"Egy ágy nem lesz intenzív terápiás ágy attól, hogy betoljuk egy „Intenzív osztály” feliratú ajtó mögé."
– kezdi a Magyar Orvosi Kamara a járvány kapcsán az intenzív terápiás osztályokról kiadott nyilvános értékelését.
A kamara nevében a helyzetet értékelő Svéd Tamás szakorvos szerint fontos tudni, hogy már a járvány előtt is:
- hiány volt az intenzív terápiás ellátáshoz szükséges szakképzett szakápolókból. Ezt különbözőképp próbálták kezelni a kórházak,
- hiányoztak azok az ellátóhelyek, ahová az intenzív terápiát már nem, de intenzív ápolást még igénylő betegeket át lehetett volna tenni. Így ők vagy maradtak az intenzíven, vagy kihelyezve nagy arányban rövidesen romlott az állapotuk és meghaltak vagy visszakerültek.
Pozitívumként emelte ki, hogy nagyon bajtársiasan dolgoznak az egészségügyi dolgozók, van elég intenzív terápiás eszköz, a betegágy melletti monitorozás is nagyjából megoldott és lélegeztetőgépből van bőven.
De sok dologból nincs elég vagy hamar el fog fogyni:
- Egyes gyógyszerek.
- A védőfelszerelés. Az elvileg egyszer használatos, illetve gyakran cserélendő overallokat, maszkokat sokkal tovább hordják és próbálják utána lemosni, sterilizálni.
- Központi monitor- és videórendszerek. Ezek azért is kellenének, mert a folyamatos ápolói jelenlétet már nem tudják megoldani.
A legfőbb gond mindezek mellett az, hogy nincs elég ápoló és szakápoló. Emellett az átvezénylések logikátlanul történtek.
"Így állhatott elő például Budapesten az a helyzet, hogy az elsődleges COVID ellátó kórházban egy adott napon 5 igazolt, intubált covidos beteget lélegeztettek, miközben egy kerülettel arrébb, a másodlagos centrumban közel 20 hasonló beteget próbáltak ellátni – erős hiányát érezve az elsődleges centrumba átvezényelt öt intenzív terápiás szakorvosuknak."
A kamara megállapítja, hogy az koronavírusos betegeket ellátó legtöbb intenzív osztályon "már most is erősen kompromisszumos" a gyógyítás. Mivel nincs elég szakképzett emberük,
"sérülnek a sterilitás szabályai és rettentően gyakorivá válnak a veszélyes kórházi fertőzések, a lélegeztetett betegek bakteriális tüdőgyulladása (VAP), a kanülszepszisek, véráram infekciók, jelentősen rontva a gyógyulás esélyeit."
Így tehát nem javasolják az újabb intenzív terápiás ágyak megnyitását, akkor se, ha darabra lehet még ilyeneket kijelölni. Azt se javasolják, hogy sebtében átképzett, más szakterülethez tartozó nővéreket és orvosokat kezdjenek erőltetetten bevonni ezekre az intenzív osztályokra. Legfeljebb egyszerű vagy adminisztrációs feladatokra.
Emellett megint kérik, hogy az állam árulja el nekik a gyógyításhoz szükséges adatokat.
"Jelenleg, és továbbra is hiányoznak a pontos intenzív osztályos auditok, adatok és számok, országos szintén és intézményekre lebontva is. Nem ismerjük, hogy hol, hányan fekszenek kritikus állapotban, COVID-19 miatt vagy anélkül, milyen arányban kerülnek invazív lélegeztetésre a SARS-CoV-2 vírus fertőzöttek, mekkora a mortalitás, milyen mértékű a kórházi infekciók megjelenése, milyen a nővér-beteg arány."
A minőségi mutatók ismerete nélkül szerintük értelmetlen "sikeres védekezésről" beszélni, mert az csak egy üres kifejezés marad. Emellett várják más szakmai szervezetek megszólalását is. Egyben mindenkitől kérik a járványgörbe laposításához szükséges lépések betartását, a maszkhasználatot, a távolságtartást vagy a gyakori kézmosást.
"Baj van – ha nem így teszünk, nagyon nagy baj lesz."
