"Meg kell válni a kollaboráns, társutas, semmit tevő politikusoktól" – mondja elemzőnk az ellenzék jövőbeli esélyeinek latolgatásakor. Ruff Bálint kommunikációs és kampánytanácsadó szerint innovációra van szükség a Fidesszel szemben, mert ez a kormányoldal sikerének egyik titka. A Konstruktív Bizalmatlanság című podcast-sorozatunk utolsó epizódjának szerkesztett átirata.
Féléve követjük nyomon a nyílt és burkolt kampánylépéseket, -eseményeket podcast sorozatunkban. Többször elismeréssel szóltunk a teljesítményről, de sokszor fogalmaztunk meg bírálatokat is, ez utóbbiakat nem mindenki fogadta örömmel. Visszatekintve erre a hat hónapra, meglepetés a választás eredménye? Miért mérhettek ennyire mást a közvélemény kutatók, és miért remélhettek más arányokat a kormánypárt kihívói?
Egyrészt nem mindig mértek más arányokat a közvélemény kutatók. Már pár hónapja is voltak olyan anyagok, amelyek nem azt az arányt mutatták, amibe az ellenzék ringatta magát az egyébként általuk fizetett kutatók adatai alapján.
Szerintem a legközelebb a győzelemhez az előválasztás második fordulójának estéjén állt az ellenzék az elmúlt félévben. Akkor sem előzte volna meg a Fideszt, de egy különleges politikai állapotban, egy kihívó szerepben, egy már régóta várt momentumban volt. Ez aztán lényegében egy-két héten belül szertefoszlott.
Sokszor beszéltünk róla a kampány alatt, hogy szinte teljesen valószínűtlen volt az ellenzéki győzelem, csak az volt kérdés, hogy mennyire kap ki. Én abban hittem, hogy nem lesz kétharmada Fidesznek, mert az ellenzék együtt indult és a választási matematika működni fog. Ebben hibáztam és tévedtem. Egy dolog szólt a mentségemre, hogy mint már korábban is említettük, az ukrán háború kitörésétől kezdve a játék teljesen megváltozott és egy másik szintre terelődött.
Onnantól kezdve a kampány a béke és háború kérdésére szűkült le. Sőt, még egy fokkal feljebb tolódott, az élet és halál kérdésére, és ebben Orbán Viktor magához ragadta, elfoglalta az élet pozícióját. Innentől kezdve nem volt az ellenzéknek ebben mozgástere. A választást megelőző héten Orbán Viktor vérszagot kezdett érezni. Látta, hogy a kétharmad is meglehet. Úgyhogy még jobban beletaposott a gázba. Most már könnyen bölcselkedünk, de én azt állítom, hogy a háború nélkül nem lett volna kétharmada a Fidesznek. A háború kellett hozzá, hogy ilyen masszív, erőteljes túlsúlya legyen.
A háború veszélyt és lehetőséget hozott a kampányba. Most már egyértelműen látszik, hogy ez az ellenzéki oldalnak volt veszély és a a kormánypárt tudta jobban kihasználni az ebben rejlő kommunikációs lehetőséget.
Azért, mert az ellenzék ezt elrontotta, ezt szögezzük le. A korábbi epizódokban említettük, hogy az ukrajnai háború három csatatérre terelte a magyarországi kampányt: a béke-háború, a Nyugat-Kelet, illetve a kompetencia kérdésére. Az ellenzéknek mindhárom csatatéren elvileg előnybe kellett volna lennie. A Kelet-Nyugat kérdésében egyértelműen. A háború-béke viszonylatban voltak félreérthető mondatai Márki-Zay Péternek, ezt ki is használta a kormányoldal, mint ahogy a kompetencia kérdésében is nagyon gyorsan előre tört Orbán Viktor. Ő mindhárom kérdést azzal keretezte, hogy az élet-halálról szóló döntéssé tette a választást. Érthető, ha senki sem választja a halált, és ez felülírja azt, hogy ki a Kelet vagy a Nyugat embere. Így nyerte meg ezt a csatát Orbán Viktor, kiütéssel.
Ez azt is jelenti, hogy a kampány igazából egy hónappal választások előtt fordult nagyot? Magyarázhatja ez azt, hogy miért mértek a közvélemény kutatók nagyjából fej-fej melletti állást, vagy hibahatáron belüli eltérést egészen az utolsó napig? A megváltozott kampány hatása még nem mutatkozott meg a kutatások eredményében?
Nem. Vannak tiszteletre méltó és a szakmájukat jól végző kutatók, akik komoly dorgálást kapnak a kellemetlen hírekért. És vannak olyan cégek, amelyek pénzért bemutatják azt, amit a megrendelő hallani szeretne. Ez az igazság. Azok a kutatások, amelyeket én láttam a háttérben, soha sem mutatták fej-fej mellett az ellenzéket és a Fideszt. Aki azt mondta a választás előtti szombaton, hogy lényegében az ellenzék vezet, arra nem tudok más racionális magyarázatot, mint a politikai szándékot a választók aktivizálására.
Ugorjunk vissza tavaly őszre. Az előválasztás meglepetést okozott a részvétel és az eredmény miatt. Ez az az időszak, amire mondta, hogy volt egy momentuma az ellenzéknek. Miért erodálódott ez az előny?
Az ellenzéki összefogást a partnerek elszántsága alapján én inkább egy fél szívvel működő kényszerházasságnak hívnám. Csak az ellenzéki választók fogtak össze egymással már 18-ban is, és ennek az elképesztő nyomásnak engedelmeskedtek végre a pártok, amikor leültek egymással tárgyalni és együttműködni.
Ki hozta a legnagyobb áldozatot ebben az összefogásban?
A mostani állás szerint valószínűleg a Jobbik hozta a legnagyobb áldozatot, és ezért most óriási egzisztenciális válságba került. A legkisebbet áldozatot pedig éppen azok a kis pártok hozták, akik önállóan nem kerülnének bele a parlamentbe.
Ez az LMP, Momentum, MSZP?
Szerintem és a kutatások szerint mindenféleképpen.
Az ellenzéki pártok hoztak egy szabályrendszert, amiben lemenedzselték az előválasztást. Az látszott, hogy a DK és a Jobbik kötött egy paktumot a választókörzetek elosztásáról, egymás javára visszalépve, egymást támogatva. Ez egy nagyon furcsa paktum volt, és én azt gondolom, hogy ez határozta meg a Jobbiknak mostani frakciójának a méretét. Nagyon gyorsan tető alá hozták az akkoriban "pragmatikusnak" minősített egyezséget Gyurcsány Ferenccel.
Egy jobb eredménynél azért jobb arányban kerültek volna be a képviselők.
Jobb eredménynél igen. Tévesen feltételezte az ellenzék, hogy a magyar választók nagy része már nem emlékszik arra, ki az a Gyurcsány Ferenc és mi volt 2010 előtt. Hogy generációk nőttek fel anélkül, hogy Gyurcsány Ferenc nevével találkozzanak. Ez egyszerűen nem igaz, és ez nagy tanulság. A Fidesz mindent megtett azért, hogy Gyurcsány Ferencet "életben tartsa", építgesse a volt kormányfő negatív karakterét. Ráadásul ebben Gyurcsány Ferenc is sikeresen segítette Orbán Viktort, lásd a Szájer-ügy lezárása. A tömegek számára Gyurcsány Ferenc még mindig egy nagyon negatív szereplő.
Gyurcsány démonizálását igazolhatja talán az is, hogy amikor kiderült, hogy nem Dobrev Klára lesz Orbán Viktor kihívója, ezt a Gyurcsány motívumot megtartották az ellenzék megbélyegzésére, és egyből Márki-Zay Péter lett Gyurcsány embere.
A Fidesz nem költ el milliárdokat azért, hogy valamit csak úgy elengedjen. Visszatérve az előválasztásra: az eredmény szerintem sokkoló volt a pártok számára. Mindenki jól járhatott vele, megtörtént a csoda, ez tényleg egy politikai teljesítmény volt. De szerintem Márki-Zay Péter rossz következtetéseket vont le belőle. Az egyik ilyen, hogy a fiatalok tömegei, akik szavaztak az előválasztáson, aktívak maradnak áprilisig is. A másik, hogy van igény egy olyan politikai programra, amit ő képvisel. Amit én nem tudok másképp leírni, mint a lakitelki találkozó, a plebejus értelmiség gondolata Magyarországról a 80-as évek végén, az MDF megalakulásának idejéből. A harmadik, hogy egy jó debattőri szereppel és egy jobboldali, konzervatív fordulattal Orbán Viktor leváltható, a kiábrándult fideszes szavazók mítoszára építve.
Most kiderült, hogy nincsenek tömegei a konzervatív polgári, értelmiségi gondolatnak, legfeljebb egy pár száz fős csoport vevő erre. Nincsen a magyar politikai középen semmi, senkit sem érdekelnek az egyébként köztiszteletben álló, de a volt Antal-kormány politikai támogatottsággal nem rendelkező, levitézlett figurái. Nem azt szűrte le Márki-Zay Péter, hogy én az ellenzék megújítására kaptam a felhatalmazásomat, vagy hogy valahogy gatyába rázzam a 11 évnyi, harmadik kétharmadot produkáló ellenzéket. Hanem azt gondolta, hogy na, végre, most akkor az új MDF-re is szükség van ebben a pártszövetségben.
Sokszor emlegettük az ellenzéki kampány kommunikációs botlásait is. Mint kampányszakértőt kérdezem, megoldható a kormányoldali média túlsúllyal szemben egy olyan kampány, hogy a kihívó nincs személyesen jelen, nem beszél élőben, nem beszél papír nélkül?
Ha valaki azt gondolja, hogy mindenhez ért és mindent tud, akkor azt nagyon nehezen lehet meggyőzni az élő megnyilvánulások kockázatáról. De tudtuk, hogyan működik a kormányzati oldal, mi várható az ő részükről, és erre azért lehetett volna szisztematikusan készülni.
A független szavazatszámlálók, az önkéntesek beszámolói alapján nekem az az érzésem támadt, hogy ők végezték el utólagosan azt a munkát, amit az ellenzéki pártok kampánystábjának kellett volna. Ők testközelből megismerték a fővároson kívüli motivációkat, a 2,7 milliós Fidesz-szavazótábort összekovácsoló mechanikákat.
Van egy rossz hírem. Minden kutatás az ellenzék rendelkezésére állt. Általam is ismert és nagyra becsült emberek hónapokat, éveket dolgoztak azért, hogy legyen egy nagyon pontos diagnózis a magyar társadalomról. Hogy csak a nyilvánosakat említsem, a Policy Solutions vagy a Budapest Intézet felmérésében teljesen egyértelműen, fekete-fehéren látszik, hogy az embereket mi érdekli.
Igen, előlehet hozni, és pár ezer embert biztosan felháborít, hogy Matolcsy Ádám a Nemzeti Bank által felújított villában lakik. De ők amúgy is ennek a bázisnak szavazói, ettől a sztoritól a szavazótábor nem bővül.
Mi lesz az ellenzéki összefogás jövője?
Szerintem az a kérdés, hogy tudnak-e változni? A Parlament a DK és a Mi Hazánk, azaz Gyurcsány Ferenc és Toroczkai László összecsapásaitól lesz hangos. Van esély a Jobbik túlélésére, ha Jakab Péter vissza tud lépni a komoly, dühkitöréstől mentes szerepbe. A Jobbik meg tud szólítani olyan vidéki szavazókat, akiket a DK vagy a Momentum különböző okokból nem ér el. A Momentumnak is létkérdés, hogy képes lesz-e újrafogalmazni önmagát, hiszen akárcsak Márki-Zay Péter, ők is nagyon gyorsan váltak a rendszeren kívüli szereplőből a rendszer részévé.
Megmarad az összefogás? Ez egy hosszú távú szövetség?
Nem tudják elengedni egymás kezét. A szavazók szerintem már egyként gondolkodnak róluk. De ehhez az ellenzéknek változnia kell. Például meg kell válni a kollaboráns, társutas, semmit tevő politikusaitól, akik még elfoglalják a listájuk első részét, biztos parlamenti mandátumok várományosaiként. Nem azt a hangulatot árasztják magukról, hogy ők komolyan gondolják, hanem az jön le, hogy ők megvannak, és jobban fognak élni, mint négy éve, mert a fizetésük magasabb lesz, a frakció költségük pedig több. Most van itt az idő, most kell tőlük megszabadulni. Ez az első lépés.
A második lépésként az innovációt kell a rendszerbe engedni. Ha kell, akkor hozzanak politikai tanácsadót külföldről, vagy neveljenek ki itthon. Ha kell, akkor legyenek unortodoxok. Csak legyen valami tartalom, amit üzenni tudnak, ne csak a mostani kommunikációs politizálás, aminek se füle, se farka, a sajtótájékoztatóról az Egyenes beszédbe bemenő, majd az interjút a Facebookra posztolás unalomig futott köre.
Valamilyenfajta innováció a Fideszben is megvan. Hiába uralkodnak 12 éve, mindig képesek megújulni. Lehet azt mondani, hogy nekünk ez nem tetszik, túl populista, túl baloldali, de ettől még innováció, gondolat van benne.
Mi vár a Fideszre a következő négy évben?
Nincs jó helyzetben. Elköltöttek legalább 1000-1500 milliárd forintot csak az elmúlt egy évben és csak arra, hogy az emberek ne érezzék, mennyire nem jó a helyzet. A rezsi befagyasztása, a benzin árstop, az élelmiszerek ármeghatározása valamikor ki fog pukkadni, ráadásul egy nemzetközi gazdasági válság közepén.
Orbán Viktor most már azt gondolhatja magáról, hogy tud a vízen is járni. Akárhogy indul az ellenzék, a Fidesz nyer és egyre nagyobbat nyer. Eddig sem volt nagy kontroll vagy ellensúly az ő politikáján, de most szerintem annál még kevesebb van. Elkezdődhet egy olyan fajta elszállás, ami az első ciklusában volt, és ismét a kegyeltek gazdagságát, a pökhendiséget, a kontroll nélküliséget fogjuk látni, még akár a legmagasabb szinteken is, ez is kockázatos lehet.
A külpolitikai elszigetelődés is ronthatja a helyzetét, bár az elmúlt 12 évben volt már jobb és rosszabb is ebből a szempontból, ehhez már hozzászokhatott. Látható, hogy amikor az ukrán elnök leteremtette Orbán Viktort , akkor az a magyar kormányfőtől nem elvitt szavazókat, hanem inkább hozott. Mert azt mondja a választó, hogy ki ez a Zelenszkij, aki beszól a mi miniszterelnökünknek? Hogy képzeli ez az ukrán, mit kéne még tenni, talán menjünk oda meghalni nekik? Orbán Viktor pont erre épített, ezt vitte a kampány végén. Ahogy többször beszéltük, ebben a ciklusban tényleg teljesen Kádár Jánossá vált. De Kádár Jánosnak is egyszer csak vége lett.
Aggódnia kell-e a Fidesznek, amiért 2018-hoz képest, az országos pártlistára leadott szavazatok alapján nem igazán tudta bővíteni a táborát 2,8 millió szavazónál?
Ennyi szavazó nekik elég. Ha azt nézzük, hogy a leadott voksok arányában mennyi az övé, akkor már masszív erősödést látunk. Főleg ha minél mélyebbre megyünk a településszerkezetben. Ez a szavazótábor neki elég.
