Az Országos Roma Önkormányzat listaállító közgyűlésének kudarca miatt a romáknak szószólójuk sem lesz 2022-től. Igaz, a Fidesz enélkül is el tudja érni, hogy a cigányok jelentős része rá szavazzon.
2014-ben már a nemzetiségi szavazók listájára feliratkozók alacsony száma jelezte, hogy a tizenhárom bejegyzett magyarországi nemzetiség közül egyik sem fog kedvezményes parlamenti mandátumot szerezni. 2018-ban látszott, hogy erre csak a németek lesznek képesek, Ritter Imre képviselő is lett. A kedvezményes nemzeti mandátumhoz a pártlistákról mandátumot eredményező voksok negyede szükséges, ami akkor 23 ezer szavazat volt.
Hétfőn pedig eldőlt, hogy függetlenül attól, hogy hány magyarországi roma dönt úgy, hogy felveteti magát a nemzetiségi szavazók névjegyzékébe, nem lesz sem szószóló, sem képviselő, mert nem lesz kire szavazniuk. Az Országos Roma Önkormányzat ugyanis a tudósítások szerint viharos, maratoni ülés után sem tudott országos listát állítani. (A németek már tavaly ősszel felállították listájukat.)
A nemzetiségi választói névjegyzékbe március 18-ig lehet jelentkezni. Aki ide feliratkozik, az április 3-án pártlistás szavazólap helyett nemzetiségi listásat fog kapni szavazáskor. A Nemzeti Választási Iroda február elsejei összegzése szerint eddig 74.499 ezren választották ezt, köztük 31.922 német és 33.011 roma választópolgár. Vagyis ez a két nemzetiség valószínűleg teljes értékű képviselethez jutna április 3-án. Már ha a roma önkormányzat listát állított volna.
Bezzeg a magyarországi kisebbségpolitika!
A magyarországi nemzetiségek húsz évig alkotmányos mulasztásban éltek. Az Alkotmány ugyanis kimondta, hogy parlamenti képviseletre jogosultak, de az Országgyűlés nem alkotta meg az ehhez szükséges jogszabályokat.
A nemzetiségi jogalkotásnak szakértők és politikusok szerint is mindig az volt az egyik kimondatlan célja, hogy a magyarországi kisebbségpolitika példát mutasson a szomszédos államoknak, és segítse a határon túli magyar kisebbségek helyzetét. Az alkotmányos mulasztás így bilaterális szempontból is gond volt, és a nemzetközi szervezetek is rendszeresen számonkérték.
Eközben Horvátország, Románia és Szlovénia preferenciális nemzetiségi képviseletet is biztosít a nemzetiségeknek (igaz, ezt a romániai magyaroknak még nem kellett igénybe venniük, mert demográfiai jelenlétük még a rendes képviseletet is lehetővé teszi, ha a magyarság etnikai alapon szavaz).
Végül a 2010 utáni radikális jogi változtatások során oldotta meg a kérdést a parlament, kedvezményes kvóta formájában, ami – listaállítás esetén – szószólói jelenlétet garantál, és kivételes esetben képviselethez is vezethet.
A nemzetiségi választókra az ötszázalékos, a pártokra vonatkozó parlamentbe jutási küszöb nem vonatkozik, és a megfelelő szavazatszám elérése esetén az adott nemzetiségi lista első helyén álló jelölt teljes jogú képviselőként kerül a parlamentbe, a kvóta el nem érése esetén viszont szavazati joggal nem rendelkező szószólóként. A nemzetiségi mandátum betöltéséhez a listán mandátumot érő szavazatok negyedét kell elérni. Ez 2014-ben 22.022, míg 2018-ban 23.831 szavazat volt. Ha egy választó nemzetiségiként regisztrálja magát, akkor egyéni képviselő mellett nem párt, hanem nemzetiségi listára szavazhat.
A rendszer lényegében egyetlen szavazat nélkül is biztosít minden listát állító nemzetiségnek szószólót. Viszont még a legnagyobb nemzetiségek esetében is csak komoly szavazómobilizáció esetében eredményez képviselőt.
A képviselet tehát valóban választói felhatalmazáson alapul (ha kisebben is, mint egy rendes listás mandátum), viszont hiányzik a verseny a választáson. Ezt Vizi Balázs, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének kutatóprofesszora erősen problémásnak tartja. „Ha úgy képzeljük el az Országos Önkormányzatot, mint egy miniparlamentet, akkor ott belül lehetne verseny, aminek a végén születhetne egy közös lista. De tudjuk, hogy nem így működnek.”
Elcsúszott a Lungo Drom, az ellenzékét pedig elkaszálták
Az Országos Roma Önkormányzatban eddig a korábban azt is vezető Farkas Flórián elnökölte Lungo Drom állította az országos listát. Így lett Farkas Félix két ciklusban is roma parlamenti szószóló.
A mostani első listaállító közgyűlésen, ősszel viszont meglepetésre nem ő, hanem a Lungo Drom ellenfelei, az ORÖ többségét adó szervezetek jelöltje, Agócs János lett a listavezető – így a várható mandátum vagy legalább szószólói hely várományosa. A Lungo Drom viszont bírósághoz fordult a szerintük szabálytalan választás miatt, és hiába utasította el keresetüket a bíróság, az Alkotmánybíróság már helyet adott neki. Időközben a Népszava közzétett egy hangfelvételt is, amelyen Sztojka Attila kormánybiztos instruálja a Lungo Drom-os képviselőket.
Az AB-döntés nyomán új közgyűlést kellett összehívni, és ez végződött a listaállítás kudarcával hétfőn – Amely a határnapja volt a választáson való indulásnak.
Ezzel egyébként érdekes helyzet állt elő – hívja föl a figyelmet Vizi Balázs – a roma nemzetiségi választói listára már föliratkozottakra. Ugyan le is lehet iratkozni a listáról, de mi van, ha valaki nem teszi meg valami miatt? Ő így sem pártra, sem romalistára nem tud szavazni. A kutató szerint őket automatikusan le kéne venni a romalistáról.
Hatékony-e a képviselet?
Az elismert tizenhárom nemzetiség tehát 2014 és 2018 között egy-egy szószólóval vehetett részt az Országgyűlés munkájában. 2018-ban pedig egyedül a németeknek sikerült teljes jogú képviselőt küldeniük a parlamentbe.
Kérdés, hogy ebben a rendszerben megvalósulhat-e a releváns nemzetközi dokumentumok által elvárt hatékony képviselete a nemzetiségeknek – fogalmaz Kállai Péter a Képvisel-e a képviselő? – Nemzetiségi parlamenti képviselet Magyarországon című tanulmányában. Vagyis a szószólói intézmény és betöltői képesek-e érdemben befolyásolni a parlament döntéseit olyan irányba, amely a kisebbségek számára kedvezőbb – teszi föl a kérdést.
Kállai Ernő jogász, korábbi (amíg még létezett a poszt, mert a NER jogalkotása elsodorta) kisebbségi ombudsman, aki szintén a Kisebbségkutató Intézet munkatársa, kérdésünkre igennel felelt. „Ellentétben korábbi véleményemmel, amikor pótmegoldásnak tartottam a szószóló intézményét a valós parlamenti képviselethez képest, már úgy látom, hogy működik a rendszer, a szószólóknak komoly lobbierejük van a kisebbségi támogatások növelésének terén. Ilyen volt például a nemzetiségi egyetemi ösztöndíjak kérdése.”
Igaz, hozzáteszi azt is: „De azt nem látom, hogy a cigányság hogyan tudta ezt kihasználni.”
Pedig a romáknak sokkal erősebb képviseletre lenne szükségük, mint a többi nemzetiségnek, amelyeknek az identitásmegőrzés és -átadás intézményes lehetőségeivel kell (és lehet) foglalkozniuk. A romák erősebb érdekérvényesítő csoporttá válása eddig nem sikerült, sem a pártok általi kooptálásukkal, sem a kisebbségi önkormányzati rendszer működésével és immár tíz éve a parlamenti szószóló intézményén keresztül sem.
Még ha akarnának, sem tudnának
A szószólóknak ugyanis még a parlamenti felszólalási lehetőségeik is korlátozottak. „Nemzetiségi ügyekben kezdeményezhet és szólalhat föl – mondja Vizi Balázs –, de hogy mi számít nemzetiségi ügynek, azt nem ők mondják meg, hanem a házbizottság, amelyben nem ülnek ott. Ez a legnagyobb gátja a hatékony képviseletnek. Ha ők határozhatnák meg, hogy mi nemzetiségi ügy, még szavazati jog, vétójog nélkül is súlyuk lehetne, de ebből ki vannak zárva.”
Vagyis nem is csak saját szerepfelfogásuktól függ a súlyuk, hanem „ki vannak szolgáltatva a parlamenti pártok kényének-kedvének” – mondja a kutató.
Pedig a szerepfelfogásuk cseppet sem ellenzéki vagy akár csak kritikus. Farkas Félix az első ciklusban, 2014–18 között mindössze háromszor, a lassan véget érő másodikban eddig huszonhatszor szólalt föl. És nem izzasztotta meg a kormányt (vagyis saját szervezetének, a Lungo Dromnak választási szövetségesét, a Fideszt).
A Sargentini-jelentést rágalomgyűjteménynek nevezte. „Ugyancsak nem felel meg a valóságnak, hogy a romák továbbra is rendszerszintű, hátrányos megkülönböztetéssel és esélyegyenlőtlenséggel szembesülnek az élet valamennyi területén, de nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a roma közösség továbbra is széles körű diszkriminációnak és kirekesztésnek, munkanélküliségnek, továbbá lakhatási és oktatási szegregációnak van kitéve. Ezekkel az állításokkal szemben a kormány elkötelezett a romák társadalmi befogadása terén” – mondta felszólalásában.
Amikor pedig 2020 elején a Kúria döntése nyomán a Gyöngyöspatán szegregált roma gyerekek kártérítésre lettek jogosultak, és a parlament előtt szimpátiatüntetés volt a károsultak mellett, mert Orbán Viktor miniszterelnök a bírósági döntést mélyen igazságtalannak nevezte, mondván, hogy így egy „etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül”, Farkas Félix a kormány szegregáció elleni elköteleződéséről beszélt. Napirend előtti felszólalásában felszólította az ellenzéket, hogy „ne szimpátiatüntetésbe csomagolt gyűlöletbeszéddel akarja hergelni a cigányságot”.
Farkas Félix nem szavazhat, így csak rendszeres köszönetet tud mondani a kormánynak, de a szintén szószólóként induló, majd ebben a ciklusban már német nemzetiségi képviselő Ritter Imre megválasztása után kijelentette, hogy minden ügyben, ami megítélése szerint nem érinti a nemzeti kisebbségek ügyét, a kormánypártokkal együtt fog szavazni.
Van másik
A nemzetiségek többségének nem is érdemes mozgósítani a nemzetiséghez tartozókat, hogy az országos választásokra is iratkozzanak fel a nemzetiségi névjegyzékbe, hiszen az úgysem eredményez mandátumot, a szószóló pedig úgyis meglesz. Más a helyzet a romákkal.
Ha nem kormánypárti roma vezető állt volna a roma lista élén, ahogy ez nemrég még kinézett, és meglett volna a kedvezményes mandátum, az fájt volna a Fidesznek. De így, hogy nem lesz romalista, legalább nem kell a pártnak azon a kérdésen rágódnia, hogy mivel veszít többet: a Fidesz-listára érkező kevesebb cigány szavazattal vagy egy fideszes nemzetiségi képviselővel.
Hiszen kutatások szerint a közmunka révén létrejött klienteláris rendszer akár hat mandátumot is eredményezett a Fidesznek.
Ezzel a dilemmával 2018-ban is szembesültek a párt választási szakértői. Az akkori EBESZ/ODIHR-jelentés is leírja, hogy a választás előtt a roma szavazókat kifejezetten felszólították Farkas Flóriánék, hogy ne iratkozzanak fel romaként a nemzetiségi választási névjegyzékbe (pedig korábban még ezt propagálták), és így ne a kedvezményes kisebbségi listára, hanem a pártlistákra szavazzanak. A feliratkozók száma emiatt egy darabig emelkedett, majd a választások előtt csökkent.
Összegezve: a kulturális identitásőrzés problémájával küzdő, de egyénként jól integrált nemzetiségiek számára a mostani szószólói rendszer a moderált lobbitevékenységgel hasznos lehet, ahogy ezt Kállai Ernő állítja: „Könnyebb belülről megváltoztatni egy rendszert, és azok a szószólók, akik ügyesek, elértek valamit.”
De a romák számára ez is csak egy kirakatintézmény, mint a kisebbségi önkormányzati rendszer, amely elfedi a hat-hétszázezres népcsoport érdekérvényesítésének szűkösségét. Bár az ellenzéki összefogás közös listáját még nem ismerjük, így nem tudjuk, megvalósulhat-e Márki-Zay Péter kérése, miszerint legyen három roma képviselő befutó helyen, de a nem etnikai pártok által történt roma kooptálás eddig nem mutatott föl látványos eredményeket. A Fidesz parlamenti padsoraiban szinte mindig ültek romák (volt, hogy három is), és a szocialistáknak is szinte mindig voltak roma parlamenti képviselői.
A NER vezérdemokráciájában ráadásul a parlament még a korábbinál is kevésbé a választói (akár a nemzetiségi választói) képviselet terepe, hanem a kormány döntéseinek végrehajtója – mutatja ki minden elemzés. Nincs nagy különbség aközött, hogy valaki kormánypárti képviselő vagy roma szószóló.
