Felmérés készült a magyarok által vallott értékekről. Ebből arra lehet következtetni, hogy nem a tanártüntetések fogják egységesíteni az elégedetleneket: a társadalom többsége szerint a fegyelem és a rend megtanítása a gyereknevelés elsődleges célja. A többség nem hisz a romaintegrációban, és – illeszkedve a kormány értékeihez – mind többen gondolják úgy, hogy aki szegény, az maga tehet a sorsáról.
A napi politikához kapcsolódó, de attól egy kicsit távolabb lépő kérdések mentén mérte fel a Policy Solutions a magyar társadalom értékvilágát erkölcsi, társadalmi és gazdasági problémákhoz kapcsolódva. A magyarok egyre inkább elvárják az állami beavatkozást, és ahogy kikerült a kormány központi kommunikációjából, úgy csökkent kicsit a bevándorlás elutasítása.
Fegyelem, rend, a család feje a férfi
A felmérés eredményei részben magyarázatot adnak a kormánypárt töretlen népszerűségére, de az is kiderül a felmérésből, hogy nem a diákok és a pedagógusok tüntetéshulláma lesz az, amely magába olvasztja a társadalmi elégedetlenséget.
A magyarok 79 százaléka szerint ugyanis a fegyelem és a rend megtanítása a gyereknevelés elsődleges célja,
és mindössze 19 százaléka gondolja úgy, hogy a nevelésnek nem ezekről kell szólnia. A többi, családdal kapcsolatos kérdésre is alapvetően konzervatív válaszokat adtak a megkérdezettek.
58 százalék szerint egy-egy pofon belefér a gyereknevelésbe,
és csak 39 százalék zárkózik el a fizikai bántalmazás bármilyen formájától. A pofont a férfiak inkább fogadják el, mint a nők (63 és 53 százalék), és inkább az alacsonyabb végzettségűek, de az érettségizettek és a diplomások fele is elfogadja a testi fenyítést.
Szintén konzervatív értékekre vall, hogy a magyarok 67 százaléka szerint akkor jó a világ, ha a férfi a család feje,
és csak harminc százalék utasítja el teljesen az egyértelmű alá-fölé rendeltségi viszonyt.
Ennél a kérdésnél nagy különbség van a politikai pártok szavazói között. A „tradicionális” családmodellt támogatja ugyanis a Fidesz szavazóinak 75 százaléka, az ellenzéki szavazóknál viszont csak 54 százalék. De még a pártnélkülieknél is többségben vannak azok (59 százalék), akik azt tartják jónak, ha a férfi a család feje. Hasonló különbségek vannak iskolai végzettség szerint. A nyolc általános iskolai végzettségűek háromnegyede, a diplomásoknak pedig több mint a fele (55 százalék) gondolja ezt.
A döntéshozatalról általában is kevesebben gondolják, hogy jobb a kompromisszum. A megkérdezettek 59 százaléka szerint ugyanis fontosabb a gyors döntéshozatal, mint az egyeztetés.
Miközben a magyarok 68 százaléka alapvetően jónak tartja az emberi természetet, szintén 68 százalék gondolja azt, hogy a világ alapvetően veszélyes hely.
A kisebbségek irányába továbbra is elutasító a társadalom többsége, bár itt némi változás történt az elmúlt négy évben – a kormányzati politikához illeszkedően.
A magyarok 72 százaléka egyetért azzal, hogy a cigányok soha nem fognak tudni beilleszkedni a nem cigány magyarok közé,
és csak 26 százalék véli ennek ellenkezőjét. Itt nincs lényegi különbség pártszimpátia szerint, mert a kormánypártiak 74, az ellenzékieknek pedig hetven százaléka nem hisz a romaintegrációban.
Csökkent a bevándorlást elutasítók aránya, de még mindig a többség, 56 százalék nem tartja elfogadhatónak, ha Magyarországra más kultúrájú emberek költöznek. Ez a szám 2018-ban 68 százalék volt. Az elemzés készítői szerint a csökkenés annak köszönhető, hogy négy éve még sokkal erősebben kampányolt a kormány a bevándorlás, az illegális migráció ellen.
Megosztó kérdés a melegek elfogadása és a halálbüntetés kérdése is. A magyarok 49 százaléka elfogadná, 47 százalék viszont szégyellné, ha valamelyik családtagjáról kiderülne, hogy meleg. A kormánypártiak hatvan százaléka, az ellenzéki szavazók 37 százaléka szégyellné homoszexuális családtagját. A kisvárosiak kevésbé elfogadók, mint a budapestiek, és a fiatalok is jelentősen elfogadóbbak, mint az idősebbek.
A kutatók rákérdeztek a halálbüntetésre és az abortuszra is. Míg a halálbüntetés nagyon megosztó (ötven százalék visszaállítaná, 47 százalék viszont elutasítja), addig az abortusznál már jóval egységesebb a társadalom. A magyarok nyolcvan százaléka ért egyet azzal, hogy a nők a nem kívánt terhesség művi megszakítását kérhessék, és csupán 19 százalék ellenzi egyértelműen az abortuszt.
Összességében nagyjából egyenlő arányban vannak a progresszív, a centrista és a konzervatív álláspontot vallók. Itt viszont már inkább megjelenik a pártpolitikai törésvonal. Míg a Fidesz szavazóinak 42 százaléka tekinthető konzervatívnak, 37 százaléka középen állónak, és húsz százaléka progresszívnek társadalmi-kulturális kérdésekben, addig az ellenzéki szavazók csaknem fele egyértelműen progresszív nézeteket vall.
A társadalmi-kulturális kérdésekben nőtt a különbség a társadalomban. A nagyvárosi lakosok, illetve az ellenzéki szavazók között emelkedett a progresszíven gondolkodók aránya az elmúlt négy évben, a kisebb településeken élők és a kormánypártiak között pedig a konzervatív gondolkodásúak lettek többen. Budapesten például 51 százalék tekinthető progresszívnek, és 21 százalék konzervatívnak, a falvakban ugyanakkor 25 százalék a progresszív és 42 százalék a konzervatívan gondolkodók aránya. Hasonlóan progresszívebb gondolkodásúak a diplomások, míg az alacsonyabb végzettségűek inkább konzervatívok.
Gazdaság: a szegénységről mindenki maga tehet, de segítsen az állam
Az elemzés egyik főbb megállapítása, hogy a társadalom többsége, 56 százalék baloldali értékrendet vall. A baloldalit itt gazdasági értelemben használják, azaz a magyarok többsége kevésbé támogatja a szabadpiacot, és inkább elvárja a kormányzati beavatkozást a gazdaságba. Ezzel szemben jobboldali, azaz piacpárti nézeteket mindössze a magyarok tizede vall.
Az utóbbi négy év egyik legnagyobb változása, hogy a baloldali, piackritikus nézeteket vallók aránya hetven százalékról csökkent a mostani 56-ra, miközben a gazdasági centristák aránya 32 százalékra növekedett 2018 óta. A változás elsősorban nem pártpolitikai nézetek mentén történt (csökkent a baloldali, piackritikusok aránya a kormány és az ellenzéki szavazók között is), a gazdasági baloldali nézeteket vallók száma főleg kisebb településeken csökkent.
A gazdaságpolitikai nézeteket összefoglalva az látszik, hogy a magyarok fontosnak tartják az állami gondoskodást és a társadalmi különbségek csökkentését. Ugyanakkor az utóbbinak némileg ellentmondva kevésbé empatikusak a szegényekkel és a munkanélküliekkel szemben.
A társadalom túlnyomó többsége fontosnak tartja, hogy az állam biztosítsa mindenkinek az egészségügyi ellátást (82 százalék), hogy csökkenjen a társadalmi egyenlőtlenség (82 százalék), hogy az állam támogassa a rosszabb helyzetűeket (78 százalék), hogy szabályozza az állam a piacot (78 százalék), hogy aki többet keres, az többet is adózzon (73 százalék) vagy hogy akkor is lehessen sztrájkolni, ha az másoknak kellemetlenséget okoz (68 százalék).
Ugyanakkor a magyarok megosztottak abban a kérdésben, hogy miért válik szegénnyé valaki. Nagyjából fele-fele arányban vannak azok, akik szerint a szegénység egyéni felelősség kérdése, és azok, akik szerint ennél azért bonyolultabb a kérdés, és külső tényezőknek is szerepük van. A munkanélküliségért viszont már a magyarok többsége magukat a munkanélkülieket teszi felelőssé: 69 százalék gondolja úgy, hogy aki tényleg keres munkát, az talál is. Ez a szám a Fidesz szavazói között még nagyobb: 76 százalék.
Az utóbbi négy évben jelentősen nőtt azok száma, akik magát az egyént teszik felelőssé a szegénységért vagy a munkanélküliségért. Ez tükrözi a kormány felfogását.
Az állam működésével az ellenzéki szavazók különösen elégedetlenek. 74 százalékuk értett egyet azzal az állítással, hogy a magáncégek többet tesznek az emberekért, mint az állam. A Fidesz szavazóinak viszont csak 48 százaléka gondolja így.
