A kormánynak is feltűnt, hogy túl sok pénz ragadt be a MOHU-nál, a vissza nem váltott palackok miatt. Ezt a pénzt csak a visszaváltási rendszerre lehet költeni. A MOHU-nál tavaly mintegy 33 milliárd forint maradt a vissza nem váltott palackok után. Eközben annak az alapvető törvényi kötelezettségnek sem felelt meg, hogy minden ezer főnél nagyobb településen legyen visszaváltási pont. A MOHU viszont már nem akar több automatát telepíteni, arra vár, hogy helyi boltosok jelentkezzenek kézi visszaváltási pont létesítésére. A kormány rendeletmódosítást tervez a palackok visszaváltásából keletkezett különbözet felhasználásával kapcsolatban. Erre reagálva a MOHU bejelentette, hogy megemeli a kisboltok visszaváltási díját.
Egy éve indult el a kötelező visszaváltási rendszer (DRS) Magyarországon. Az ötvenforintos betétdíjat minden olyan egyutas italcsomagolás esetében fel kell számítani a boltokban, amelynek űrtartalma 0,1 és 3 liter között van és éves szinten több mint ötezer darabot hoznak forgalomba. Van néhány kivétel, például a tejtermékek – de lényegében a fém, műanyag (PET) és üvegpalackok esetében 2024. július 1-től működik a visszaváltási rendszer. A DRS-rendszert Magyarországon a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. üzemelteti.
Hiányzó REpontok
A 3155 településből 1703-ban lehet a palackokat visszaváltani, 1452 községben azonban nem megoldott a visszaváltás. A jogszabályok szerint nem is kell mindenhová automatát telepíteni, csupán az ezer főnél nagyobb lélekszámú községekben kell legalább egy visszaváltási pontnak (REpont) lennie. Itt azonban továbbra sem adott a lehetőség.
A MOHU térképes keresőjének adatai alapján augusztus 4-én 120 településen nem lehetett a jogszabályi előírások ellenére sem palackot visszaváltani. Pedig a jogszabályok szerint nem is kellene automatát telepíteni, elég lenne legalább akár kézi visszaváltást biztosítani.
Ehhez az kellene, hogy a falu egy üzletében az eladó átveszi az üvegeket és készpénzben vagy levásárolható utalvány formájában visszaadja az ötven forintos visszaváltási díjat.
A hatályos jogszabályok szerint 2024. július 1-től kellene teljesíteni az ezer főnél nagyobb települések esetében a visszaváltás lehetőségét.
Kérdéseket küldtünk a MOHU-nak. Arra voltunk kíváncsiak, hogy miért nem sikerült a jogszabályok által előírt visszaváltási pontokat létrehozni. Az Energiaügyi Minisztériumtól pedig azt kérdeztük, hogy van-e határidő, illetve van-e jogkövetkezménye a MOHU mulasztásának.
A minisztérium nem reagált a megkeresésünkre. A MOHU szerint az idei első negyedévben 4732 volt a visszaváltási pontok száma. „Jelenleg 60 és 80 között van azon ezer főnél nagyobb lakosú települések száma, amely még nem rendelkezik visszaváltó ponttal, ez a szám folyamatosan változik” – közölte a Szabad Európával a MOHU (a válaszokat július 16-án küldték). Arra nem utaltak, hogy az általuk említettel szemben a MOHU honlapján lévő térképes kereső miért mutatott 120 települést, ahol nem elérhető a szolgáltatás.
A cég szerint ezeken a településeken jellemzően vagy nincs vagy mindössze egy kiskereskedelmi egység található, ami kiszolgálja a helyi igényeket, itt elmondható, hogy a csatlakozási motivációs szint jellemzően alacsony mivel, nincs vagy elenyésző a konkurencia az adott településeken.
Ehhez kapcsolódóan:A jogszabály szerint kellene, de sok faluban még mindig nem lehet palackot visszaváltani
A MOHU úgy próbálja motiválni a kisboltokat, hogy a manuális visszaváltó pontok esetében biztosíja egyebek mellett az üzemeltetéshez szükséges applikációt, a gyűjtőzsákot, a visszaváltó pontról történő elszállítást, a visszaváltási díj jóváírását, továbbá kezelési díjat is fizet. A MOHU elmondása szerint önkormányzatokat és civil szervezeteket is megkeresett, van ahol már sikerült megállapodni.
A MOHU magyarázata szerint tehát azért nem sikerült minden ezer főnél nagyobb településen létrehozni egy visszaváltási pontot, mert nem találtak hozzá partnert. A jogszabályban azonban nincs erre vonatkozó passzus, vagyis nincs kifogás, a MOHU-nak saját magának kellene megoldania ezt a problémát, és a különbözet miatt pénze is lenne rá.
Reagált a MOHU
A Magyar Nemzet információi szerint a MOHU a visszaváltási díjak átalakítására készül. Eddig minden automatát üzemelő bolt egységesen 7,5 forintot, míg a kézi visszaváltó pontok 5 forintot kaptak minden egyes visszaváltott palackért.
A MOHU szeptembertől radikálisan átalakítja a rendszer díjazását. A kézi visszaváltók és a kétszáz négyzetméternél kisebb boltok 11,5 forintot, a kétszáz és négyszáz négyzetméter közötti automatások 7,5 forintot, míg a legnagyobb üzletláncok csak 3,5 forintot kapnak minden palack után.
Ez azt jelenti, hogy a MOHU tényleg nem gondolkodik további automaták telepítésén, és az ezer főnél nagyobb településeken is kézi visszaváltó pontokkal kívánja megoldani a palackvisszaváltást.
Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) eközben tiltakozik, hogy a „MOHU egyoldalú döntéssel a felére akarja csökkenti a visszaváltott palackok után az automata rendszert üzemeltető kiskereskedőknek járó díjat”. Az OKSZ az intézkedés azonnali visszavonását kezdeményezi, mert a visszaváltás a nagy kereskedelmi láncoknál eddig is veszteségesen és rosszul üzemelt.
A szervezet szerint az érintett kiskereskedelmi egységek – hiper- és szupermarketek, diszkontok – váltják vissza a visszahozott palackok kétharmadát. Az OKSZ számításai szerint a jelenlegi kezelési díj sem fedezi a felmerülő költségeket, a díj csökkentése pedig további évi 6,5 milliárd forint bevétel kiesést okozna. Szerintük 10 forintra kellene emelni a díjat ahhoz, hogy a visszaváltás fedezze a kereskedelem jogszabályok által előírt feladatainak költségeit.
Milliárdok minden évben
Ahogy korábban elsőként beszámoltunk róla, csak tavaly 33 milliárd forint ragadt be a MOHU-nál, miután ennyi, 50 forintos tételt hagytak a vásárlók a cégnél.
A magyar modellben a MOHU nem a folyamat végén, hanem már az elején megkapja a pénzt. Példának vegyünk egy ásványvíz-üzemet. A gyártó miután megtöltötte a palackokat és forgalomba hozta a terméket, megfizeti a MOHU-nak az ötven forintos visszaváltási díjat. Az élelmiszerbolt, amikor megvásárolja az árut, értelemszerűen kifizeti az ötvenforintos díjat a palackok után közvetlenül a gyártónak (vagy a nagykereskedőnek).
A vásárló pedig a kasszánál kifizeti az ötven forintos visszaváltási díjat. Eddig a pontig a gyártó és a forgalmazó is nullán van, a MOHU viszont pluszban, miközben a fogyasztó mínuszban. Ez a helyzet csak akkor fog megváltozni, ha a vevő visszaviszi a palackot a visszaváltási helyre, akkor kapja vissza az ötven forintját. Ha nem viszi vissza, akkor a MOHU bevételeit növeli.
A cégnél a vissza nem váltott palackok után bruttó ötven forintot marad. Ebből azonban a hatályos áfa-törvények miatt adóznia is kell, vagyis nemcsak a Mol koncessziós cége, hanem az állam is jól jár.
Ehhez kapcsolódóan: MOHU: közel 33 milliárdos bevételt hoztak a vissza nem váltott palackok
A jogszabályok szerint a MOHU csak a visszaváltási rendszerre költheti ezt az összeget. Az automatákat a MOHU csak megelőlegezi, azokat a gyártók és a forgalomba hozók fizetik meg, amelyek csatlakozási- és szolgáltatási díjat fizetnek. Lényegében a gyártók viselik a DRS-rendszer üzemeltetési költségének a nagy részét. Az üzletek feladata a visszaváltás lebonyolítása, ők fizetik a munkaerőt, és az automaták áramdíját, ezért cserébe minden visszaváltott palack után 7 és fél forintot kapnak.
Pethő Zsolt, a MOHU vezérigazgatója Áder János volt köztársasági elnök podcastműsorában azt mondta, hogy nem akar több automatát, inkább a kézi átvételi pontok számát bővítené. Pedig a 33 milliárd forintból visszaváltó automatákat is létesíthetne a MOHU az ezer főnél nagyobb településeken.
Rendelet a milliárdokról
Az általunk feltárt ellenmondás az Energiaügyi Minisztériumnak is feltűnhetett, mivel a napokban rendeletmódosítást kezdeményezett a kormánynál. A társadalmi egyeztetés alatt álló tervezet pontosítja, hogy mire kell költeni a vissza nem váltott palackokból származó különbözetet. Forrásunk szerint beszédes, hogy a készülő rendelet szerint az elmúlt két évet kell alapul venni, vagyis a múltbeli, már befolyt, a 2024 és 2025-ös évre vonatkozó bevételről is rendelkezik a tervezet.
Ahogy korábban említettük, a gyártók és forgalomba hozók kétféle díjat fizetnek: csatlakozási és szolgáltatási díjat. Az alacsonyabb összegű csatlakozási díjat csak öt éven keresztül kell fizetni.
A 2024-es díjtáblázat szerint például a nem újrahasználható műanyag után kilogrammonként 5 forint csatlakozási- és 219 forint szolgáltatói díjat kell fizessenek. Fém esetében ugyanez 23 és 186 forint kilónként, üveg esetében 1 és 77 forint. Ezt az üres PET-palackok, alumínium italos dobozok és üvegek súlya alapján számolják ki. Ehhez jön még az 50 forintos visszaváltási díj. Ebből finanszírozza a MOHU az automaták beszerzését és üzemeltetését.
A piacra rálátó forrásunk szerint a kormány azt készíti elő, hogy 2026-tól csökkenthetőek legyen a gyártók által fizetett díjak. A MOHU ugyanis akkor is beszedi ezt a pénzt, ha nem jön vissza a palack, vagyis a vissza nem váltott palackok után is fizetnek a gyártók.
