Magyarország az egyetlen hely Európában, ahol a hulladékkezelő nem a begyűjtött mennyiség után kapja meg a visszaváltási díjat, hanem már a forgalomba kerülés pillanatában. Ezzel a módszerrel a cég előbb jut pénzéhez, minthogy a megbízást elvégezné. A MOHU ezért minden egyes vissza nem váltott palackon nyer bruttó 50 forintot.
Elképesztő bevételre tett szert a Mol koncessziós leánycége a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. tavaly abból, hogy sokan nem váltották vissza a betétdíjas üveget. A MOHU 2024-es beszámolója szerint emiatt tavaly 32,9 milliárd forint maradt a cégnél. A MOHU a beszámolójában azt írja, a „vissza nem váltott palackok pedig egyéb bevételként kerülnek elszámolásra.”
Ez az összeg fél év alatt jött össze a cégnek az ötven forintos palackok díjából. A MOHU-nak nem sikerült 2024 január elsején elindítani a kötelező visszaváltási rendszert (DRS), csak fél év csúszással, július 1-én rajtolt el. Nagy valószínűség szerint a gyártók egy része már korábban legyártotta az új emblémával ellátott palackokat, viszont a DRS-rendszer csúszása miatt nem szállította ki a kiskereskedőknek. A másik ok, hogy eleinte – amíg a készletek tartottak – egyszerre voltak jelen az üzlet polcain a régi, nem visszaváltható és az új, 50 forinttal drágább, de visszaváltható üvegek.
Ehhez kapcsolódóan: A Mol koncessziós cégénél landol a vissza nem váltott palack ára
A harmadik ok, hogy a DRS-rendszer elindulásakor alacsonyabb a visszaváltási arány, hiszen a fogyasztóknak hozzá kell szokniuk az új szabályhoz. Végül a negyedik oka az lehet, hogy sok településen egyszerűen nem lehet visszaváltani az üvegeket. És a MOHU anyagi értelemben nem is motivált abban, hogy növelje a visszaváltási pontok (REpont) számát.
A magyar modell két dologban ugyanis nagyon különbözik a más uniós tagállamokban bevezetett visszaváltási rendszerektől: nonprofit helyett profitorientált cég végzi a tevékenységet, amely nem a folyamat végén, hanem már az elején megkapja a pénzt.
Így működik a magyar rendszer
Példának vegyünk egy ásványvíz-üzemet. A gyártó miután megtöltötte a palackokat és forgalomba hozta a terméket, megfizeti a MOHU-nak az ötven forintos visszaváltási díjat. Az élelmiszerbolt, amikor megvásárolja az árut, értelemszerűen kifizeti az ötvenforintos díjat a palackok után közvetlenül a gyártónak (vagy a nagykereskedőnek).
A vásárló pedig a kasszánál kifizeti az ötven forintos visszaváltási díjat. Eddig a pontig a gyártó és a forgalmazó is nullán van, a MOHU viszont pluszban, miközben a fogyasztó mínuszban. Ez a helyzet csak akkor fog megváltozni, ha a vevő visszaviszi a palackot a visszaváltási helyre, akkor kapja vissza az ötven forintját. Ha nem viszi vissza, akkor a MOHU bevételeit növeli.
A cég a vissza nem váltott palackok után bruttó ötven forintot nyer. Ebből azonban a hatályos áfa-törvények miatt adóznia is kell, vagyis nemcsak a Mol koncessziós cége, hanem az állam is jól jár. A MOHU a beszámolójában egyébként megjegyezte, hogy a „tétel után a fizetendő ÁFA elszámolásra került”. Vagyis a cikk elején említett 32,9 milliárd forint nettó érték, abból már az áfát levonták és a költségvetésnek megfizették.
Az Európai Unióban igazi hungarikum a magyar modell. Egy országban sem találtunk olyan rendszert, ahol nem valamilyen nonprofit szervezet végezné a visszaváltást. Sőt, olyat sem találtunk, ahol a visszaváltási díjat már előre odaadnák a hulladékgazdálkodó cégnek.
Hiszen pont az a lényeg, hogy minél több műanyagot, üveget és fémpalackot gyűjtsenek be és hasznosítsanak újra. Értelemszerűen akkor motivált egy szervezet egy teljesítményorientált rendszerben, ha a begyűjtött palackok után kapja meg a pénzt.
Előre látni lehetett
A Szabad Európa birtokába került egy elemzés, ami a DRS-rendszer elindulása előtt készült a Magyar Sörgyártók Szövetségének és a Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üdítőital Szövetségének a megbízásából. A IFUA Horváth & Partners tanácsadó cég meglepően pontosan becsülte meg, hogy mekkora összeg fog a MOHU-nál beragadni. Az elemzés 36 milliárd forintra becsülte ezt az összeget 2024-re, ami csak hárommilliárddal marad el a tényadattól.
A 32,9 milliárd forinttal számolva (a 27 százalékos áfával felszorozva) durván 800 millió palackot nem váltottak vissza tavaly, ami után a visszaváltási díjat viszont megfizették a gyártók a MOHU-nak. Nem ismerni a 2024-es évre vonatkozó visszaváltási arányt, a MOHU idén májusban annyit közölt, hogy eddig kétmilliárd palackot váltottak vissza. Vagyis a tavalyi évben – miután csak júliusban indult a rendszer – kevesebb, mint egy milliárd körül lehetett a visszavitt PET-palackok, üvegek, alumínium italos dobozok száma. (Az idei év első öt hónapjára, több mint egymilliárd darabot becsülünk. Ennek oka, hogy tavaly év közepén lassan indult be a rendszer, ami idén már felfutott.)
Ez közel járhat az IFUA becslésével is, amely 48 százalékos visszaváltási arányt jelzett a 2024-es évre. Az elemző cég 3,4 milliárd darabos kibocsátással számolt az egész év tekintetében. Az idei évre is hasonló becslést adott a cég, de azzal számol, hogy idén már 77 százalékos lehet a visszaváltási arány, de így is bent ragadhat 31 milliárd forint a MOHU-nál.
Ehhez kapcsolódóan:A jogszabály szerint kellene, de sok faluban még mindig nem lehet palackot visszaváltani
A jogszabályok szerint ezt a pénzt a MOHU-nak a visszaváltási rendszer hatékonyságának növelésére kell fordítania. Van is min javítani. Ahogy egy tavaly decemberi cikkünkben beszámoltunk róla, közel háromszáz olyan település van, ahol a jogszabályok szerint visszaváltási pontokat kellene a MOHU-nak működtetnie, de még nem volt.
A hazai törvények szerint minden ezer főnél nagyobb településen kellett volna elérhetővé tenni a szolgáltatást. Ha a MOHU-nak ismét tízmilliárd forintos tételek ragadnak be, az is elképzelhető, hogy nemcsak ATM lesz a jövőben minden faluban, hanem egy REpont is.
