A hivatalos indoklás szerint Krasznahorkai László "az apokaliptikus rettegés közepette a művészet erejét megerősítő, lenyűgöző és látnoki műveiért" kapta az elismerést. Kertész Imre Nobel-díja után több mint két évtizeddel ítélték ismét magyar írónak a Nobel-díjat.
"Krasznahorkai László a Kafkától Thomas Bernhardig nyúló, az abszurdizmus és a groteszk túlzás által jellemzett közép-európai hagyomány nagyszerű epikus írója. De több is rejlik benne: keleti hatások is megmutatkoznak műveiben, amelyek hangvétele szemlélődőbb, finoman hangolt" - méltatta közleményében a szerzőt a Svéd Akadémia.
A Kossuth-díjas Krasznahorkai László, a Sátántangó, az ellenállás melankóliája és a Kárhozat alkotója 1954. január 5-én született Gyulán. Az ELTE Bölcsészettudományi karán tanult magyar–népművelés szakon, szakdolgozatát Márai Sándor emigrációs pályájáról írta.
Első írása a Mozgó Világban jelent meg 1977-ben, Tebenned hittem címmel. 1977–1982 között a Gondolat Könyvkiadónál dokumentátorként dolgozott, 1982-től szabadfoglalkozású író.
1985 óta filmrendező barátja, a szintén Kossuth-díjas Tarr Béla szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit, köztük a világhírű Sátántangót és a Werckmeister harmóniákat. Krasznahorkai Tarr utolsó filmjéig, a 2011-es A torinói ló-ig együtt dolgozott a rendezővel.
A 71 éves író nemzetközileg is elismert alkotó, 2004 óta a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 2015-ben elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat, 2019-ben pedig a legjobb fordítás kategóriában az amerikai Nemzeti Könyvdíjat.
