„Hóba-sárba-földbe taposott romok, hullák, dögök, roncsok mindenütt” – nyolcvan éve ért véget Budapest ostroma

5
Az ostrom után elbontott Zöldfa vendéglő romjai Budán, a mai Krisztina tér és a Mészáros utca sarkáról fotózva. Budapest épületeinek mintegy nyolcvan százaléka megrongálódott vagy megsemmisült már az ostromot megelőző harcokban és bombázásokban

6
A Vörös Hadsereg katonái Budapesten. Túlélők visszaemlékezései szerint amikor az előrenyomuló szovjet csapatok megérkeztek, sok katona vizet és cigarettát adott a civileknek, mások azonban raboltak és fosztogattak

7
A romos Királyi Palota, előterében Savoyai Jenő lovas szobra. Ottlik Géza 1980-as, Próza című munkájában így ír Buda ostromáról: „Karácsony estéjétől február közepéig vesztegzár alatt, villany, gáz, telefon, s ami a legrosszabb: víz nélkül, s persze éhkoppon, mégiscsak túléltük. A hidaink mind a Dunában, még a Lánchidat sem tudta megmenteni valaki. Éjjel-nappal hallottuk az ágyúszót, bombázást. Elképzeltük, hogy mekkora lehet a pusztítás. De amit aztán később az ember a szemével látott, azt nem tudta előre elképzelni. Házsorok, terek, utcák tűntek el, város helyett hóba-sárba-földbe taposott romok, hullák, dögök, roncsok mindenütt”

8
1945. január 18-án robbantotta fel a Lánchidat a visszavonuló német hadsereg. Az újjáépítés utáni ünnepélyes átadást 1949. november 20-án, a hídavatás századik évfordulóján tartották