Pária beszállító: a fegyverek, amelyeket Észak-Korea szállíthat Oroszországnak
Egy pillantás arra az észak-koreai arzenálra, amelyhez Vlagyimir Putyin szeretne hozzájutni, miközben Oroszország hadigépezete folytatja az Ukrajna elleni totális inváziót.

1
Vlagyimir Putyin orosz elnök és Kim Dzsongun észak-koreai vezető szeptember 13-án az oroszországi Távol-Keleten található Vosztocsnij űrközpontban találkozott. A találkozóra akkor került sor, amikor Oroszország ukrajnai inváziója tovább tizedeli a Kreml fegyverkészleteit, és egy hónappal azután, hogy Kim felszólította országa fegyvergyártóit, hogy „drasztikusan növeljék” a termelést

2
Kim és Putyin kezet ráz a szeptember 13-i találkozón. Putyin de facto megerősítette, hogy fegyverüzletre törekszik Észak-Koreával, és a katonai együttműködésre vonatkozó egyik kérdésre így válaszolt: „Minden kérdésről beszélni fogunk, nem sietve. Van időnk.” Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője szeptember 12-én azt mondta, hogy „természetesen, mivel szomszédok vagyunk, országaink együttműködnek bizonyos érzékeny területeken, amelyeket nem szabad nyilvánosan felfedni vagy bejelenteni”

3
Kim Dzsongun észak-koreai vezető (második jobbra) rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták indító járművei mellett áll egy augusztus 14-én közzétett fotón. Oroszország teljes körű ukrajnai inváziója azt eredményezte, hogy Moszkva több ezer tankja és páncélozott járműve megsemmisült vagy került az ukránok kezére. A Kreml emellett legalább több száz rakétatüzérségi és más fegyverrendszert, valamint több tucat vadászgépet és helikoptert veszített. Kijevnek hasonlóan elképesztő fegyverzeti veszteséggel kellett szembenéznie hadseregének méretéhez képest, de eddig több milliárd dollár értékű nyugati haditechnikai eszközzel támogatták

4
Egy 2016 márciusában közzétett fotón egy tüzérségi gyakorlat látható egy észak-koreai tengerparti szakaszon. A Calibre Obscura nevű, népszerű fegyverzetkövető fiók adminisztrátora a Szabad Európának elmondta, hogy Putyin azért találkozott Kimmel, egy jelentős arzenál gazdájával, mert „talán kezd világossá válni, hogy az orosz hazai fegyvertermelés nem elegendő a háborúhoz, és nagyon nehéz, vagy hosszú időbe telik a gyártás felpörgetése”