A NATO vezetői június 24-25-én Hágában gyűlnek össze, egyetlen kulcsfontosságú kérdéssel a fejükben: vajon meg tudnak-e állapodni egy magas, a GDP öt százalékát kitevő új védelmi kiadási célkitűzésben?
A figyelem határozottan Donald Trumpra irányul. Több találgatás szólt arról, hogy esetleg kihagyja a csúcstalálkozót, végül a Fehér Ház hétfőn bejelentette, hogy az amerikai elnök ott lesz Hágában kedden a találkozón.
A csúcstalálkozót lényegében azért tervezték, hogy az amerikai vezető kedvében járjanak, és elkerüljék a klubon belüli diszharmónia jeleit.
Továbbra is fennállnak a félelmek, hogy megismétlődik a hírhedt 2018-as brüsszeli NATO-csúcs, amikor Trump – akkoriban első ciklusában – azzal fenyegetőzött, hogy kilépteti az Egyesült Államokat a szövetségből, hacsak az európai országok és Kanada nem növelik jelentősen védelmi kiadásaikat.
Azóta ezt, vagyis a védelmi kiadások növelését a legtöbb szövetséges megtette, a legtöbbjük most elérte a 2014-ben Walesben elfogadott 2 százalékos célt – az amerikai nyomás és az ukrajnai háború keverékének köszönhetően.
Ami egy háromnapos hollandiai találkozónak indult, mára egy társas vacsorára redukálódott, amelyet a holland király rendez a város egyik palotájában június 24-én, majd másnap az Észak-atlanti Tanács (NAC) - ez a NATO legfőbb politikai döntéshozó testülete - munkaülése következik. És ennyi.
A NAC ülésén fognak a vezetők megegyezni az úgynevezett Hágai Nyilatkozatról. A dokumentum még nem végleges, de a korábbi tervezetek, amelyeket a Szabad Európa látott, arra utalnak, hogy nagyon rövid lesz.
Míg a korábbi csúcstalálkozó szövegei több oldalt tettek ki, és mindenféle politikai kérdést érintettek, ez csupán öt bekezdésből állhat. Tavaly 38 bekezdésből állt, egy további hatpontos melléklettel, amely Ukrajna biztonsági segítségnyújtását vázolta fel.
A kulcskérdés az 5 százalékos védelmi kiadási cél és annak elérése.
Spanyolország vonakodik a kiadási céltól
Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök már levelet küldött Mark Rutte NATO-főtitkárnak a találkozó előtt, amelyben azt írta, hogy a cél ésszerűtlen, és felmentést kért Madrid számára.
Közvetlenül a csúcstalálkozó előtt Rutte némi rugalmasságot biztosított Spanyolországnak a cél elérésében.
A Rutte által javasolt 5 százalékos cél 3,5 százalékot tartalmaz „kemény” katonai kiadásokra olyan képességekre, mint rakéták, helikopterek és vadászgépek. A másik 1,5 százalékot „ellenálló képességre” különítették el – ez a kifejezés a legtöbb tagállam számára szándékosan homályos, mivel ez a kiadás gyakorlatilag bármit magában foglalhat.
A legtöbben valószínűleg infrastruktúrára költik majd, hogy javítsák a katonai mobilitást. És ide belefoglalhatják a Kijevnek nyújtott hozzájárulásokat is. A tervezet megjegyzi, hogy „a szövetségesek megerősítik elkötelezettségüket Ukrajna támogatása mellett, és ennek érdekében a szövetségesek védelmi kiadásainak kiszámításakor beleszámítják az Ukrajna védelméhez és védelmi iparához nyújtott közvetlen hozzájárulásokat”.
Továbbra is nézeteltérések vannak az 5 százalékos cél elérésének határidejét illetően.
Az Egyesült Államokon, Észtországon, Lettországon, Litvánián és Lengyelországon kívül kevesen örülnek a 2032-es céldátumnak, egyszerűen azért, mert lehetetlennek tartják ezt a határidőt betartani.
Úgy tűnik, hogy most 2035 lesz a cél.
Mindenesetre a nyilatkozat tartalmazni fog egy utalást a cél 2029-es felülvizsgálatára.
A NATO tisztviselők figyelmét nem kerülte el, hogy ez a dátum egy évvel a következő amerikai elnökválasztás utánra esik.
Az európai szövetségesek megnyugtatására a tervezet hivatkozik a NATO kölcsönös védelmi záradékára – az 5. cikkre –, mivel folyamatosan fennállnak a félelmek, hogy Washington nem igazán elkötelezett a többi 31 szövetséges megsegítése iránt, ha megtámadnák őket. Oroszországot a szöveg az euroatlanti biztonságra leselkedő „fenyegetésként” is említi.
A dokumentum a transzatlanti ipari együttműködésre is kitér, utalva Washington azon érdekére, hogy az amerikai vállalatok is részesüljenek az európai védelmi kiadásokból.
Továbbá kiderül belőle, hogy a jövő évi csúcstalálkozó Törökországban lesz, majd Albániában egy újabb következik.
Törökország régóta szeretne NATO-csúcsot rendezni, de több szövetséges tagállam évek óta vonakodik ettől a török ellenzék elleni folyamatos fellépés miatt. Ankara növekvő geopolitikai befolyásával – a Közel-Kelettől Ukrajnáig – ez a törekvés 2026-ban végre megvalósulhat.
Ukrán tagság?
Egy másik jelentős bizonytalanság az, hogy Ukrajna mennyire lesz kiemelt szerepben a közelgő csúcstalálkozón.
Kijev NATO-tagsági törekvése fő téma voltak a 2023-as vilniusi csúcson, majd egy évvel később Washingtonban is, de erről elhaltak a beszélgetések, mióta Trump nyilvánosan elutasította az ország csatlakozási esélyeit.
A hágai szövegtervezetekben nem esik szó Ukrajna lehetséges tagságáról, egyes NATO-diplomaták névtelenül azt mondták a Szabad Európának, hogy szerintük jobb bármilyen említés kihagyása, mint a vilniusi és washingtoni közlemények felvizezett szövegéhez nyúlni, amelyekben legalább jövőbeni tagságot ígértek Kijevnek.
A csúcstalálkozón vezetői szinten nem terveztek hivatalos NATO-Ukrajna Tanács (NUC) ülést. A NATO külügyminiszterei ehelyett egyfajta kompenzációs NUC-vacsorát tartanak június 24-én ukrán kollégájuk, Andrij Szibiha jelenlétében.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt is meghívták Hágába, és remélhetőleg megjelenik a vezetők társasági vacsoráján, amelyen a NATO indo-csendes-óceáni partnerei – Ausztrália, Japán, Új-Zéland és Dél-Korea – is részt vesznek.
Zelenszkij ott volt a csúcs néhány mellékrendezvényén is, például a NATO védelmi ipari fórumán. A hivatalos NATO-találkozó után egy „mini csúcstalálkozót” is tarthatnak Ukrajnáról a főtitkár Rutte és más európai vezetők részvételével.
