A haza nem lehet ellenzékben – mondta Orbán Viktor a 2002-es elvesztett választás után híveinek. Ez a meggyőződése vélhetően csak erősödött kormányon az elmúlt tíz évben, úgyhogy az esetleg nyertes ellenzéknek nem lesz könnyű dolga, ha kormányozni akar.
Sokan már azt sem hiszik, hogy a Fidesz, kezében a teljes választási apparátussal, egyáltalán engedné, hogy ne ő legyen a győztes, magyarán manipulálná az eredményeket. (Lásd keretes írásunkat.) Akkor egy mostani belarusz forgatókönyv állhat elő, tüntetésekkel, és egy demokratikus legitimációját vesztett kormánnyal – mondja Kovács Ágnes, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKINT) alkotmányjogásza.
Lehetséges az is, hogy a Fidesz nem hajlandó tudomásul venni az eredményt. A harmadik forgatókönyvben pedig veszít, és teljesen össze is omlik a párt. De az is elképzelhető, hogy a jelenlegi demokratikus ellenzék egy választási győzelem esetén egy erős és ellenzékbe szorult Fidesszel találja szembe magát. Ami természetesen nem csak folyamatosan az utcán tartaná a híveit (2007-es kordonbontása már jelezte, hogy az alkotmányos intézményrendszert könnyen lecseréli az utcára), hanem az államhatalom különféle intézményein keresztül is blokkolni tudná a kormányzást - állítják kritikusai.
Földharc
Ellenzéki pártok, jogtudósok vitatkoznak arról, mit lehet tenni egy ilyen “kettős hatalom” esetén. Az alapkérdés: lehet-e jogállami módszerekkel egy autoriter működési módra beállított állami intézményrendszert újra jogállamivá tenni.
Litresits András, a Magyar Szocialista Párt által a Nemzeti Választási Bizottságba delegált ügyvéd szkeptikus: szerinte a feladat nem megoldható. Kérésünkre azért belemegy a lehetséges jogi utak számbavételébe.
Vannak a “klasszikus”, a végrehajtó hatalmat kimaxoló módszerek. Például NAV vagyonosodási vizsgálatok politikusok és gazdag édesapjuk ellen – utal mindjárt két kormánytagra is Litresits András.
Lehet a költségvetési törvényben jelentős átcsoportosításokat csinálni (ezt is alkalmazta a Fidesz: a Nemzeti Bank neki nem tetsző vezetőit radikális fizetéscsökkentő törvénnyel serkentette – sikertelenül – lemondásra).
Aztán lehet ellenőrzéseket indítani addig, “amíg eldobják a gyeplőt”, és ott van még a nyilvánosság nyomása alá helyezés: pénzek, juttatások nyilvánosságra hozatala. Az ügyvéd egy japán behajtási módszert említ: a cég fölbérel 10-20 egyetemistát, akik “adós, fizess!” pólóban folyamatosan demonstratívan követik a vagyonát elrejtő adóst.
Mi legyen az alapvető jogelvekkel?
Testületek esetében kézenfekvő megoldás a döntéshozók létszámának felduzzasztása az új hatalom által kiválasztott tagokkal egészen a szavazási többség átvételéig. Ezzel az a gond, hogy a létszámok törvényben (ezen testületek esetében túlnyomórészt kétharmados törvényben) meghatározottak, tehát ezt elkaszálhatja az Alkotmánybíróság. A Fidesz csinált ilyet is: amíg még többségben voltak a korábban kinevezett alkotmánybírák, sajátjaival duzzasztotta föl a testületet. Hasonlót fontolgatnak most Amerikában a demokraták a Legfelsőbb Bíróság kapcsán.
Lehetséges lenne nem kétharmados végrehajtási rendeletekbe pakolni a feladatok, kompetenciák egy részét, vagy más, feles törvényekkel szabályozott intézményekre bízni azokat. Hasonló jogalkotási trükköt csinált a Fidesz 2017-ben, amikor nem volt meg a kétharmada. A Jobbik “Ők lopnak” plakátkampányára válaszul kikerülte a kétharmados plakáttörvényt, és alacsonyabb jogszabály, a Településkép védelméről szóló törvény segítségével tüntette el az utcákról a miniszterelnök, Mészáros Lőrinc és Habony Árpád előnytelen fotóit.
Kovács Ágnes “súlyosan alkotmányellenesnek” tartaná az alacsonyabb rendű jogszabályok felhasználását. “Ha nincs kétharmada, nehéz helyzetben lesz az ellenzék, mert alapvető jogelveket kellene felrúgnia.”
A dilemma persze az, hogy a “jogállamiság formális követelményei vajon ugyanolyan erősek-e egy nem jogállami környezetben? Bizonyos helyzetekben erkölcsileg igazolgató lehet a formális szabályoktól való eltérés, ha így tudom átalakítani az autoriter rendszert jogállamira” – mondja az alkotmányjogász. Ehhez látnunk kell, hogy a jogállamiság nem merül ki a meglévő jogszabályokhoz való ragaszkodásban, mert a jogállamiság szempontjából a jog erkölcsi tartalmának is jelentősége van.
De mik lehetnek a jogállami módszerek?
Az biztos nem, amit szintén a Fidesz csinált a 2006-os zavargások elkövetőit sújtó bírói ítéletekkel: 2010-ben parlamenti döntéssel semmisnek mondta őket. A rendszerváltás után is voltak kísérletek igazságtételi törvények megalkotására.
Kovács Ágnes a semmisségi törvényeket is aggályosnak tartja. Szerinte a mostani joganyag alapján is lehetne vizsgálni ügyeket, csak az intézmények nem működnek. Példaként említi a külügyminiszter adriai jachtozását a közbeszerzéseken taroló vállalkozó hajóján. A semmisség alapvetően a nyílt diktatúrák utáni állapotokra lett kitalálva, mondja, ott pedig talán még nem tartunk.
Lehetséges lenne párhuzamos szervezetek létrehozása is, ahogyan ezt Romániában tették a különleges ügyészséggel, ami aztán hetente vitt el politikusokat bilincsben. Egy speciális nyomozó ügyészség létrehozása kapcsán Kovács Ágnes szerint bizonyos kompetenciákat át lehet helyezni jogállami keretek között is.
“Fontos, hogy súlyosan kifogásolható lépéseket ne tegyen az ellenzék, különben elveszítené morális legitimációját az autoriter rezsim leváltásához” – mondja az EKINT jogásza.
Sokak szerint új alkotmányozás nélkül nem lehet mit kezdeni az autoriter működésre ráállt intézményekkel. Vagyis rendszerváltás nélkül nem megy, a kormányváltás pedig csak átmeneti időre szólhat. “Orbán Viktor a választás előtt eltitkolta, hogy alkotmányozni fognak, és fontos, hogy az ellenzék ehhez is kérjen felhatalmazást. Végig azt kell kommunikálnia, hogy nem kormányváltásra, hanem a politikai rendszer átalakítására van szükség, amihez kell egy új alkotmány. Tehát feloszlatni a parlamentet, új választási törvény nyomán alkotmányozni, és végig ezt hirdetni.
Tóth Gábor Attila alkotmányjogász:
"Nehezen elképzelhető, hogy a mostani konstellációban demokratikus választás nyomán parlamenti többséget szerez és kormányt alakít az ellenzék. Ugyanis nincsenek meg a demokratikus választás és kormányváltás előfeltételei.
Egy ilyen típusú rezsimtől, ha bekeményít, akkor népfelkelés vehetné el a hatalmat. Ebben az esetben értelmüket vesztik a bebetonozott pozíciók jogi átalakításáról szóló forgatókönyvek, mert a felkelés vihara elsöpri a bukott rezsim vezetőit.
Ha pedig gazdasági és politikai nyomásra a rezsim puhul, és az ún. “reformerek” veszik át az irányítást, akkor tárgyalás nyomán létrejött kompromisszum határozhatja meg az átmenetet. Ilyen esetben a megegyezés része lesz az intézmények átalakítása és a személycserék sorozata. Szerintem erről majd inkább érdemes lehet gondolkodni.
Most sajnos (még) egyik kiút sem látszik a horizonton."
A politikai helyzet meghozza a megoldást
Alapvetően mégis a politikai forgatókönyv fogja meghatározni, hogy mit lehet tenni. “Ha a Fidesz nem omlik össze, erős politikai erő marad, és próbálja blokkolni a kormányzást, ebben a mostani Alkotmánybíróság partner lehet, ahogyan 2005-2010 között tette” – mondja Kovács Ágnes. “De ha összeomlik a Fidesz, akkor nem lesz biztos háttere az AB-nak, és nyilván lesznek átálló bírák. Bár ez a testület szakmai integritását nem fogja helyreállítani.”
Az intézmények működtetői pedig simán átállnak az új működésre. “Az autoriter működtetés sok ellenállást kiiktat, de sok kritikus van most is bent a rendszerben, csak nem szólalnak meg, mert félnek. A teljes államapparátust nem lehet lecserélni, és nem is lenne indokolt, de fontos pozíciókban elengedhetetlen személycseréket végrehajtani: ezt szakmai és erkölcsi szempontok is indokolják. De azt nem lehet megcsinálni, amit a Fidesz tett, amikor hatalomra került: gyorsan törvényt hozott, hogy indoklás nélkül ki lehessen rúgni embereket a közigazgatásból. Az ellenzék ezt nem teheti, mert elveszíti az erkölcsi többletét.”
“De hogy mi lesz Polt Péterrel, Varga Zs. Andrással, Domokos Lászlóval, az más kérdés. Ők minden morális alapot elveszítettek az intézményük vezetésére, és szakmailag is alkalmatlanok. Persze, akit olyan arányban szavaz le a saját szakmája, mint Vargát, annak egy alkotmányos demokráciában nem lenne morális alapja arra, hogy vállalja a feladatot” – utal Kovács Ágnes arra, hogy a Kúria frissen megválasztott elnökének kinevezését az Országos Bírói Tanács 13:1 arányban ellenezte.
"Végeredményben az attitűd és a politikai kultúra átalakítására van szükség" – mondja az alkotmányjogász. (És ebből a szempontból nem sok jót ígér, hogy az ellenzék is ebben a politikai kultúrában működik.) Vagyis sokkal alapvetőbb változást kell elérni, de ebben fontos közvetítő szerepet játszanak az intézmények.
