Pénzbüntetést kapott a litván állam az Emberi Jogok Európai Bíróságán egy gyerekekre károsnak minősített LMBTQ-könyv miatt. Az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy Litvániának 12.000 eurót (több mint négy és fél millió forintot) kell fizetnie a nem vagyoni kárért, valamint ötezer eurós (közel kétmillió forintos) költségtérítést is megítélt. Ez volt az első olyan ügy, amelyben az Emberi Jogok Európai Bírósága értékelte a kifejezetten gyermekek számára írt, azonos neműek kapcsolatáról szóló irodalom korlátozását.
A Macatė kontra Litvánia ügy egy olyan, gyermekeknek szóló mesekönyvre vonatkozott, amely az azonos neműek házasságáról szóló történeteket tartalmazott. A könyv forgalmazását nem sokkal 2013-as megjelenése után felfüggesztették. A terjesztést egy évvel később folytatták, miután a könyvet a 14 éven alattiak számára esetlegesen károsnak minősítették.
Ez volt az első olyan ügy, amelyben az Emberi Jogok Európai Bírósága értékelte a kifejezetten gyermekek számára írt, azonos neműek kapcsolatáról szóló irodalom korlátozását. Az ügyben január 23-án hozott nagykamarai ítéletben az Európai Bíróság egyhangúlag úgy ítélte meg, hogy a litván állam megsértette Az emberi jogok európai egyezménye 10. cikkét a véleménynyilvánítás szabadságáról.
A bíróság megállapította, hogy a felperes könyvével szembeni intézkedések célja az volt, hogy korlátozzák a gyermekek hozzáférését az olyan információkhoz, amelyek az azonos neműek kapcsolatait lényegében a különböző neműek kapcsolataival egyenértékűnek ábrázolják.
A bíróság nem látta egyértelműnek a litván bíróságok és a kormány szerint idézett részekben a szexuális vonatkozást (például abban, hogy egy hercegnő és egy cipész lánya egymás karjaiban alszik az esküvőjük után). Nem győzte meg a bíróságot a kormány azon érvelése sem, miszerint a könyv az azonos nemű családokat népszerűsítette volna a heteroszexuális párokkal szemben. Az ítélet szerint éppen ellenkezőleg, a mesék a társadalom minden tagjának tiszteletét és elfogadását hirdették életük egy alapvető aspektusában, nevezetesen az elkötelezett párkapcsolatban.
„A könyv perverzióra buzdít”
A felperes, Neringa Dangvydė Macatė 1975-ben született litván állampolgár, gyermekkönyvíró nyíltan leszbikus volt. A nő 2020 márciusában meghalt, édesanyja folytatta helyette az eljárást. 2013 decemberében a Litván Neveléstudományi Egyetem a kulturális minisztérium részleges támogatásával kiadta egyik könyvét, a Borostyánszív (Gintarinė širdis) című, kilenc-tíz éveseknek szóló meséket tartalmazó könyvet. A hagyományos mesékből adaptált könyvben különböző etnikai csoportokhoz tartozó vagy értelmi fogyatékkal élő szereplők szerepelnek, és olyan témákat érintett, mint a megbélyegzés, a zaklatás, elvált szülők és a kivándorlás. A könyvben szereplő hat mese közül kettő az azonos neműek közötti kapcsolatról és házasságról szól.
Nem sokkal a megjelenés után a kulturális minisztériumhoz panasz érkezett, amelyben azt állították, hogy a könyv „perverzióra buzdít”. A minisztérium felkérte az Újságírói Etikai Felügyeletet, hogy vizsgálja meg, hogy a könyv káros lehet-e a gyermekekre. Ugyanebben az időben a litván parlament nyolc tagja levelet küldött az egyetemnek, amelyben a családokat képviselő egyesületek aggodalmait fejezték ki az olyan irodalommal kapcsolatban, amely „azt a gondolatot próbálja belenevelni a gyermekekbe, hogy az azonos neműek közötti házasság üdvözlendő jelenség”.
Figyelmeztető címke
A felügyelőség megállapította, hogy az azonos nemű párokat ábrázoló két mese nem felelt meg a kiskorúaknak a nyilvános információk negatív hatásaitól való védelméről szóló törvény („A kiskorúak védelméről szóló törvény”) 4. szakasza 2. § (16) bekezdésének. Ez a rendelkezés kimondja, hogy minden olyan információ, amely „a családi értékek megvetését fejezi ki”, vagy „a házasságról és a családalapításról az alkotmányban vagy a polgári törvénykönyvben foglaltaktól eltérő felfogásra ösztönöz”, a kiskorúakra gyakorolt negatív hatásúnak minősül.
A felügyelőség azt javasolta, hogy a könyvet címkézzék fel azzal a figyelmeztetéssel, hogy káros lehet a 14 év alatti gyermekekre. Az egyetem kiadója 2014 márciusában felfüggesztette a könyv forgalmazását. Egy évvel később a terjesztést újraindították figyelmeztető címkével ellátva a könyvet, a felügyelet ajánlásának megfelelően.
A kérelmező polgári pert indított az egyetem ellen, azzal érvelve, hogy az azonos neműek kapcsolatának ábrázolása nem tekinthető károsnak semmilyen korú gyermekre nézve, de 2019-ben a bíróságok végül helyt adtak a könyv ellen hozott intézkedéseknek, és elutasították a keresetét. 2019 februárjában a vilniusi regionális bíróság – másodfokon, miután a legfelsőbb bíróság újbóli vizsgálatra visszautalta az ügyet – helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, amely szerint a könyv ártalmas lehet a gyermekek számára.
A regionális bíróság azt is megállapította, hogy egyes részek szexuálisan túlságosan egyértelműek, és hogy az a mód, ahogy a mesék egy új családmodellt ábrázolnak, felveti a kérdést, hogy maga a kérelmező is diszkriminációra törekedett-e azokkal szemben, akik a sajátjától eltérő értékeket vallanak.
A bíróság elutasította a kormány érvelését
Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a könyv terjesztésének ideiglenes felfüggesztése és az azt követő figyelmeztető címkézés az államnak tulajdonítható. Az intézkedéseket ugyanis az egyetem mint állami szerv hozta, azok közvetlenül a nemzeti jogszabályokból következtek, a nemzeti bíróságok megvizsgálták és jóváhagyták őket.
Úgy vélte, hogy ezek az intézkedések beavatkoztak a felperes véleménynyilvánítási szabadságába. A könyveket visszahívták a könyvesboltokból, csökkentve az olvasók hozzáférését. Az is valószínűsíthető, hogy a figyelmeztető címkék csökkentették az olvasóközönséget: a könyv célcsoportjába tartozó gyermekeket nevelő szülők jelentős része visszariadt attól, hogy gyermekeinek elolvassa a könyvet, különösen az LMBTQ-közösséggel szembeni litvániai előítéletek miatt; a 14 év feletti gyermekek pedig általában sokkal kevésbé érdeklődnek a mesék iránt, továbbá a címkék kihatottak a felperes mint elismert gyermekkönyvíró hírnevére, és eltántoríthatták őt és másokat attól, hogy hasonló irodalmat adjanak ki.
A bíróság elutasította a kormány azon érvelését, hogy a gyermekek szexuális tartalmú információktól való védelmét célozták. Nem látta megalapozottnak, hogy bizonyos részek – egy hercegnő és egy cipész lánya egymás karjaiban alszik az esküvőjük után – testi szerelmet ábrázolnak. Nem találta meggyőzőnek a kormány azon állítását sem, hogy a mesék célja a különböző neműek közötti kapcsolatok megsértése, lealacsonyítása vagy lekicsinyítése és „az azonos nemű családok népszerűsítése” volt.
Meseország mindenkié
Magyaroroszágon is előfordult hasonló eset egy gyerekkönyvvel, a Meseország mindenkié című kötettel, amely 2020. szeptember 20-án jelent meg. A mesekönyvben etnikai és társadalmi kisebbségek szemszögéből mesélnek újra klasszikus népmeséket. Három nappal a megjelenést követően már állampolgári kezdeményezés indult, hogy a Pagony könyvesbolt és más árusítóhelyek vegyék le a polcról a könyvet, amely szerintük „a gyermekek ártatlanságát és biztonságos fejlődését” veszélyezteti.
A petíciót egy hét alatt több tízezren írták alá. Két napra rá Dúró Dóra, a Mi Hazánk elnökhelyettese ledarálta a könyv lapjait egy iratmegsemmisítővel, és homoszexuális propagandának nevezte. A könyvet azóta tíz nyelven adták ki, és nemzetközi díjat nyert.
Korábbi cikkünk a magyar esetről: A Kúria szerint belefért a pedofilozás a Meseország mindenkié kiadójával szemben, az egyesület az Alkotmánybírósághoz fordul
A Magyar Nemzet 2020. október 12-i számában és a lap internetes oldalán megjelent cikkben ezt írta:
„A Meseország mindenkié című könyvet a pedofíliához, a Labrisz Leszbikus Egyesületet pedig egy pedofil szervezethez hasonlóan kell megítélnünk. Mert végül is erről van szó. A pedofíliát az áldozat életkora teszi bűncselekménnyé, nem a hetero- vagy homoszexualitás.”
A Labrisz beperelte a lap kiadóját, a Mediaworks Zrt.-t. Első fokon nyertek, másodfokon azonban a Fővárosi Ítélőtábla elutasította a szervezet keresetét. Ezután került a Kúriára az ügy, amely tavaly novemberben hozott ítéletet, amely szerint belefért a pedofilozás a Meseország mindenkié kiadójával szemben. Az egyesület az Alkotmánybírósághoz fordult.
