Nyolcvan évvel azután, hogy Jugoszlávia megszállására küldték őket, öt náci gyártmányú vonat még mindig üzemel Boszniában.
A boszniai Šikulje szénbánya külterületén a munkások nyomozni kezdtek, miután felbukkant egy külföldi, aki a bánya szerelvényeit fényképezte.
„Kiderült, hogy német, és a nagybátyja vezette az egyik ilyen mozdonyt a második világháború alatt az orosz frontra” – mondta Hasan Bleković, a bánya egyik vezetője.
Nyolcvan évvel azután, hogy kigördült egy német gyárból öt Kriegslok háborús mozdony, még mindig működik a Tuzla melletti Šikulje bányában, abban a régióban, amelynek meghódításához e mozdonyokat építették.
A Szovjetunió 1941-es lerohanása után a náci Németország háborús logisztikája elakadt. A járművek feltorlódtak az őszi utakon, és a német gyártmányú mozdonyok megfagytak a kemény télen.
„Nem lehet elveszíteni a háborút szállítási probléma miatt, ezt meg kell oldani” – követelte Adolf Hitler Albert Speertől, a nácik fegyverkezési és lőszerügyi vezetőjétől. 1942-ben a náci vezetés olyan leegyszerűsített mozdonyok tömeges gyártását szorgalmazta, amelyek képesek voltak ellenállni a zord oroszországi időjárásnak, és gyorsabban eljuttatni az utánpótlást a keleti frontra.
A Kriegslok vonatok gyorsan elkészíthetők voltak, a létfontosságú alkatrészeket óvták a hidegtől, a személyzet pedig bezárkózhatott a fülkébe.
A Kriegslokokból több ezer darabot gyártottak, sokukat szovjet hadifoglyok.
A nácik által gyártott vonatok közül mintegy háromszázat használtak Jugoszlávia megszállásakor. A kaotikus német visszavonuláskor több mint a fele az országban maradt.
Sok szerelvényt leselejteztek, mások múzeumokba kerültek, Bosznia nehéz helyzetben lévő szénipara számára azonban a szerelvények a működés létfontosságú részévé váltak.
A boszniai szénbányákat súlyosan érintette az állami támogatások csökkentése, valamint Bosznia uniós csatlakozási követelményekkel járó vállalása, miszerint 2050-ig feladja a szénbányászatot.
Öt évvel ezelőtt mintegy négyezer ember dolgozott a Kreka bányavállalatnál, amely a šikuljei bányát is tulajdonolja. Ma már csak ezerhétszázan vannak, a menedzsment a túlélésért küzd.
„A vonatok üzemeltetése havonta körülbelül ötszáz euróba kerül” – mondta Bleković, a šikuljei bánya karbantartási igazgatója a Kriegslokokról. A mozdonyonként viszonylag csekély üzemeltetési költséget a kenőolaj és néhány más, másodlagos ellátmány teszi ki. Az üzemanyag lényegében ingyenes.
Ezeket a mozdonyokat úgy tervezték, hogy barnaszénnel, egy morzsalékos, alacsony minőségű üzemanyaggal működjenek. Mivel a šikuljei bánya hatalmas szénkészleteken fekszik, a szerelvények gyakorlatilag korlátlan mennyiségű üzemanyaggal rendelkeznek.
Miralem Oderović húsz éve vezeti a német gyártmányú vonatokat. Már az apja is ezekkel a járművekkel dolgozott. Azt mondja, hogy szereti a munkáját, annak ellenére, hogy időnként sebesülésekkel járhat.
Az egyik lábán égési sérüléseket mutat, amit a vezetőfülkébe betörő gőz okozott.
Az egyedi vonatok vezetése váratlan veszélyekkel jár – mondja Oderović. A 2008-as pénzügyi összeomlást követően, mint mondta, „voltak, akik felugrottak a mozgó vonatra, és elkezdték ellopni a szenet”. Az ellopott lignitet vagy eladták, vagy a saját otthonuk fűtésére használták. A mozdonyvezető végignézte, ahogy egy férfi elesett, és elvesztette a karját a vonat kerekei alatt.
A karbantartók azt mondják, hogy egyelőre képesek legyártani a vonatok pótalkatrészeit, de nem közlekedhetnek velük a végtelenségig.
„Addig működik a műhely, amíg üzemképes állapotban tudjuk tartani a vonatokat – mondta Hasan Bleković a Kriegslokokat karbantartó hely jövőjéről. – Szükségünk van a mozdonyokhoz értő szerelőkre. Körülbelül tíz évbe telik, amíg valakit kiképeznek, és úgy tűnik, a fiatalabb generációt nem érdekli ez a munka” – tette hozzá.