A Kreml nem erősítette meg az amerikai elnök kijelentését, miszerint Oroszország kész elfogadni, hogy európai békefenntartó erőket vezényeljenek Ukrajnába egy jövőbeli békeszerződés keretében, de nyitva hagyta a lehetőséget az esetleges megegyezésre.
Donald Trump azután beszélt erről, hogy francia kollégáját, Emmanuel Macront fogadta hétfőn. „Kifejezetten ezt a kérdést tettem fel Vlagyimir Putyin orosz elnöknek. Neki nincs ezzel problémája” – mondta.
Erről kérdezték másnapi sajtótájékoztatóján Dmitrij Peszkovot, a Kreml szóvivőjét, aki közölte, hogy „nincs mit hozzátenni” ahhoz a korábbi megjegyzéséhez, hogy elfogadhatatlan a NATO-békefenntartók telepítése Ukrajnába. „Van egy álláspont ebben a kérdésben, amelyet az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov fogalmazott meg. Ehhez nincs mit hozzátennem.”
Ugyan ez kételyeket ébreszt Trump kijelentésével kapcsolatban, de nem mond ellent neki. Egy európai NATO-tagállamok által vezetett misszió nem ugyanaz, mint egy nemzetközi békefenntartó kontingens a világ minden tájáról, amely európai erőket is magában foglal.
Mindkét fél azt hangoztatja, hogy a tárgyalások még korai szakaszban járnak, és Peszkov talán szándékosan törekedett kétértelműségre. Az is lehetett a cél, hogy ezt később majd orosz engedményként lehessen bemutatni, amiért a lehető legmagasabb árat fizettetik meg.
Katonai megfontolások
Nicu Popescu, az Európai Külkapcsolati Tanács szakértője aláhúzta, hogy van különbség a békefenntartó és az úgynevezett biztosító erők között, amelyek harcba is léphetnek, ha Ukrajnát ismét támadás éri. „A hagyományos békefenntartó missziókkal az a probléma, hogy az ENSZ határozataihoz vannak kötve, ami azt jelenti, hogy Oroszország bármikor megvétózhatja vagy megszüntetheti őket” – jelentette ki a volt moldovai külügyminiszter januárban.
A 2018-as visszavonulása előtt különböző magas rangú NATO-pozíciókban szolgáló Jamie Shea egyetért ezzel, ugyanakkor felvetett két további kérdést is. „Használjuk-e a NATO-erőket, amelyek jelenleg a szövetség határait védik Közép- és Kelet-Európában? Lengyelország ellenzi. Inkább az ukrán hadsereg mint fő elrettentő erő kiépítésére összpontosítunk, erre költsük a pénzt, ne az európai erőkre, ahogy Dánia szorgalmazza?”
Talán többet megtudhatunk szerda után, amikor a brit miniszterelnök Trumppal találkozik. Keir Starmer nemrég bejelentette, hogy hazája kész lenne katonákat küldeni Ukrajnába, ehhez ugyanakkor amerikai háttértámogatásra is szükség lenne, például a légierőre. „Az európaiaknak eszükbe juthat a kilencvenes évek elejének boszniai fiaskója, amikor az amerikaiak – akik biztonságban voltak a levegőben – folyamatosan kritizálták a szárazföldön lévő európaiakat” – mondta.
A brit kormány megjegyzései nagy médiavisszhangot váltottak ki, miközben többen rámutattak, hogy az Egyesült Királyság katonai képességei korlátozottak. A legfontosabb hang Richard Dannatt volt brit vezérkari főnöké volt, aki figyelmeztetett, hogy jelenleg olyan állapotban van a hadsereg, hogy nem lenne képes a misszió vezetésére. A brit haderő 2001 óta jórészt a terrorellenes fellépésre összpontosít, ráadásul az elmúlt évtized folyamán súlyos költségvetési megszorításokat szenvedett, így egy szeptemberi parlamenti jelentés szerint nem megfelelően felkészült az orosz fenyegetés elhárítására. Júliusban Starmer maga is arról beszélt, hogy hazája fegyveres erői kiürültek.
Politikai tényezők
Európa másik legnagyobb katonai hatalma Franciaország. A francia haderő létszáma meghaladja a brit fegyveres erőkét, viszont az afrikai bevetések jelentősen megterhelték a kapacitásait. Több szakértő is a kételyeinek adott hangot azzal kapcsolatban, hogy Párizs képes lenne-e helytállni egy magasabb intenzitású konfliktusban, mint például az ukrajnai. „Mindössze hat darab nagy hatótávolságú rakétavetőnk maradt, nincs valódi eszközünk a drónok elleni harcra” – jegyezte meg Léo Péria-Peigné, a Francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének munkatársa.
Svédország és Hollandia is jelezte, hogy bizonyos feltételek mellett hajlandó lenne csapatokat küldeni, az igen ütőképes hadsereggel rendelkező Lengyelország azonban nemet mondott.
Németországban a hétvégi választások után jelenleg politikai átmenet zajlik. Mind Olaf Scholz leköszönő kancellár, mind pedig valószínű utódja, Friedrich Merz tartózkodóan nyilatkozott a német csapatok küldéséről, de egyikük sem zárta ki, és mind a két párton belülről érkeztek jelzések, hogy a dolgok megváltozhatnak.
Fontos tényező lehet néhány skandináv és balti ország, amelyek eddig is lelkesen támogatták Ukrajnát. Finnország, Lettország, Litvánia, Dánia, Észtország, Izland, Norvégia és Svédország február 24-én közös nyilatkozatot adott ki az ukrajnai invázió megindításának harmadik évfordulója alkalmából, amelyben nagyszabású és folyamatos katonai támogatást ígértek. A nyilatkozat nem tett említést csapatok küldéséről, bár Mette Frederiksen dán miniszterelnök jelezte, hogy nyitott rá.
A politikai megfontolások is nagy súllyal esnek latba. A nyugat-európai közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy meglehetősen alacsony a támogatottsága az ukrajnai csapattelepítésnek.
