Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Migránsellenességtől magyarellenességig: Gyurcsány és Orbán is sokat ártott a határon túli magyarok megítélésének


Semjén Zsolt Kézdivásárhelyen 2015. március 15-én
Semjén Zsolt Kézdivásárhelyen 2015. március 15-én

A marosvásárhelyi levélszavazatbotrány tovább roncsolta a magyar–magyar viszonyt. Közvetlenül utána már a magyarok közel negyven százaléka válaszolta azt egy online kutatásban, hogy a határon túliak nem részei a nemzetnek. Ez nemcsak az ellenzék, hanem a Fidesz politikájának is köszönhető: a leginkább migránsellenesek utálják legjobban a határon túli magyarokat is.

Miután az előző hét a vajdasági levélszavazás körüli visszaélésektől volt hangos, március 31-én arról tudósított egy erdélyi lap, hogy előző nap kidobott, félig megégett magyarországi szavazólapokat találtak Marosvásárhely mellett egy szeméttelepen.

Másnap reggel a közeli településen, Jedden élő újságíró, Parászka Boróka is beszámolt az esetről Facebook-oldalán. Ő még nem fideszes erdélyi körökben is megosztó közéleti szereplőnek számít, aki sok más mellett keményen ostorozta a határon túliak – egyébként szakértők és az EBESZ jelentései is kritizált – levélszavazásának a magyar kormány által nagyon pozitívan diszkriminált és tömeges választási csalásokra lehetőséget adó eljárását. A vásárhelyi esetet ennek egy példájaként mutatta be.

Beindult a magyarországi ellenzéki közélet, az esettel igazolva látva, hogy a Fidesz a határon túli magyarok segítségével fogja elcsalni a választásokat. Márki-Zay Péter azt követelte, semmisítsék meg a levélszavazatokat.

Az RMDSZ, illetve a levélszavazást lebonyolító Demokrácia-központok tiltakoztak és provokációnak nevezték az esetet. Fideszes körökben erősítette ezt a gyanút, hogy az esetről a magyarországi sajtóban először tudósító Telex cikkének url-jében februári dátum szerepelt a megjelenéskor. A lap főszerkesztője a dátumozást érintő technikai hibával magyarázta az esetet. Hozzátéve, hogy a hibás dátum idején még nem is voltak kinyomtatva a szavazólapok, amelyekről fotók is szerepeltek a román lap, illetve Parászka Boróka tudósításában, így azokról nem is írhattak volna előre betárazott cikket.

Parászka Boróka ezt írta egy posztjában: „A szavazólapokat a Punctul.ro munkatársai találták meg, a helyszínen a rendőrség indított vizsgálatot, és én a helyszínelő rendőrök megérkezte után mentem ki a helyszínre. Órákkal azután, hogy a levélszavazatokról készített felvételek bekerültek a sajtóba (…) Amikorra odaértem, engem már a szavazólapokhoz nem engedtek közel, így nem is vizsgálhattam meg azokat. Ehhez a történethez én ennyit tettem hozzá: dokumentáltam, hogy zárták le a területet, hogy gyűjtötték be a bizonyítékokat és hogy szállították el azokat. Felhívtam a rendőrségi szóvivőt, és tájékoztatást kértem az eljárásról. Ez az a szakmai minimum, amit ha nem teljesít az ember, ne nevezze magát újságírónak.

A Nemzeti Választási Iroda feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. Múlt heti kérdésünk után hétfőn újból megkérdeztük az ügyészséget, hogy befogadták-e a feljelentést, még nem válaszoltak.

Hadházy Ákos azóta újraválasztott ellenzéki képviselő vasárnapi posztjában ezt írta:

„A mai napig nem tudjuk, hogy ki és milyen céllal vitte azokat a szavazólapokat a szemétdombra. Lehet egy szervezett választási csalás mellékterméke vagy szándékos provokáció is, de a lényeg, hogy valaki illetéktelenül hozzájutott szavazólapokhoz.”

A törvényi szabályozás lazasága miatt az „illetéktelen hozzájutás” kifejezés nem pontos, hiszen a törvény lényegében csak azt tiltja, hogy más helyett töltse ki a lapot valaki, de annak bárki általi bármilyen szállítása, továbbítása nem törvénytelen. A szavazólapot tartalmazó levélcsomagot bármilyen lakcímre lehet kérni, sokan – rábeszélés után – a Demokrácia-központokba, parókiákra, RMDSZ-irodákba kérik, így semmi garancia nincs rá, hogy nem szavaznak-e le helyettük.

A jeddi esetben mindössze 13 szavazólapról van szó, ami három-négy családban könnyen összeszedhető. Ez erősíti a Fidesz-közeli értelmezésekben a Parászka Boróka személye, a történtekhez való fizikai közelsége miatti gyanút a provokációról. Az újságírót korábban is többször fenyegették meg fizikai erőszakkal, volt, akit emiatt meg is büntetett a román rendőrség.

Levélszavazatok 2022-ben

Az eset tovább mélyíti azt az egyre erősebb ellenszenvet, amely a magyar társadalom nem kis részében él a határon túli magyarok ellen – főleg, miután, élve választójogukkal, már mandátumhoz segítették a Fideszt a 2014-es magyarországi választáson.

Idén a levélben szavazók névjegyzékében szereplő választópolgárok száma (tehát akik regisztráltak a választásra) 456.129, de a korábbi választásokon csak körülbelül a kétharmaduk szavazott. Az NVI nyilvántartása szerint kedd reggel 259.703 szavazat érkezett levélben, ebből 140.460 volt érvényes. Mandátummá konvertálásukkal meg kell várni a szavazatok teljes feldolgozottságát.

Érdekes, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter viszont már hétfőn 315 ezer levélszavazatról beszélt élő Facebook-videójában. Megkérdeztük az NVI-t, milyen adatokat láthatott a külügyminiszter, még nem válaszoltak.

A mostani választáson mindenesetre nem a határon túli magyarok szavazatai eredményezik majd az újabb kétharmadot, ami talán enyhíti vagy legalább nem fokozza az ellenszenvet irántuk a magyarországiakban.

Külhoni „véreink” és a magyar nemzettudat

A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet és más műhelyek évek óta vizsgálják, hogyan alakul a határon túli magyarok megítélése az anyaországiakban, és mi áll az elutasításuk mögött.

A magyar nemzettudat dupla fenekű – mondja Kiss Tamás szociológus, az intézet kutatója. A régi, a Kárpát-medencei keretek között értelmezett nemzetfogalmat a Kádár-korban egy másfajta nemzetfelfogás váltotta föl, amely a nemzetet már a mostani államhatáron belül értelmezte. A szociális juttatásokra való jogosultságtól az időjárás-jelentésig mindennek ez adta a közös keretét.

Ez a kettősség jellemzi a magyarországi magyarok nemzettudatát: van, akinek ez, van, akinek a régi, a Kárpát-medencei, a nagy-magyarországi adja a keretét. „A szolidaritásközösséget a trianoni határokon belül értelmezők nemzetfogalma sem állampolgári, hanem kulturális-etnikai, mert annak is a nyelv, a kultúra alapja” – mondja Kiss Tamás.

Ezt színezi át a neonacionalizmus, amely a régi Jobbikhoz és a Fideszhez köthető Magyarországon. „A két párt neonacionalizmussal érintett hívei sokszor nem a Kárpát-medencei, hanem a mai magyarországi határokat tartják referenciakeretnek. Amikor ők megélik a szolidaritásközösséget a jobboldali paradigmában, akkor azt a Kádár-kor alatti nemzetfelfogás, a trianoni határok között teszik.”

Vagyis a magyar nemzettudat legmélyebb rétegeiben benne van ez az ambivalencia. „A Kárpát-medenceiség mellett az is, hogy a szolidaritásközösség nem terjed ki a határon túl élő magyarokra.”

A migránsellenesség útja a magyarellenességig

Erre épül rá a Fidesz nemzeti retorikájának egy ellentmondása is, mondja a kutató. „Ők a határon túli magyarokra nem támogatandó, segélyezendő közösségként, hanem humán erőforrásként tekintenek. A támogatáspolitika így humánerőforrás-befektetés, ami azért szükséges, hogy ezeket az embereket megtartsa a magyar nemzet transznacionális intézményrendszerének vonzásában.”

Csakhogy ugyanezeket az embereket a Fidesz-retorika egy másik alapvető eleme is évek óta erősen befolyásolja, és emiatt a határon túlra menő támogatásokat akár a Fidesz választói is szociális juttatásként fogják fel. A Fidesz ugyanis több fontos pontban igyekezett átalakítani a magyar nemzettudatot, a nemzeti sorsközösséget, ami hatott ott is, ahová nem szánták.

„A Fidesz egyik problémája a koraszülött jóléti állam neoliberális dogmájához kötődik – mondja Kiss Tamás. – Orbán Viktor úgy gondolja, hogy a szociális juttatások csökkentik Magyarország versenyképességét, ezzel szemben fogalmazta meg a munkaalapú társadalom elvét. Amit úgy nyeletett le az alapvetően egalitárius magyar társadalommal, hogy retorikájában az érdemes–érdemtelen megkülönböztetést használja.”

A ténylegesen szociális juttatásokra szoruló csoportokra ma már az egyéb kutatások szerint alapvetően egalitárius társadalom érdemtelenként tekint. Ők a romák, a munkanélküliek, akik maguknak köszönhetik, hogy nincs munkájuk, aztán a hajléktalanok, és végül az érdemtelenség csimborasszói, a migránsok – jelölte ki sorban a célpontokat a kormánypárt. „Bár ő humán erőforrásként tekint a határon túliakra, ez ütközik a választók percepciójával, akik rájuk is érdemtelenekként tekintenek. Ahogy a Fidesz egyre durvítja ezt a retorikát, például a bevándorláselleneséséget, úgy erősíti a határon túliakkal szembeni ellenszenvet is.”

Gyűlölködés a határokon belül

A hatalmas ellenzéki vereség után még a legszelídebbek közül valók az olyan ellenzéki – nem politikusi – posztok, melyek csak annyit írnak, hogy „nemzetiségem budapesti”.

De nem ritkák az ilyen kifakadások sem: „Ma láttam Orbán Magyarországát. Nyomorult, semmit sem értő, a nevüket leírni alig-alig tudó embereket, akik megkérdezték, hogy a három lap közül melyikre kell húzni a négy nemet. Ez a tömeg – mert ez tömeg – az a bázis, ami a kétharmadot biztosítja neki. Orbán népének nincs perspektívája, nincs iskolája, foga kevés, szemüvege eltörött vagy nincsen, rosszul lát, elhízott és tönkrement.”

De vannak olyan posztok is, mint az egyik ellenzéki delegált civil szavazatszámlálóé, aki szavazóköri helyi társairól írt:

„Jóravaló és kifejezetten dolgos embereknek tűntek. Nem akarnak senkit eltiporni, csak túl szeretnének élni, és ezt a Fidesszel látják elérhetőnek. Az eredmények szivárgása után sem ment semmi frocli, nem voltak diadalittasak. Megkönnyebbültek, hogy minden marad a régiben. Legalább a változáson nem kell izgulniuk. Ismerik, mi hogyan működik. Nincs kirágva a lelkük, egyszerűen félnek és van elég bajuk. Az egyiket a 6x56 egység inzulin mellett is megvakuló férje, a másikat a mellrákja, a harmadikat a beteg anyja foglalja le napi szinten. Közben nem fogják fel, hogy miért itt tartanak, amellett hogy megszakadnak. Nem halálfalók, csak csendben haldoklik körülöttük a világ, és ez teljességgel lefoglalja őket. Úgy éreztem, elfogadtak, mert nyitottnak és érdeklődőnek láttak. Több ilyen élményt mindenkinek! Nekik is, nekem is, nektek is.”


Eszerint nem is az állampolgárság és vele a választójog megadása roncsolta a magyar–magyar viszonyt, hanem a migránsellenes kampány? – kérdezem Kiss Tamást.

Kimutatható, hogy akik migránsellenesek, akik azt gondolják, hogy a migránsok veszélyeztetik a kultúránkat, hogy növekszik velük a bűnözés, azok jobban gyűlölik a határon túliakat is – mondja Kiss Tamás.

Ilyen szempontból tehát inkonzisztens a Fidesz retorikája: a migrációellenesség, a jóléti sovinizmus felhergelése, ami nekiment a munkanélkülieknek és hajléktalanoknak, másodlagos hatásként a határon túli magyarokat is sújtja.

Ukrán = migráns = külhoni magyar

A határon túli magyarok megítélésének harmadik síkja a kérdés politizálódása. „A Fidesz kisajátította ezt a tematikát, nem konszenzust keresett, hanem a nemzeti érdek egyedüli letéteményeseként állítja be magát. Ezért habozódik fel a választójog kérdése is. Mivel a Fidesz látta, hogy nagyjából konszenzus van az állampolgárság kapcsán, nem törődik azzal, hogy a választójog kapcsán egyáltalán nincs.”

Meglepő, mondja Kiss Tamás, hogy nem is a Demokratikus Koalíció, hanem a Jobbik szavazótábora a leginkább „kinti” magyarellenes, és az már 2012-ben, a párt néppárti fordulata előtt is így volt. „Aki legjobban gyűlölte őket, az nem a baloldal volt, hanem a Jobbik-szavazó. Mert lehet, hogy a Kurucinfó a Kárpát-hazát hirdeti, de a párt munkásosztálybeli és utóparaszti szavazótömegeinek nemzetképe nem az.”

Ez pedig politikai nyomás a választók felől. Mivel a határon túliaknak járó választójog nem osztja meg az ellenzéki szavazótábort, sőt még a fideszesek egy része sem ért egyet vele, ezzel az ellenzék talált egy fontos politikai témát. Ami a Fidesznek a migráns, újabban a transznemű ember, az az ellenzéknek a határon túli ügy. A politika racionalitása azt erősíti, hogy a választójog kapcsán ezt élezzék.

„Az ellenzék ugyanolyan értelemben használja a határon túli magyart, ahogy a Fidesz a migránst. Náluk már az ukrán lett a migráns, az ellenzéknél pedig a külhoni magyar.”

Különböző mérések szerint 2016–2019 között volt ennek egy nagy felfutása, és a kutató látja most a megítélésük áttörésszerű romlását is.

Ugyan ez csak egy online, tehát nem reprezentatív kutatás részeredménye, de a Bálványos Intézet napokban elvégzett vizsgálatában, már a friss választási botrányok után a megkérdezettek majdnem negyven százaléka azt válaszolta, hogy a határon túliak nem részei a magyar nemzetnek. „Ez szinte már felfoghatatlan. Ilyen 2019-ben vagy korábban sem volt. Az egyébként is nagy utálat tovább radikalizálódott” – zárja le Kiss Tamás.

  • 16x9 Image

    Kerényi György

    Kerényi György közel harmincéves újságírói pályája során hét médiumot alapított vagy vett részt az indításában: köztük kalóz-, roma és két börtönrádiót, valamint mainstream újságokat. Volt a Kossuth rádió főszerkesztője és három évig dolgozott a szlovák közszolgálati média magyar adójánál, a Pátria Rádiónál. Tíz évig tanított az ELTE médiatanszékén. 

XS
SM
MD
LG