Öt gondolat a podcastból:
(1) Orbán Viktor moszkvai vagy pekingi látogatásával kapcsolatban az EU vezetői azt kifogásolták, hogy a magyar politikus nem kapott felhatalmazást a közösség külpolitikai képviseletére. Hiába mondta a magyar kormányfő, hogy nem az EU-t képviseli, Putyin orosz elnök – saját érdekeinek megfelelően – mégis úgy állította be a megbeszélést, mintha az EU-val tárgyalt volna. Orbán Viktor minden bizonnyal elmulasztott előre konzultálni európai szövetségeseivel tervezett útjairól.
(2) Egy ország soros EU-elnökségében a legkisebb szerep éppen az adott tagállam vezetőjének jut: a csúcstalálkozókon övé az első felszólalás lehetősége az addig történtek összefoglalására. Ehhez képest a magyar elnökség első napjaiban már annyi konfliktust generált a magyar kormányfő, amit semmi nem indokol. Olyan időszakban került sor ezekre a partizánakciókra, amikor még nem alakult meg az új Európai Parlament, és az Európai Bizottság is átmeneti időszakban van a feloszlás előtti hónapokban. Egyelőre nem látni, hogy milyen választ ad az uniós vezetés Orbán Viktor magánakcióira. Valószínűtlen és példa nélküli lenne, ha menet közben elvennék Magyarországtól a soros elnökséget, de annak vannak jelei, hogy elindul egy izoláció, kiközösítés: több jogalkotási, szakmai egyeztetésen a szokásos miniszteri szint helyett már alacsonyabb rangú beosztottakat küldenek a tagállami kormányok.
(3) A magyar miniszerelnök érvelése, hogy egy EU-tól független közvetítőszerepet tölt be, és eredményként állítja be, hogy fogadja az orosz és a kínai elnök is, ott billen meg, hogy a keleti politikusok valószínűleg bármely más uniós tagállam vezetőjét szívesen fogadnák, sőt: minél befolyásosabb országról van szó, annál szívesebben.
(4) Hiába ért el a vártnál szerényebb eredményt a francia választásokon a szélsőjobb Nemzeti Tömörülés, az EP-be kerülő harminc képviselőjével az újonnan gründolt Patrióták Európáért pártszövetség meghatározó ereje lesz, a formáció elnökét is Marine Le Pen pártja adja majd. Vélhetően azért halogatta a csatlakozásról hozott döntést, mert jobb választási eredménnyel befolyásosabb pozíciót remélt volna a pártjának.
(5) Egyelőre nem tudni, mi a jogi helyzet az Identitás és Demokrácia frakcióval: Le Penék távozása feloszlásnak tekinthető-e, vagy a francia szélsőjobb képviselők átlépése a patriótákhoz összeolvadásnak számít, illetve ha az utóbbi, akkor az ideológiai örökségen túl jogutódnak tekinthető-e a patrióták frakciója? Kérdés az is, hogy megkapják-e a méretükhöz méltó EP-tisztségeket, vagy ugyanaz a politikai karantén vár rájuk, mint az ID frakcióra. Mindenesetre az elemzők azt várják, hogy az Orbán–Le Pen-féle összeállás igazából az olasz Giorgia Meloninak és Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciójának kedvez, hiszen most a nagy pártcsaládok az ő szövetségét keresik az erőviszonyok fenntartása miatt.
Ez a Messziről jött ember, a Szabad Európa podcastsorozata a magyar kormány és az Európai Unió, a közösség intézményeinek ügyeiről. Célunk, hogy ne csak az EU erőközpontjaiból hazatérő magyar politikusok beszámolóiból ismerhessük meg a fejleményeket, döntéseket és viszonyokat, hanem objektív és független képet alkothassunk állandó brüsszeli tudósítónk, Gyévai Zoltán segítségével.