Tippeljen! Hogyan változott az oroszok élete az elmúlt 30 évben?

A következő részben az oroszországi élet különböző területeit - a várható élettartamot, a házasságkötések és válások számát, a városokban élők arányát stb. - bemutató diagramok találhatók. Először az egyes grafikonoknak csak egy részét láthatja -- általában 1960 körül kezdődnek (az adatok elérhetőségétől függően) és 1991-ben érnek véget. A grafikon többi részét az olvasóra bíztuk. Felfelé vagy lefelé változott a trend? Becsülje meg és kattintson a "megerősítés" gombra! Ezt követően lehetősége lesz összehasonlítani tippjét a helyes válasszal és további részleteket olvashat a témáról.

Felhívjuk figyelmét, hogy az elemzés nem terjed ki az élet minden területére, különösen azokra a szférákra, amelyekről nincs elegendő információ, vagy a rendelkezésre álló adatok megbízhatatlanok. Azt is érdemes észben tartani, hogy Oroszország 1991-ig csak egy volt a többi szovjet köztársaság között.

Várható élettartam

1960. és 1991. között az oroszok várható élettartama 2,4 évvel nőtt. Ebben az időszakban azonban sok volt a hullámvölgy és a várható életkor a Szovjetunió összeomlása előtt egyre rövidebb volt.

Várható élettartam
(években számolva)

1991. után Oroszország nemcsak gazdasági és társadalmi nehézségekkel, hanem a halandósági ráta emelkedésével is szembesült. Az alkohol- és dohányfogyasztás, valamint a magas öngyilkossági ráta további tényezők voltak a növekedésben. 1994-ben a várható élettartam 64,5 évre, a férfiak esetében pedig 57,6 évre csökkent.

2003. után a várható élettartam emelkedni kezdett, de 2020-ban ismét visszaesett, amiben a COVID-19 pandémia volt a fő tényező. Ennek ellenére Vlagyimir Putyin orosz elnök azt mondta, hogy 2030-ra szeretné, ha a várható élettartam elérné a 78 évet.

Házasságok és válások

Körülbelül 60 évvel ezelőtt az 1000 főre jutó válások száma nagyon alacsony volt a házasságkötések számához képest. A következő évtizedekben azonban a különbség jelentősen csökkent, különösen a válási arány növekedésének köszönhetően.

Házasságok
(1000 főre)

Válások
(1000 főre)

Az Szovjetunió összeomlása után a házasságkötések száma csökkenni kezdett. Az 1990. évi, 1000 főre jutó 8,9 házasságkötésről 2000-re 6,2-re csökkent az átlag. Ezt követően a házasságkötések száma emelkedni kezdett, de ezt újabb csökkenés követte, és a ráta az elmúlt évtizedek legalacsonyabb szintjére esett: 2020-ban 1000 főre már csak 5,3 házasságkötés jutott. Figyelembe kell venni azonban a COVID-19 pandémia hatását is.

Ugyanebben az évben, - 2020-ban - a házasságkötések és a válások száma közötti különbség a valaha mért legkisebb volt.

Másrészt a válások száma 1990. óta 4 válás / 1000 fős szint körül mozog és az elmúlt 30 évben nem változott jelentősen.

Ami az ifjú házasok életkorát illeti, 1960. és 2012. között a legtöbb nő 18 és 24 éves kora között ment férjhez. Ezt követően a legtöbb esküvőt már a 25-34 év közötti korcsoport tartotta. Az orosz férfiak esetében nagyon hasonló volt a tendencia. 1960. és 2003. között a férfiak számára a legjellemzőbb házasodási kor a 18 és 24 év közötti időszak volt. Viszont utána a legtöbb vőlegény már 25 és 34 év közötti volt. Az utóbbi időben emelkedésnek indult a 35 éves kor után házasodó oroszok száma is.

Születési ráta

1960. és 1991. között a születési ráta 2,52-ről 1,73-ra csökkent és a Szovjetunió összeomlása előtt a világ 30 legalacsonyabb mutatója között volt. Ráadásul csökkenő tendenciát mutatott.

Születési ráta
(egy nőre eső születések száma)

A Szovjetunió összeomlása után a születési ráta még alacsonyabbra csökkent, 1991-ben 1,16-ra esett. Ezzel Oroszország a világ 10 legalacsonyabb születési rátájával rendelkező országa közé került. 2015-re az arány 1,78-ra emelkedett, majd ismét negatív trend indult meg.

Városi és vidéki népesség

1960. és 1991. között Oroszországban a városi lakosság aránya közel 20 százalékponttal nőtt és a Szovjetunió összeomlása előtt emelkedő pályán volt. 1991-ben az oroszok több mint 73 százaléka élt városban. Abban az évben a városi környezetben élő oroszok aránya hasonló volt, mint az Egyesült Államokban, Franciaországban és Dél-Koreában.

Városi és vidéki népesség
(százalékos arányban)

Míg a fent említett országokban (például az Egyesült Államokban és Dél-Koreában) a városi lakosság aránya az elmúlt 30 évben több mint 80 százalékra nőtt, addig az orosz városokban élő lakosság aránya szinte változatlan maradt. Jelenleg az oroszok kevesebb mint háromnegyede él városokban. Ez az arány hasonló például Bulgáriához és Iránhoz.

Ugyanakkor az ENSZ előrejelzése szerint az urbanizáció mértéke Oroszországban 2050-re 83 százalékra emelkedhet. Míg a teljes orosz népesség várhatóan több mint 11 millióval* fog csökkenni eddig az időpontig, a népességcsökkenés a vidéki lakosságot fogja a leginkább érinteni. A városokban élők száma várhatóan 3,5 millióval fog növekedni.

Telefon és internet

Az 1990-es évek előtt a világon nagyon kevés embernek volt hozzáférése mobiltelefonhoz és az oroszok sem voltak másként ezzel. A vezetékes telefonok viszont egyre inkább terjedtek és mielőtt a Szovjetunió 1991-ben összeomlott, 100 oroszból 15-nek volt vezetékes telefonja (ez valamivel a világátlag felett volt).

Mobiltelefon-előfizetések
(per 100 fő)

Vezetékes telefonok
(per 100 fő)

A világon 2000. óta hatalmas mértékben nőtt a mobiltelefon-előfizetések száma. Abban az évben Izlandon volt a legmagasabb az arány ( 76,7/100 lakos). Oroszországban a folyamat sokkal lassabb volt, 2000-ben 100 főre mindössze 1 előfizetés jutott. 2020-ra azonban 100 lakosra közel 164 mobiltelefon-előfizetés jutott, ami jóval a világátlag felett van.

Oroszországban az 1991-es 100 főre jutó 15 vezetékes kapcsolattal szemben 2008-ban közel 32 jutott 100 emberre, azóta viszont csökkenő tendenciát mutat az arány. 2019-ben 100 oroszra 19 vezetékes telefonkapcsolat jutott, ami hasonló a venezuelai és a lengyelországi arányokhoz.

Hasonlóképpen, az 1990-es évek előtt nem voltak internet-felhasználók. 1991-ben, a Szovjetunió összeomlásának évében Norvégiában, Finnországban és az Egyesült Államokban már volt néhány felhasználó, de Oroszországban még egy sem.

Az internetet használó lakosság százalékos aránya

Oroszországnak további nyolc évbe telt, mire lakosságának 1 százalékát csatlakoztatta az internethez. Ez a folyamat sokkal lassabb volt, mint néhány nyugati országban, például Új-Zélandon, Svédországban és Izlandon, ahol 1999-ben már a lakosság több mint 40 százalékának volt internetkapcsolata. Azóta azonban az internetet használó oroszok aránya folyamatosan emelkedik, és 2020-ra elérte a 85 százalékot.

Oktatás

A felsőfokú végzettséggel rendelkező oroszok aránya 1970. és 1990. között majdnem megduplázódott - 6,5 százalékról több mint 12 százalékra emelkedett.

A felsőfokú végzettséggel rendelkező lakosság aránya

A Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemző Intézet által közzétett becslések szerint a felsőfokú végzettséggel rendelkező oroszok száma 1990. óta emelkedik, és 2020-ra elérheti a 22 százalékot. Az intézet arra számít, hogy ez a tendencia folytatódik és előrejelzése szerint 2050-re az oroszok több mint 30 százalékának lesz felsőoktatási diplomája.