Öt fontos gondolat a beszélgetésből:
A párizsi konferencia arról szólt, hogy jó lenne – legalábbis az EU szerint –, ha másként tekintetne a világ az AI-ra; úgy, hogy legyen hasznos, legyen inkluzív, legyen mindenki számára elérhető, és ne bántson senkit – de ezzel lényegében felsoroltuk egy Michaels Jackson-sláger összes üzenetét. Párizsban nemcsak az derült ki – magyarázta Keleti Arthur –, hogy nem az EU diktálja e témában a tempót, hanem az is, hogy a deklarált irányok nem elég konkrétak, és nem igazán lefordíthatók cselekvésre.
J. D. Vance amerikai alelnök európai roadshow-jának állomásain azt magyarázza, hogy az európaiak nem jól teszik, amit tesznek. Keleti véleménye az, hogy az amerikai politikus „nagyon korrekten és összeszedetten mondja ezt, nem vádaskodik”. A párizsi AI-fórumon ez annyit tett, hogy Vance közölte: Európának nem korlátoznia és leszabályoznia kellene ezt az ökoszisztémát, hanem támogatnia, ellenkező esetben ugyanis az Egyesült Államok attól tart, hogy az uniós túlszabályozás (az adatvédelem, az információvédelem, a GDPR stb., legalábbis jelenlegi formájában) olyan problémákat okoz majd az amerikai AI-technológiának és -fejlődésnek, ami miatt az AI-fejlesztések európai jelenléte nem éri majd meg senkinek.
A DeepSeek inkább ijedtséget okozott a tőzsdén, a pánik rántotta mélybe az NVIDIA árfolyamát, ami mögött az dolgozott leginkább, hogy az amerikaiak még nem láttak ilyet. Lesznek még hasonló kínai bejelentések, de azoknak már valószínűleg nem lesz ekkora hatásuk a tőzsdére, a piacra. Azt azonban nem szabad lebecsülni, hogy a hozzáférés tiltása a fejlett cshipekhez milyen hatást vált ki Kínából. A beszorított, korlátozó körülmények azt eredményezik, hogy nekilátnak a saját fejlesztésnek, és okosan megoldják a felmerülő kérdéseket. Ennek rendszerszintű támogatásában Kína nagyon erős.
Ami Európa helyét illeti: a párizsi találkozó megnyitóján Macron elnök azt mondta, hogy Európa lépéshátrányban van, Van der Leyen viszont azt, hogy egyáltalán nincs. A kutató szerint ebből az a biztos következtetés, hogy még a helyzetértékelésben sem értenek egyet az uniós politikusok. Ez nehéz helyzet, pláne, hogy az Egyesült Államoknak mindene (nyersanyag, csipgyártása, kapacitása, energiája, erőforrásai, tudása és lépéselőnye) megvan ahhoz, hogy egyedül is nyerjen ezen a fronton. Az EU most próbálja az állam és a magánszektor közötti kapcsolatot élénkíteni állami módszerekkel, és technikával megteremteni a diverzitást a különböző szereplők között, de a tempónöveléshez arra volna szükség, hogy kicsit visszább húzzanak a korlátozásokból; Keleti Arthur szerint a fejlődésnek a túlszabályozás a fékje. Elsőként „a használhatóság, a fejlődés és biztonság egymás ellen ható erőit kell beállítani”.
A kutatók tíz-húsz százaléka gondolja azt, hogy az AI-rendszerek ellenünk fordulhatnak. Keleti Arthur leginkább abban látja a veszélyt, hogy e rendszerek már most nagyon jól (és egyre mélyebben) ismerik az embert, mert sokat tanulnak rólunk. Az emberek a következő években komoly társukká fogják fogadni ezeket a rendszereket, olyan társsá, akihez útmutatásért fordulnak. A probléma ezzel ott kezdődik, ha rezsimek, terroristák, érdekkörök ezt kihasználva tudják manipulálni az embereket, mert az, hogy mit közöl majd egy ilyen rendszer válaszul politikai, társadalmi vagy emberi dolgokra, számítani fog, ennélfogva ez egy nagyon érzékeny és sebezhető terület.
