Augusztus 1-jén, 288, orosz fogságban töltött nap után engedték szabadon az amerikai–orosz fogolycsere keretében Alszu Kurmasevát, a Szabad Európa újságíróját. Börtöntapasztalatai egy részét levélben osztotta meg barátaival és családjával, ezek némelyikét a Szabad Európa most publikálja.
„Ma sírtam el magam először azóta, hogy (…) nem is tudom, hol kezdjem” – írta Alszu Kurmaseva a fogságból küldött első levelében.
2023 októbere volt. Alig néhány nap telt el azóta, hogy előzetes letartóztatásba helyezték Kazanyban, hazája, Tatárföld fővárosában.
Egy csomag volt az, amitől elsírta magát. „Minden megérintett – írta az ecsetről és a halvával (szezámmaggal és mézzel) készült kávéról. – Nem számítottam levelekre vagy csomagokra (…) Amikor mindez váratlanul megérkezett, nem tudtam megállítani a könnyeimet.”
A 47 éves, kétgyermekes anya, a Szabad Európa újságírója augusztus 1-jei szabadulása előtt 288 napot töltött orosz fogságban, mielőtt a hidegháború vége óta egyik legnagyobb amerikai–orosz fogolycsere részeseként kiszabadult.
A börtönben töltött idő alatt Kurmaseva levélben számolt be a barátainak és rokonainak arról, mit él át. Ezt most az újságíró családja megosztotta a Szabad Európával. A börtönlevelek egy olyan nőt mutatnak, aki megpróbál alkalmazkodni az új életéhez a rács mögött, de egyben egy olyan nőt is, aki a mostoha körülmények ellenére a legapróbb dolgokban is képes megtalálni a szépséget és az örömöt.
Szelíd humor
Fogsága első napjaiban Kurmaseva olvasással, írással és jógával töltötte az idejét. Finom humorral írt a próbálkozásairól, hogy a börtönkorlátozások közepette is aktív maradjon. „Ma kivittek minket sétálni egy négyszer hat méteres térre – írta. – Negyven kört futottunk, hogy legalább megközelítsük az ezer métert. Aztán nyújtás és guggolás jött. Az őr nagyon meglepődött. Nyilván ritkán lát ilyet.”
2023. októberi letartóztatása után Kurmasevát először azzal vádolták meg, hogy nem vetette nyilvántartásba magát külföldi ügynökként az újságírókat, civil társadalmi aktivistákat és másokat célkeresztbe állító orosz törvény alapján.
Ahogy a hetekből hónapok lettek, és a hőmérséklet fagypont alá süllyedt, Kurmaseva a börtönélet zord valóságáról írt: a túlzsúfolt cellákról, ahová az éjszaka közepén új rabok érkezhettek; a folytonos harcról a csípős hideg ellen.
„Többé-kevésbé jól vagyok. Legalább mindenkinek van saját ágya, és annyi ember van a cellában, amennyinek lennie kell – írta. – Örülök, hogy ma sikerült egy kicsit tovább, kicsit jobban aludnom.”
Most tedd meg!
Néha különös sürgetés érződött a levelein – egy érzés, hogy amikor oly sok mindent elvesztettél, az egyetlen választásod az, hogy a jelenre, az itt és mostra koncentrálj. „Bármi, amit teszel, az most a legszükségesebb és legfontosabb – írta a családjának. – Akár kávét iszol, akár ütvefúróval csinálsz lyukat a falba, hogy rögzítsd a szekrényt, csináld most.”
2023 decemberére Kurmasevát megvádolták azzal is, hogy álhíreket terjesztett a hadseregről. Ennek a vádnak az alapja a Nemet mondani a háborúra. Negyven történet oroszokról, akik ellenzik az Ukrajna elleni inváziót című könyv volt, amelyet 2022 novemberében adott ki a Szabad Európa tatár–baskír szolgálata.
Kurmasevának, aki az ünnepeket nem tölthette a családjával, nehéz volt mindig vidámnak maradnia. „El sem hiszem, hogy már két hónapja lesz annak, hogy börtönben vagyok – írta 2023 decemberében. – Minden perc sebet hagy rajtam és rajtatok.”
Januárban – amely a leghidegebb hónap Kazanyban – a leveleiben fel-fellángol a felháborodás. „Senki nem adja vissza az életemnek azt a három hónapját, amit nem ott töltöttem, ahol kellene – írta. – Felelőséggel tartozom a családomért, a kiskorú gyermekeimért, az idős anyámért.” Édesanyja betegsége késztette Kurmasevát arra, hogy 2023 májusában visszatérjen Oroszországba.
Megváltoztam
A karácsonyi és újévi ünnepek után Kurmaseva némi változást tapasztalt. „Megváltoztam, megváltoztatok, megváltoztak a leveleitek – írta családjának. – Hosszú szünet után több tucat olyan levelet kaptam, amelyeket az ünnepek alatt írtatok. Ezek annyira őszinték; megosztottátok velem a félelmeiteket, úgy döntöttetek, nem felejtetek el semmit. Ez felbecsülhetetlen” – tette hozzá.
A tél különösen sivár volt a börtönben. De Kurmaseva levelei – azok, amelyeket ő írt, és azok, amelyeket olvasott – mentőövet, kapcsolatot jelentettek a külvilággal. „Ez annyira édes. Valahogy még hihetetlen is – írta. – Egy hónapba telt, mire kézhez kaptam őket, de megérkeztek.” Amikor nem kapott levelet, az nagyon-nagyon nehéz volt – mondta.
A börtönélet kíméletlensége és a családjától való elszakadás miatt érzett állandó fájdalom ellenére Kurmaseva igyekezett bizakodó maradni a leveleiben.
„Honnét van erőm, amikor minden egyre elviselhetetlenebb lesz?” – tűnődött az egyikben. Lehet, hogy nem tudta a választ, de azt pontosan tudta, mit csináljon az erejével: gondoskodnia kellett arról, hogy ne veszítse el.
Július 19-én Tatárföld legfelsőbb bírósága bűnösnek találta katonai álhírek terjesztésében, és hat és fél év börtönre ítélte. A tárgyalás két bírósági ülésre korlátozódott és zárt ajtók mögött folyt.
Alig két héttel később, augusztus 1-jén Kurmasevát szabadon engedték és egy Washington melletti katonai támaszpontra vitték, ahol a családja és Joe Biden amerikai elnök köszöntötte.
A szabadulása előtti utolsó levelei egyikében így írt: „Legnagyobb vágyam, hogy élve és egészségesen jussak ki innen.” Tudta, hogy „életének ez a része” egy nap történelem lesz.
