Nincs még mélyponton a lengyel-magyar viszony, a következő időszakban várhatóan Budapesten és Varsóban is feljebb tekerik majd a másik bírálatát – erre számítanak azok a lengyel és magyar kormányzati, diplomáciai források, akikkel a Szabad Európa háttérbeszélgetéseken próbálta meg feltárni a két ország rég nem látott mélységbe süllyedt kapcsolatait. Egy elnöki találkozó ugyanakkor összejöhet a közeljövőben, igaz, ebben Donald Tusknak várhatóan nem lesz sok köszönet.
Érdekesen zajlanak mostanában a NATO és az EU külügyminiszteri tanácsának ülései. Rendszeresen előfordul ugyanis, hogy amikor Szijjártó Péter kap szót, lengyel kollégája, Radoslaw Sikorski félhangosan, vagy hangosan kommentálja a magyar külügyminiszter szavait, aki ezt érthető módon nehezen viseli. Így legalább harminc másik állam diplomáciájának vezetője (a NATO-nak 32 tagállama van jelenleg) nézheti, hallhatja első kézből, hogy milyen szintre jutottak az egykor szinte szétszakíthatatlannak tűnő, lengyel-magyar kétoldalú kapcsolatok.
Némi iróniával persze azt is mondhatnánk, hogy legalább ebben a formában zajlik kommunikáció a két miniszter között, az ugyanis példátlan, hogy 2023. december 13., Donald Tusk kormányának beiktatása óta sem miniszteri, sem miniszterelnöki szinten nem zajlott kétoldalú találkozó Magyarország és Lengyelország között.
Elnökség - ami szétválaszt
Ráadásul 2024 második felében Magyarország, 2025 első félévében Lengyelország adta az Európai Unió elnökségét, ez a körülmény eleve arra predesztinálta volna mindkét kormányt, hogy szorosan együttműködjön, de ez sem történt meg. Lengyel részről feltűnően alacsony szinten képviseltették magukat a magyar elnökség programjain (ezzel mondjuk nem voltak egyedül, a magyar kormány oroszbarátnak tartott viselkedése, a jogállamisági problémák miatt egy sor másik tagállam is így tett), míg Szijjártó Péter ugyan járt Varsóban elnökségi programokon, de azért a magyar aktivitás is fékezett habzású volt.
Ehhez kapcsolódóan: Orbán Viktor ellenpólusa lehet Donald Tusk lengyel miniszterelnökként.
A Szabad Európa az elmúlt két hétben magyar és lengyel kormányzati, diplomáciai szereplőkkel, a két ország kapcsolatainak alakításában résztvevő intézmények munkatársaival beszélgetve próbálta feltárni az ide vezető utat és azt, hogy mi várható a közeljövőben. Optimista végkicsengésben bízó olvasóink itt akár abba is hagyhatják az olvasást.
A viszony javításában, vagy legalább a kármentésben bizonyára nem segített az sem, hogy a lengyel diplomáciában igencsak meglepődtek, amikor Magyar Levente azt írta július 16-án a Jacek Śladewski ügyvivővel folytatott találkozója után, hogy „Lengyelország végérvényesen hazarendelte magyarországi nagykövetét, ezzel hivatalosan is leértékelve a kétoldalú diplomáciai kapcsolattartás szintjét. A politikai viszony fokozatos romlása vezetett ehhez a sajnálatos lépéshez, ami példa nélküli a közép-európai partnereinkkel ápolt kapcsolatok történetében”.
„Egy kifejezetten jó hangulatú megbeszélés volt, amin Magyar Levente sem úgy viselkedett, mint két egymással rosszban lévő ország külügyminiszter helyettese. Arra számítottunk, hogy a magyar kormány pozitívan fogja keretezni ezt a találkozót, mert ráadásul ez indokolt is lett volna és biztosan segített volna a helyzeten. Ehhez képes, amit írt, az enyhén szólva nem tükrözte a találkozó jellegét” – mondta egy forrásunk.
Szakdolgozat Orbán Viktorból
A hazarendelt nagykövet Sebastian Kęciek volt – aki egyébként Orbán Viktor politikai pályafutásának kezdetéről írta szakdolgozatát a Wroclawi Egyetemen. Forrásaink szerint elkötelezett támogatója volt személyében Orbán Viktornak, ugyanakkor már azt követően nevezték ki még az előző, a Jog és Igazságosság Pártja (PiS) vezette kormány alatt, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszió miatt megromlott a viszony a PiS és a Fidesz között. „Kęciek eléggé légüres térben mozgott Budapesten. Magyar külügyesekkel is ritkán találkozott, leginkább Ljubov Nepop volt ukrán és David Pressman volt amerikai nagykövettel tartott kapcsolatot” – mondta egy forrásunk.
Ehhez kapcsolódóan:jogi lépéssel akadályozná meg Donald Tusk a magyar TV2 lengyelországi terjeszkedését.
A nagykövet hazahívásának körülményeiről a Válasz Online közölt részletes beszámolót. A lap szerint a konkrét ok az volt, hogy december 19-én kiderült: a magyar kormány menedékjogot adott Marcin Romanowski volt (2019-2023) lengyel igazságügyminiszter-helyettesnek. A kormány indoka az volt, hogy hazájában büntetőeljárás indult Romanowski ellen (állami támogatások pártcélokra történő eltérítésével vádolják), és “sérült a tisztességes eljáráshoz való joga”.
Sebastian Kecieket másnap már haza is rendelték határozatlan időre. A továbbiakról azt írja a Válasz Online: “Íjgyártó István varsói magyar nagykövetnek pedig tiltakozó jegyzéket adtak át a varsói külügyminisztériumban. Úgy tudjuk, Kęciek a közvéleménnyel egyidőben értesült a történtekről, vagyis a Romanowski-ügyet a feje fölött intézték. Ezügyben olyan pletyka is terjed Varsóban, hogy a menedékjogról a legmagasabb szinten egyeztek meg: Orbán Viktor és Jarosław Kaczyński PiS-vezér boltolta le, a technikai részleteket Kovács Orsolya korábbi varsói magyar nagykövet intézte, noha ő ezt négyszemközt tagadta”.
Forrásaink ezt annyival egészítették ki, hogy a PiS-es nagykövet körül már korábban elfogyott a levegő, bár nem volt aközött az 50 misszióvezető között, akiket a 2023-as kormányváltás után rendeltek haza Tuskék. Vélhetően egy formális hazarendeléssel Marcin Romanowski politikai menedékjogáig Donald Tusk nem akarta szimbolikusan is megterhelni a kétoldalú kapcsolatokat.
Ennek ellenére Radoslaw Sikorski nem bízott benne, és már a hazahívása előtt jóval csak formálisan volt a nagykövetség vezetője, az ügyeket valójában Jacek Śladewski vitte. (Sebastian Keciek megbízása 2026 tavaszán jár le, de mint egy forrásunk megjegyezte, most már akkor sem jönne vissza valószínűleg, ha megkapná ré a lehetőséget, a gyermekei ugyanis szeptembertől már Varsóban folytatják iskolai tanulmányaikat. Korábban Budapesten jártak iskolába.)
Alkotmányjogilag nem egyszerű
A helyzet megértéséhez tennünk kel egy kis lengyel alkotmányjogi kitérőt. Lengyelországban a köztársasági elnök joga kinevezni és visszahívni egy nagykövetet. Amikor az elnök és a kormányfő ugyanannak a politikai oldalnak a tagja, akkor ez olajozottan működik, de ebben a helyzetben, amikor az elnök a PiS, a kormányfő a vele élesen szemben álló Polgári Platform (PO) tagja, adódhatnak komoly zavarok, mint most is. Hiszen az elnök egyszerűen megtagadhatja (és gyakran meg is teszi) a neki „nem tetsző” nagykövetek kinevezését, vagy éppen ellenállhat a miniszterelnök kérésének, hogy valakit leváltson.
Emiatt marad az a roppant „elegáns” módszer (amivel szintén rendszeresen élnek a lengyel kormányok, pártfüggetlenül), hogy leváltani kívánt nagyköveteket hazahívják, és megbízásuk lejártáig egyszerűen a varsói külügyminisztériumban „parkoltatják”. A rossz nyelvek szerint a minisztériumban külön épületrész van erre a célra, ahová a hazahívottak reggel bemennek, majd délután hazamennek, anélkül, hogy bármi érdemit tettek volna.
Ehhez kapcsolódóan: szakértő: Ha a Tusk-Nawrocki szembenállás bénultságot hoz, a lengyel választók mindkettőjük pártját kukázhatják.
Lengyel forrásunk szerint mára a budapesti lengyel követség működése is nehezebbé vált a rossz viszony miatt. A Külgazdasági és Külügyminisztérium korábban mindig gyorsan és készségesen adott át információkat, ha a követségről megkeresés érkezett, ma vagy lényegesen lassabban érkezik meg a válasz, vagy csak annyi érkezik, hogy „Ebben nem mi vagyunk illetékesek”, vagy egyszerűen semmilyen válasz nem érkezik. Lengyel forrásaink szerint ugyanezt a varsói külügyminisztérium (még?) nem kezdte el játszani a kinti magyar nagykövetséggel, bár az igaz, hogy ott is történtek már kifejezetten barátságtalan lépések és Íjgyártó István nagykövet is szinte diplomáciai bojkott keretei között dolgozik.
(Ez ugyanakkor mára nem vált lengyel sajátossággá, több forrásunk szerint is néhány „baráti” országot leszámítva, mint Szlovákia, vagy Olaszország, mára a magyar diplomaták körül igencsak elfogyott a levegő állomáshelyükön: egyre kevesebb rendezvényre, fogadásra hívják meg őket, vagy ha kapnak is meghívást és elmennek, kevesen állnak velük szóba.)
Súlyos (pénz)ügyek
Érdekes ugyanakkor, hogy egy lengyel forrásunk szerint a magyar nagykövet a PiS politikusaival sem tart fenn szoros kapcsolatot, a legtöbbet Krzysztof Bosakkal, a populista Konföderáció társelnökével találkozik. A párt most ugyan ellenzékben van, de elemzők szerint politikai súlyánál fogva akár még a mérleg nyelve is lehet a két nagy párt, a PiS és a PO között.
Ennél persze vannak sokkal súlyosabb ügyek is, mint a már említett politikai menedékjog, vagy éppen az uniós Fegyverkezési Alap körüli viták. Az pénzalapból lehetősége van kompenzációt kérni azoknak a tagállamoknak, amik saját fegyvereikből adtak át Ukrajnának. Lengyelországnak így mintegy ötszázmillió euró járna eddig, de a magyar kormány blokkolja a döntéshozatalt.
Ehhez kapcsolódóan: "Arra kapott felhatalmazást az új lengyel elnök, hogy keményen keresztbe tegyen Tusknak".
Ahhoz képest, hogy Orbán Viktor és Donald Tusk korábban kifejezetten jó személyes kapcsolatban voltak (még Bajnokok Ligája meccset is néztek együtt Orbán irodájában a Parlamentben), mára eljutottunk oda, hogy – mint a Telex szemlézte – a magyar kormányfő arról beszél a Sieci nevű lengyel hetilapnak, hogy „azt hiszem Donald Tusk utál engem”, mégpedig azért, mert Orbán szerint „Tusk elárulta az értékeit, míg ő nem”. A már említett zárt ajtók mögötti beszólogatásokon túl mostanra Szijjártó Péter és Radoslaw Sikorski is eljutott a nyílt üzengetésig, például amikor a lengyel külügyminiszter azt írta a Twitteren, hogy Orbán Viktor az EU legszegényebb országává tette Magyarországot és ki akar lépni az Unióból, mire Szijjártó úgy reagált, hogy „Sikorski külügyminiszter a jelek szerint elvesztette a józan eszét a háborús uszítás közepette”.
Adok-kapok
Ez az ősszel tovább folytatódhat, sőt akár magasabb fokozatba is kapcsolhat. Információink szerint ugyanis mára mindkét fél eljutott oda, hogy a befolyása alatt álló elemző intézeteket is „csatasorba állítja”. Úgy tudjuk, ősszel szerveződik egy „lengyel jogállamiságról” szóló konferencia az Alapjogokért Központhoz tartozó Magyar-Lengyel Szabadság Intézetében, ami alapvetően természetesen Donald Tusk kabinetjének kritizálásából állna.
Az „intézet” áprilisban alakult Marcin Romanowski vezetésével, és – legalábbis saját honlapja szerint – azóta semmilyen dokumentált tevékenységet nem folytatott, leszámítva azt a negyven oldalas tanulmányt, amit már a megalakulásra elkészítettek. Emiatt is kommentálhatta úgy egy lengyel diplomáciai forrásunk a konferencia lehetséges megrendezését, hogy „legalább végre elkezdenek megdolgozni azért a bizonyára nem kevés magyar adófizetői pénzért, amit minden bizonnyal kaptak már eddig is”.
Varsóban ugyanakkor a Wacław Felczak Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet működése borzolhatja majd a kedélyeket magyar kormánykörökben. Az intézetet 2018-ban hozták létre, még Mateusz Morawiecki kormánya idején egy törvénnyel, a lengyel Miniszterelnökség felügyelete alatt. Egy lengyel forrásunk szerint Donald Tusk legszívesebben megszüntette volna, de mivel ehhez is elnöki jóváhagyásra lenne szükség, ez reménytelennek tűnt. Emiatt viszont jelentős személycserék zajlottak az intézetben.
Ehhez kapcsolódóan: Németh Zsolt: „A háború folytatásáért egyre inkább Oroszország tehető felelőssé”.
A Felczak pályázatokat is kiír, a magyar-lengyel kulturális kapcsolatok erősítésén túl most már olyan témákban is, mint „az orosz dezinformáció elleni küzdelem”, a „jogállamiság erősítése”, a „szabad sajtó támogatása”, „kritikus hangok felerősítése”, vagy éppen „az európai értékek megerősítése”. Információink szerint nem egy a magyar kormánnyal szemben erősen kritikus magyarországi szervezet is pályázott támogatásra, és jó eséllyel nyerhetnek is majd.
Bizonyára nem szolgálja a két kormány közötti kapcsolatok javítását az sem, hogy a Szabad Európa információi szerint júliusban két lengyel-magyar kettős állampolgárságú munkatársat is menesztettek a külügyminisztériumból. Egy testvérpárról van szó, egy Magyarországon dolgozó lengyel tiszteletbeli konzul lányairól. Információink szerint egyikük Szijjártó Péter személyes kabinetjéhez tartozott, a másiknak már megvolt a kinevezése ősztől Varsóba külgazdasági attaséi posztra. Az ügyben kerestük a Külgazdasági és Külügyminisztérium sajtóosztályát, de napok alatt sem kaptunk választ a kérdéseinkre.
Elnöki látogatás a láthatáron?
Karol Nawrocki új elnök hivatalba lépése sem javíthat a helyzeten több okból sem. Egyrészt most mindenki arra számít, hogy egy vég nélküli politikai csatározás kezdődik a PiS-es elnök és a PO-hoz tartozó Donald Tusk kormánya között. Nawrocki még a szintén PiS-es Andrzej Duda leköszönő köztársasági elnöknél is keményebben állhat ebbe bele, már most bejelentette, hogy többek között adó ügyekben és migrációs kérdésekben áll majd elő kezdeményezésekkel, törvényjavaslatokkal, mire a PO-ból többen figyelmeztették, hogy ezek nem is elnöki hatáskörök az alkotmány szerint.
Nawrocki emellett minden várakozás szerint aktívan keresni fogja a kapcsolatot magyar kormánykörökkel – még akkor is, ha nyilvánvalóan pikáns lesz, hogy az Oroszországból kitiltott lengyel elnök a széles körben oroszbarátnak tartott (bár ezt Németh Zsolt lapunknak adott interjújában hosszan cáfolta) magyar kormánypolitikusokkal barátkozik.
Érdekes ugyanakkor, hogy forrásaink szerint – bár, mint írtuk példátlan módon megszűntek a magas szintű kétoldalú találkozók – egy elnöki szintű látogatás akár már a közeljövőben összejöhet, akár Varsóban, akár Budapesten. Sulyok Tamás stábjában dolgozik ugyanis például Kovács Orsolya volt varsói nagykövet. Persze ez a találkozó inkább lenne egy fricska Donald Tusknak, de a magyar köztársasági elnök ezt a „szívességet” minden bizonnyal megteszi majd Orbán Viktornak.
