Az oltásellenesség korábban is létezett, de a koronavírus vakcinák kapcsán sokkal több a kétkedő hang, mint eddig bármikor. A jelenség hátteréről Síklaki István klinikai pszichológust, szociálpszichológust kérdeztük.
Mit lehet tudni az oltásellenesség pszichológiai hátteréről?
Az oltásellenesség egy viszonylag friss jelenség. Köthető annak a brit szélhámosnak akciójához, aki hamisított adatokkal a The Lancetet átverte. Azzal a cikkével, amiben azt állította, hogy a kanyaró, mumpsz, rubeola kombinált oltás megnöveli az autizmus kialakulásának a kockázatát. Erre természetes módon beindult egy oltásellenes mozgalom.
(Andrew Wakefield 1998-ban publikált egy cikket az egyik legnevesebb orvosi folyóiratban az MMR-oltás és az autizmus kapcsolatáról. Wakefield továbbra is publikált hasonló témákban, ezek azonban ráirányították a figyelmet korábbi cikkére. Így derült ki, hogy az összes, az oltások és az autizmus kapcsolatáról szóló cikkét valótlan adatokkal támasztotta alá. A korábbi orvost megfosztották engedélyétől, de a mai napig az oltásellenes mozgalom egyik legismertebb arca – KAÁ.)
Az oltásellenességnek jóval mélyebb gyökerei vannak, amik közösek az összeesküvés-elméletek elterjedésével. A legmélyebb pszichológiai gyökere a kontroll iránti igény. Evolúciósan az egyik legalapvetőbb szükségletünk, hogy átlássuk a körülöttünk lévő világot, hogy úgy érezzük, ellenőrzésünk alatt tartjuk környezetünket – még ha ez az érzés illúzió is.
A 20. században azonban annyira bonyolulttá vált az orvostudomány, hogy az megérthetetlen egy nem szakember számára. Ez pedig meggyengíti a kontrollérzést, bizonytalanságot kelt. Csak azzal lehet ezen túllépni, hogy ha vak bizalommal vagyunk az orvos, az egészségügy és a gyógyszergyárak iránt. Ez a vak bizalom ugyanakkor sokszor hiányzik.
Szintén a 20. században kezdtek kialakulni a tömegtársadalmak, ahol az intézmények, az elit egyre távolabb került a társadalom többi részétől, így az államhatalommal szembeni bizalmatlanság széleskörűvé vált. Mivel a bonyolulttá váló orvostudomány beleépül az állami intézményrendszerbe, ez tovább erősítette az orvostudománnyal szembeni bizalmatlanságot.
Egy kicsit leegyszerűsítve, de ez alapozta meg az olyan, alternatív megoldások iránti igényt, mint az akupunktúra, a természetgyógyászat. Vagy éppen a gyógyszergyárak elleni összeesküvés-elméleteket. Ez a pszichológiai, társadalmi alapja annak, hogy kis túlzással egy fél orvosi közlemény be tud indítani egy oltásellenes mozgalmat.
Eddig viszonylag marginális jelenség volt az oltásellenesség, most azonban a koronavírus-járvány kapcsán úgy tűnik, hogy sokkal többen lettek a kétkedők. Ennek mi az oka?
Ez a fajta bizalmatlanság, ami megalapozza az oltásellenességet, már megvolt szinte minden társadalomban, a magyarban is. A koronavírus-járványnak sokáig nem tudtuk az eredetét, nem is látjuk még most sem igazán a terjedését, ez egy megfoghatatlan valami. Borzasztóan kínálja azt, hogy összeesküvés-elméletek alapja legyen.
Nem lehet ellenőrizni, hogy amit mondanak, igaz-e, hiszen nem látni. Járkálok az utcán, senkinek semmi baja, nem esnek össze emberek az utcán. Az, hogy a média mit mond, az egy dolog, hiszem, ha látom – gondolják sokan. Ez egy borzasztóan nehezen megfogható dolog.
Ha mindehhez még hozzájárul egy kaotikus kormányzati kommunikáció, olyan fajta titkolózás, mint ami például a magyar helyzetet jellemzi, akkor minden feltétel adott ahhoz, hogy virágozzon az oltásellenesség.
A kormány kommunikációjában, az átláthatóság hiánya mellett állandó a háborús retorika és újabban egyre több a pozitív üzenet. Ennek is van erre hatása?
A kommunista rendszerben pontosan ugyanezeket a paneleket hallottuk. Jött a harci jelentés a munka frontjáról, állandó volt az optimizmus, hogy 10 éven belül utolérjük az osztrákokat. Közben mindenki pontosan tudta, hogy megbízhatatlan a központi tájékoztatás.
Ha most ezzel találkozunk, és nem vagyunk teljesen vak kormányhívők, akkor óhatatlanul előjön a kétkedés a megbízhatóságával kapcsolatban. Pláne, ha két hétnél korábbra is emlékszünk, és eszünkbe jut, hogy Orbán Viktor mit mondott korábban, és most mit mond. Ez nyilvánvalóan erősíti az összbizalmatlanságot, ami megint csak hozzájárul az összeesküvés-elméletekhez általában és az oltásellenességhez is.
Mi jellemző azokra az emberekre, akik fogékonyak az összeesküvés-elméletekre, az oltásellenességre?
Az biztos, hogy a hiszékenység, a szuggesztibilitás, az önámításra való hajlam elég megbízható személyiségvonás. Azok az emberek, akik inkább hajlamosak arra, hogy a konfliktusaikat olyan módon kezeljék, hogy valamiféle önmegtévesztő gondolatmenetbe futnak bele, azok sokkal fogékonyabbak általában a konteókra és az oltásellenességre is.
Ha általában a befolyásolhatóságot, hiszékenységet, szuggesztibilitást, mint személyiségvonást nézzük, akkor azt lehet mondani, hogy minden populációnak nagyjából 15-20 százaléka erősen hajlamos az ilyesmire. Nagyjából 15 százalék, akik pedig nem fogékonyak rá. A többi pedig valahol középütt van.
Mit gondolnak az európaiak a koronavírus eredetéről?
Az előbb említett cikken kívül miért épp az oltás került az összeesküvés-elméletek központjába? Van annak jelentősége, hogy egy invazívabb beavatkozást jelent egy pirula bevételéhez képest?
Teljesen természetes, hogy komoly bizalmat igényel az, hogy belémnyomnak egy ismeretlen, idegen dolgot. Ez a bizalom akkor megvolt, amikor olyan tragikus betegségek voltak, mint a gyerekbénulás meg a diftéria. Amikor ezek komolyan benne voltak a köztudatban, és látták, hogy az oltással ez megelőzhető, meg is volt a bizalom.
Közben – és ez megint egy paradoxon – leküzdöttük ezeket a durva betegségeket, szamárköhögést, diftériát, gyerekbénulást. Elfelejtettük, mert a társadalom hajlamos az ilyesmi elfelejtésére.
Akkor pedig visszatérnek ezek a természetes, egyszerű, zsigeri berzenkedések, hogy jönnek valami számomra ismeretlen anyaggal, amit ráadásul a fene tudja, hogy kik csinálnak. Vagy a Bill Gates által finanszírozott amerikaiak, vagy a kínai kommunisták, vagy az orosz kommunisták. Szóval, sok minden összekapcsolódik ebben az egészen egyszerű, pszichológiai reakcióban. Mint amikor a kisgyerek sír az oltástól.
Annak van ereje, hogy ez tulajdonképpen csoportképző erő?
Minden társadalomban igény van a csoporthoz való tartozásra, az annak megfelelő értékek, vélemények hangoztatására. Az oltásellenesség csoportképző tényező. Mint ahogy a neten létrejönnek például a cukorbetegek csoportjai, úgy még nagyobb erővel jönnek létre az oltásellenes csoportok. Ez is egy társadalmi igény, ami szerencsétlenül össze tud találkozni kontroll-igénnyel és bizalommal.
De van még egy komoly gond, ez pedig a közoktatás. Az oltás- és tudományellenességnek az volna az egyetlen ellenszere, ha a közoktatásban alapos tudomány-módszertani képzést kapnának a gyerekek. A tudáshiány csak még tovább növeli az államhatommal, és az elithez tartozó orvostudománnyal szembeni gyanakvást. A közoktatásnak okosan gondolkozó embereket kellene nevelnie, ez a mai magyar társadalomban fokozottan igaz.
Hogyan lehet beszélni oltásellenes ismerősökkel?
Hiába mutatjuk be a cáfoló tényeket, annak ellenére megtalálják a módját az emberek, hogy továbbra is higgyenek benne, bőséges az erről szóló tudományos irodalom. Persze, elképzelhető, hogy pszichoterápiával módosítani lehet ezeken a gondolatmeneteken. De a társadalom nincs rá felkészülve, hogy több százezres nagyságrendben pszichoterápiában részesítse az embereket.
A példamutatás jó lehet, de ahhoz megint bizalom kell, amit hiteles emberek példamutatásával lehet elérni. Ha azt látom, hogy Orbán Viktor beoltatja magát a kínai vakcinával, akkor azt az ország fele lehet, hogy nem hiszi el, de az ország másik felének hiteles. A mindenki számára hiteles emberek is segíthetnek. A mintakövetés az ember ősi evolúciós tulajdonsága. Erre lehet alapozni.
Létezik a tömeghatás is. Ha azt látom, hogy körülöttem a többség beoltotta magát, arra megint csak természetes emberi reakció, hogy akkor én is. Az egyik legerősebb hatás. Ennek azonban van egy kritikus tömege. Ha országos szinten azt látjuk, hogy 40 százalék beoltatta magát, akkor már lehet arra számítani, hogy átbillen a dolog, beindul, és akkor azért tapossák az emberek, hogy ők is megkapják az oltást.
A másik megközelítés, ha kötelezővé teszik az oltást. Ahogy annak idején a kommunisták kötelező oltásokat vezettek be. Volt akkor is berzenkedés, de nem volt mese, beoltották a gyerekeket BCG-vel. Amikor látták, hogy a dolog működik, megbarátkoztak vele.
Ilyen értelemben ez is lehet egy járható út. De ez eléggé kockázatos, ha nem muszáj, ne diktatórikus módon érjük el a járvány megállításához szükséges átoltottsági szintet. Ugyanakkor nehéz elfogadtatni, hogy a Covid tényleg annyira súlyos, hogy az akár etikailag indokolná, hogy azokat is beoltsuk kötelezően, akik egyébként nem akarnák. Ez a dilemma, amivel küszködnek az országok vezetői.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!
