Miután a Wagner-csoport az év elején újjáalakult, és átnevezte magát Afrika Hadtestnek, a Kreml tisztviselői bizonytalanok abban, hogy mi legyen a következő lépése, illetve szerepe Oroszország nemzetközi stratégiájában – vélekedtek szakértők augusztus 20-án egy washingtoni agytröszt rendezvényén.
Noha jelentős szerkezetátalakításra került sor, az újonnan megalakult Afrika Hadtest csak a nevében tűnik másnak. Továbbra is az ukrajnai háború az első számú prioritás az orosz tisztviselőkkel szorosan együttműködő csoport számára. Afrikán belül azonban kérdésessé vált mind a csoport szuverenitása, mind pedig pontos szerepe a térségben – mondták a szakértők.
Miközben közeledett augusztus 23., az akkori Wagner-csoport több kulcsfigurájának halálát okozó repülőgép-szerencsétlenség első évfordulója, a moszkvai tisztségviselők még mindig nem töltötték be az űrt, amelyet a karizmatikus vezető, Jevgenyij Prigozsin halála hagyott maga után.
A Moszkvától északnyugatra fekvő Tveri területen történt drámai légi katasztrófát követően – amely az orosz hatóságok szerint baleset volt, de sokan Putyin orosz elnök utasítására végrehajtott, szándékos akciót láttak benne – a csoport széthullott. Egyes elemei beépültek a GRU-ba, az orosz katonai hírszerző ügynökségbe, míg többen az orosz nemzeti gárdához csatlakoztak, mások pedig egy csecsen milícia részeként működnek.
Azonban még ezek után a változások is „egy vegyes diplomáciai, kereskedelmi és katonai struktúrát próbálnak működtetni a GRU-ba beolvadt elemek, miközben csak az utóbbihoz szükséges készségeknek vannak a birtokában” – fejtette ki a Brookings Intézetben augusztus 20-án Mark Galeotti politikai elemző.
Mivel a GRU szerepet játszik a működésében, az Afrika Hadtestnek nem lesz egyszerű dolga, ha fenn kívánja tartani a Wagner-csoport befolyását néhány afrikai országban.
Líbiában, a Közép-afrikai Köztársaságban és Maliban az Afrika Hadtest folytatja azokat a műveleteket, amelyeket a Wagner-csoport vitt az előző években. Christopher Faulkner, az Egyesült Államok haditengerészeti akadémiájának professzora szerint azonban tavaly az Afrika Hadtest vezetése elkezdte tesztelni a hatalmát Burkina Fasóban és Nigerben is a személyi állomány bővítésével. Mindkét országban több mint száz embere van már.
„Az Afrika Hadtest még mindig a kezdeti fázisban van. (…) Arra várunk, hogy mi fog történni, és hogy Moszkva ténylegesen a valós biztonságba fektet-e be ezekben az államokban” – mondta.
Mivel a Wagner-csoport ukrajnai kegyetlenkedéseivel szerzett nevet magának, meglepő, hogy a lázadók elleni műveleteinek többsége nélkülözte a látványosságot Afrikában – véli Vanda Felbab-Brown, a Brookings Intézet főmunkatársa.
A Közép-afrikai Köztársaságban az a tény támasztotta alá a Wagner sikerét, hogy ellenfele viszonylag gyenge helyi csoportokból állt. Még Mozambikban is, ahol a gyenge al-Sabab ellen harcoltak, nagyrészt kudarcnak ítélték a működésüket – mondta Felbab-Brown.
A Nagy-Britannia által terroristacsoportnak, az Egyesült Államok által transznacionális bűnözői csoportnak tartott, újonnan alakult Afrika Hadtest célja, hogy az általa kínált biztonság révén függővé tegye Oroszországtól az egyes rezsimeket. Rendszeresen szította az ellentéteket a működési területét képező afrikai országokban, erőszakot provokált, beszivárgott a gazdaságba, és mindehhez szervezett bűnözői csoportok segítségét vette igénybe – közölte Felbab-Brown.
Az Afrika Hadtest Prigozsin halála után kezdődő szerepvállalása Burkina Fasóban kísérlet volt a befolyás fokozására, miközben a GRU elkezdte felmérni, hogy milyen szerepet játszhatna a kontinensen. Amíg ez folyik, a jelek szerint a Közép-afrikai Köztársaságban is megvetni készül a lábát az Afrika Hadtest. Felbab-Brown szerint az orosz kormány már katonai szerződéseket írt alá az ottani kormánnyal.
Ráadásul az Afrika nyugati partjainál fekvő apró szigetország, São Tomé és Príncipe kormánya is barátkozik Oroszországgal. Jelezték, hogy szívesen küldenek katonákat egy csecsenföldi orosz kiképzőakadémiára, amelyet kifejezetten proxyszereplők számára hoztak létre. Oroszország részben megkezdte Bissau-Guinea tartozásainak elengedését és átütemezését is.
Felbab-Brown szerint Bissau-Guineában, a világ egyik legkevésbé fejlett országában szerzett befolyása révén Moszkva közel jutott a masszív kokainkereskedelemhez, amely számos afrikai és latin-amerikai szervezett bűnözői csoportot hoz össze. Ez lehetővé teheti az orosz hírszerző csoportok számára, hogy további kapcsolatokat építsenek ki transznacionális bűnszervezetekkel.
Míg az Afrika Hadtest lassan próbálja bebetonozni magát a kontinensen, a moszkvai tisztviselőknek ki kell még találniuk, hogyan használhatják fel a legmegfelelőbb módon a maguk javára a csoportot. Ha figyelembe vesszük, hogy már most meddig ér el, illetve azt a sebességet, amellyel Moszkva át tudta alakítani a Wagnert Afrika Hadtestté, Felbab-Brown szerint könnyen érthető, hogy „Oroszország miért törekszik úgy a befolyásra, ahogy az Egyesült Államok az ellensúlyozására”.
