzet, akkor legyen mire alapozni egy új közmédiát.
Még egy dolgot lehet csinálni, mégpedig a közmédia 130 milliárdos költségvetésének csökkentését. A végső döntést mindig az éves költségvetési törvényben kell megfogalmazni. Igaz, ehhez kell majd némi jogászkodás, de másutt is kreatív megoldásokra lesz szükség. Ezeken a megoldásokon dolgozni kell.
Ha most hirtelen, akár a választások után valódi híreket kezdene közölni az M1, és valódi közszolgálati tartalmat közvetítene, hogy reagálna rá a mostani közönsége?
Változna a nézők összetétele, lennének olyanok, akik rácsodálkoznának. Nyilván sokakat elveszítenének, de nyernének egy csomó új embert. Nehéz kérdés ez, hogy mi történik a választók fejben. Az Origo olvasottsága nem csökkent radikálisan 2014 után, miután átállították az oldalt. Az emberek elég jól tudnak együtt élni ezekkel a kognitív disszonanciákkal. Tegnap még másképp volt, de akkor most az van, ami ma van. Ezzel is számolni kell. De ahogy már elmondtam, a társadalom megosztottsága felülről vezérelt, felülről lehet javítani is a helyzeten.
A programban az is benne van, hogy kétharmad hiányában maradna az NMHH, de létrejönne a médiaombudsman intézménye. Neki milyen jogköre lenne azon túl, hogy felhívja a figyelmet a problémásnak tartott dolgokra?
Hatósági jogköre nem lehetne, mert a médiafelügyelettel kapcsolatos hatósági jogok – szintén kétharmaddal – az NMHH-nál vannak. De egyfajta felügyeleti jogköre lehetne, monitorozná, hogy mi történik a közmédiában, az önkormányzati médiákban, ami szintén problémás pontja a magyar nyilvánosságnak. Ez sem tűnik erős jogosítványnak. De ha az ellenzék az elmúlt években elvégezte volna ezt a munkát, akkor most teljesen másképp tudna kommunikálni: nemcsak azt tudnák mondani, hogy milyen rosszul bánik velük a közmédia, hanem számokkal tudná bizonyítani, hogy hányszor jelent meg az ellenzék a közmédiában, hányszor tűnt fel negatív színben az ellenzék, és hogy ezzel szemben a kormányról milyen tudósítások születtek. Ha lenne egy ilyen, tényekre alapozott bizonyítékgyűjteményünk, az belpolitikai és európai szinten is erős legitimációt adna, amikor megpróbálnánk hozzányúlni a kétharmados rendszerekhez.
A másik, hogy a médiaombudsman tud eljárásokat kezdeményezni a Médiatanácsnál. Az igaz, hogy az ügyekben a Médiatanács jár el, de most a kirívó visszaélések kapcsán el sem indulnak az eljárások. A Médiatanács ugyanis magától nem jár el, csak ha valaki beadvánnyal fordul hozzájuk. De ha ezek a beadványok megszületnének akár a Médiatanácshoz, akár a bírósághoz, akkor bizonyos ügyek el tudnának jutni az ügy feltárásáig és lezárásáig. Nem lehet minden visszaélést következmények nélkül elkövetni.
Tudom, hogy ezek egy politikus vagy akár egy választó számára nagyon gyengének tűnő megoldások. De ha ellenzéki győzelem esetén az új kormány mint a tank ledózerolná a Médiatanácsot és az MTVA-t, akkor átlépünk mindenen. Nem tudjuk, hova vezetne, hajlok arra, hogy az már forradalom lenne. Ezért egy alaposan átgondolt folyamatot kell elindítanunk, hogy eljussunk egy alkotmányozási helyzethez. Amikor új alkotmány van, akkor már nagyon sok minden felülírható. De addig el kell jutni.
Vannak egyéb akadályok is. Az Antenna Hungária most kerül a kormányközeli 4iG kezébe. Ennek milyen következménye lehet?
Az Antenna Hungária sosem volt kellőképpen szem előtt. Az Antenna Hungária még mindig az a műsorszóró platform, amelyik ingyenesen képes eljuttatni a háztartásokba adott mennyiségű csatornát. Ezek között a TV2 Csoport erősen felül van reprezentálva. Amikor a TV2 Andy Vajnához került, és elindult több új csatornájuk, azok közül több is azonnal bekerült az ingyenes csomagba, és kidobták onnan például az Euronewst ennek érdekében.
De ezt még 2010 előtt rontották el, mert már akkor sem volt arra szabály, hogy az Antenna Hungária milyen szempontok mentén alakíthatja az ingyenesen elérhető csomagokat. Miközben több uniós országban van erre szabály, ahol az európai távközlési keretek alapján elő vannak írva bizonyos követelmények. Legyenek átláthatók és nyilvánosak azok a szempontok, amelyek alapján kiválasztják, mi lehet az ingyenes csomagban, és ezek a szempontok nem lehetnek diszkriminatívak. Amint az NMHH kikerül a Fidesz kezéből, ezt lehet ellenőrizni – igaz, az NMHH is kétharmaddal van a Fidesz kezében.
A KESMA-val mit lehet kezdeni? Sokan arra számítanak, hogy ha nem jut többé állami reklámbevételekhez, magától összeomlik a kormányközeli médiákat összefogó alapítvány.
Lehet, hogy a KESMA birtokában lévő mintegy ötszáz lapból a kevésbé értékesek bezárnak. De maga a KESMA nem fog összeomlani, hiszen ott van mögötte az elmúlt tizenkét évben felhalmozott vagyon, amiről el sem tudjuk képzelni, mekkora. Még azt sem tudnám megbecsülni, hogy mennyi ideig tudja fenntartani az a tőke ezt a médiabirodalmat. A KESMA-t nem lehet megszüntetni sem, vagy elvenni tőle bármit, mert akkor megint kiléptünk a jogállami keretekből, és átléptünk a forradalom terrénumára.
De az még a Fidesz szavazóinak is jelentős könnyebbséget jelent majd, hogy nem közpénzből kell finanszírozni a KESMA működését. Azt a költségvetési pénzt másra lehet majd fordítani. Amit meg lehet tenni – és ez sem kétharmados döntés –, az egy versenyhatósági vizsgálat. A kormány nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette a KESMA létrejöttét, ezért nem vizsgálhatta sem a versenyhivatal, sem a Médiatanács. De a nyomdai piacon, a lapterjesztésben, akár a reklámpiac tekintetében olyan piaci erőfölényben van a KESMA, amit meg lehet vizsgálni. Egy versenyhatósági eljárás kimondhatja, hogy a KESMA erőfölénnyel rendelkezik, és visszaél vele. Ez esetben a KESMA-t rá lehet bírni arra, hogy a nyomdai, a lapterjesztői szolgáltatásait ne diszkriminatív módon végezze. Meg lehet nézni, hogy a reklámpiaci árakat hogyan alakítja egy ilyen nagy súlyú portfólió, milyen következményei vannak ennek a tartalombeszerzésben. Ez egy kiterjedt, jogi jellegű vizsgálat lenne, aminek végén csökkenne a KESMA ereje.
Bevett módszere a kormányközeli médiának, hogy tudatosan közöl valótlanságokat. Azért teheti, mert ha perre kerülne is sor, a helyreigazítást sokkal később kell leközölni, sokkal kevesebbeket ér el, és a büntetési tételek is alacsonyak. Ezzel mit lehet kezdeni?
Részben azt kell mondanom, hogy semmit. A sajtó-helyreigazítás jogi intézménye még egy más médiakörnyezetre volt optimalizálva, ahol nem volt ennyi médium, ahol lassabb volt a hírciklus. Akkoriban még volt némi jelentősége annak, ha egy helyreigazítás megjelent.
A mai médiakörnyezetben viszont naponta több rendkívüli hír van, még akkor is, ha nem dúl háború. Iszonyú nehéz ilyen értelemben orvosolni egy elkövetett jogsértést, a helyreigazítás gyakorlatát újra kell gondolni. Fel kell gyorsítani az eljárást, szigorítani kell a végrehajtás szabályait, jelentősen növelni kell a büntetési tételeket. Lehet szabályozni a személyi felelősséget, hogy aki a döntés végrehajtását akadályozza, nézzen szembe a következményekkel. Persze nem azt mondom, hogy csukjuk börtönbe, de annak a személyes vagyona is kerülhessen végrehajtás alá, aki elodázza a helyreigazítás közlését. Ez megint nem kétharmados döntés. Egyszerűen szembe kell nézni azzal a helyzettel, hogy sokkal keményebb eszközöket kell a végrehajtó kezébe adni annak érdekében, hogy ezek az ügyek ne húzódhassanak a végtelenségig.
Ha lesz sajtóalap, és terveink szerint lesz, akkor évi öt elvesztett sajtó-helyreigazítási per után az adott lap nem kaphat támogatást. Csak az elvesztett per számítana, mert mindenki, az újságíró is hibázhat. De aki ragaszkodik a leírt valótlansághoz, ötször elmegy a bíróságig, és ötször veszít, ott komoly szakmai problémák vannak a háttérben.
Ha jól értem, a sajtóalap állami forrásokat biztosítana egyes szerkesztőségeknek, hogy segítse a fennmaradásukat. Milyen feltételek mentén lehetne hozzájutni a támogatásokhoz? Nincs ebben olyan kockázat, hogy lehetne válogatni a különböző szerkesztőségek között, ami továbbra is fenntartaná a „mi médiánk, ti médiátok” logikáját, amit kívánatos volna meghaladni?
Ezt a szembenállást meg kell haladni, és szerintem nem lehetetlen. A sajtóalap célja a kisebb szerkesztőségek piaci kitettségének csökkentése lenne. Elsősorban kis, helyi szerkesztőségekre gondolok, de szóba jöhetnek olyan országos médiumok is, amelyek nem érnek el egy bizonyos éves forgalmat. Ezen túl még meg kell felelni néhány olyan objektív feltételnek, amelyek nem adnak lehetőséget az emberi mérlegelésre. Aki ezeknek a feltételeknek megfelel, kvázi automatikusan megkapna egy bizonyos összegű támogatást. Ha a Pesti Srácok teljesít minden feltételt, akkor ők is kapnának támogatást. Olyan feltételeknek kellene megfelelni, hogy nem veszíthet el öt sajtópert egy évben, és be kell tartani egy etikai kódexet is.
A Fidesznek van médiája, de az ellenzéknek nincs. (…) Az csak egy fideszes mítosz, hogy a 444 meg a Telex épp olyan, mint a 888 meg az Origo, csak a másik oldal felé.
Azt is fontos elmondani, hogy a Fidesznek van médiája, de az ellenzéknek nincs. A független média kormányváltás esetén sem lesz olyan barátságos a politikával, mint amennyire most a Fidesz-közeli média kiszolgálja a kormány érdekeit. Az csak egy fideszes mítosz, hogy a 444 meg a Telex épp olyan, mint a 888 meg az Origo, csak a másik oldal felé. A független média részéről nincs ilyen kapcsolódás a politika irányába. Van néhány ellenzéki oldalhoz kötődő média, a Nyugati Fény a DK-hoz kötődik, az LMP-nek is van pár oldala, de ezek nem nagy hírportálok. (Az ellenzéki pártokhoz kötődő oldalakról kétrészes cikksorozatban számolt be a Szabad Európa. Az első részt itt, a másodikat pedig itt lehet elolvasni – K.-A. Á.)
További probléma az információ korlátozása. Nagyon nehezen lehet közérdekű adatokhoz hozzáférni.
Az, hogy a közérdekű adatok kiadása elhúzódik, nem elsősorban jogi kérdés. A politikai légkör az oka, hogy a végtelenségig húzzák az adatok kiadását. Olyan légkört kell létrehozni, ahol az a felfogás az uralkodó, hogy a közérdekű adatok valóban nyilvánosak, és amint lehet, ki kell adni őket. Akkor a gyakorlat is meg fog változni. Ezért kell hozzányúlni a jogszabályhoz. Jogszabályi változtatással ismét ingyenessé lehet tenni az adatigénylést, nem lehet majd megtagadni arra hivatkozva, hogy egy anyag döntés-előkészítő vagy szerzői jogilag védett. Ezeket a korlátokat 2015 után tette bele a Fidesz az infotörvénybe. Ezen túl legyen személyi következménye annak, ha valaki alaptalanul tagadja meg a közadatok kiadását. Ha egy adatkezelő szerv egy évben elveszít egy bizonyos számú közadatpert, akkor annak következménye kell hogy legyen. Mert akkor annak a szervnek a vezetője nem tart tiszteletben egy fontos jogállami elvet.
Szintén probléma, hogy az állami intézmények dolgozói egyáltalán nem nyilatkozhatnak, vagy csak miniszteri engedéllyel.
Ezt a nyilatkozattilalmat teljesen el kell törölni. Fogadjuk el, hogy egy intézmény vezetője kellően jól ismeri az intézményét és a szakmáját ahhoz, hogy nyilatkozni tudjon, vagy ki tudjon jelölni valakit a szervezetben, aki nyilatkozhat a jogszabályi keretek között, a szolgálati titkokat tiszteletben tartva. Ez azért lesz nehéz, mert sokáig fognak felfelé nézni ezek az emberek, akik most vezető pozícióban vannak, hiszen tizenkét évig pórázon voltak tartva. De ha valakit alkalmasnak tartunk arra, hogy vezessen egy intézményt, akkor alkalmasnak tartjuk arra is, hogy eldöntse, mit mond és mit nem mond.
Általában is meg kellene változnia a politikusok attitűdjének. A kormánypárti politikusok nem állnak szóba a független médiával, de sokszor az ellenzéki politikusok is kerülik a kellemetlennek ígérkező helyzeteket – nem csak a kormánysajtót igyekeznek elkerülni egyes ellenzékiek. Általános gyakorlat, hogy megjelenés előtt visszakérik ellenőrzésre az interjút, és az is előfordul, hogy utólag bele akarnak írni olyat, amit nem mondtak el.
Attitűdöt változtatni pusztán új szabályokkal, új intézményekkel nem lehet. Kicsit megengedő vagyok olyan szempontból, hogy a politikusok magatartása mögött vannak rossz tapasztalatok. Sokszor megtapasztalhatták az ellenzéki politikusok, hogy a Fidesz-közeli média úgy vágja meg a nyilatkozataikat, hogy abból egészen más jön ki, mint amit valójában mondtak.
Ki kell mondani, hogy egy másik országban akarunk élni, ahol az emberek párbeszédet folytatnak, ahol a hatalom nem bújik el.
De ki kell mondani, hogy egy másik országban akarunk élni, ahol az emberek párbeszédet folytatnak, ahol a hatalom nem bújik el. Ehhez önreflexióra van szükség a politikusok részéről, amire nekünk nincs ráhatásunk. De ha nem ugorják meg ezt, akkor biztosak lehetünk abban, hogy visszajön a Fidesz. Ebben a típusú politizálásban, az újságírók negligálásában, a nyilvánosság politikai eszközként való használásában mindig a Fidesz lesz a legjobb. Ebben nem érdemes versenyezni a Fidesszel. A Fidesszel abban érdemes versenyezni, hogy lehet más az ország.
Azt sem tartom jogilag kivitelezhetetlennek, hogy valamilyen szinten válaszra lehessen kötelezni a politikusokat. Lehet, hogy ez nem azt jelenti, hogy az utcán vagy a folyóson megszólított politikus ott azonnal köteles legyen válaszolni, de egy írásban feltett kérdésre adott választ a közérdekű adatigényléshez hasonló eljárásban akár jogi útra is lehessen terelni. Ez szerepel a programban.
A rádiós piacot szinte teljesen letarolta a kormány, alig maradt független rádió az országban. Ezzel mit lehet kezdeni?
Itt is azt tudom mondani, hogy ha a jogállami keretek között akarunk maradni, akkor meg kell várni, amíg a frekvenciák lejárnak. Utána pedig fair eljárásban lehet újra dönteni a kiosztásukról. Nem véletlen, hogy két ével ezelőtt tíz évre emelték a rádiós frekvenciajogosultság időtartamát.
Lenne lehetőség egy új kereskedelmi csatorna beengedésére az RTL Klub és a TV2 mellé?
Az RTL Klub és aTV2 még mindig a legnézettebb csatorna, de azért csökkent a jelentőségük. Még 2010 körül is hatvan százalék körül volt a kettejük részesedése, most húsz százalék körül van. Egy átlagháztartásban legalább harminc csatorna között lehet válogatni. A digitális átállás óta nincsenek frekvenciapályázatok sem, tehát pusztán piaci kérdés, hogy valaki akar-e indítani új adót. Ebben a döntésben persze kérdés, hogy milyen a médiaszabályozás, hogyan viselkedik a médiahatóság és általában milyen állapotban van a gazdaság, mennyire kiszámítható a jogi környezet. Ha a befektetők ezeket pozitívan értékelik, akkor lesz új televízió.
Prioritása lenne egy új kormánynak, hogy behozzon ismét nagy külföldi kiadókat Magyarországra?
Önáltatás lenne arra számítani, hogy a nagy külföldi kiadók vissza fognak jönni. A 2008-as válság után a magyar piac elvesztette a vonzerejét, akkor belátták a kiadók, hogy ennyit lehetett kivenni Közép-Kelet-Európából. A média ebben a régióban politikai helyzettől függetlenül is mérsékelten tűnik jó befektetésnek. Az már csak a mi szerencsétlenségünk, hogy a kivonulók helyére jelentős részben politikaközeli szereplők léptek be. Ahogy a tévéknél, itt is befektetői döntésekről van szó, aminek fontos eleme a bizalom. Amiben az új kormány ezen javítani tud, az a bizalom erősítése lehet.
