Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

“Nem fogy, csak tisztul”? - magyar vita a népszámlálásról Szlovákiában I.


Kitelepített magyarok útban Csehszlovákiából 1947-ben
Kitelepített magyarok útban Csehszlovákiából 1947-ben

Kit tekintsünk magyarnak? Két héttel indulása előtt hirtelen átpolitizálódott a szlovákiai népszámlálás. Most először ugyanis választható lenne második nemzetiségi identitás is. De a statisztika nem csak a közpolitika, a kisebbségi jogok gyakorlásának alapja, hanem a magyar képviselet feladatait, legitimitását is befolyásolja.

A vezető szlovák kormánypárt magyar képviselője robbantott két hete. Gyimesi György, - aki 2020 előtt, amikor az OLANO, Igor Matovič kormányfő pártjának képviselője lett, nem volt jelen a magyar közéletben - bedobta, hogy változtassák meg a korábban már eldöntött, a több identitás választását lehetővé tevő népszámlálási kérdőívet, és továbbra is csak egy nemzetiséget lehessen bejelölni. Ahogy ez a tíz évente tartott összeírásokon eddig is volt. A képviselő szerint a szlovákiai magyar legyen magyar”.

Hány embert képviselünk?

Az utolsó, 2011-es népszámláláson 458 ezren vallották magukat magyarnak, ennél 50 ezerrel többen magyar anyanyelvűnek. Gyurgyík László szociológus szerint a magyarság valós száma akkor valójában 480 ezer fölött volt. Húsz év alatt a statisztika szerint több, mint százezerrel csökkent a számuk.

Szlovákiában a magyarok képviseletéért az elmúlt 10 évben a magát egyértelműen etnikaiként meghatározó párt, az MKP, és a belőle kiválók valamint szlovák politikusok alapította, Bugár Béla vezette, magát multietnikusként definiáló Most-Híd versengett (a Most hidat jelent szlovákul).

A 2020-as választáson jelentkezett egy új - jórészt fiatalabb MKP-s politikusokból szerveződött - magyar párt is, az Összefogás. Ők egyből beálltak Gyimesi népszámlálási javaslata mögé.

A választáson egyik párt sem érte el a bejutási küszöböt, így a magyaroknak most nincs önálló képviselete a szlovák parlamentben. Az Összefogás támogatottságát pedig azóta sem tudják mérni.

A hirtelen fellángolt vitában az MKP is az egy nemzetiség pártján áll (ha nem is olyan harcosan, mint az Összefogás), a Híd pedig a többes identitás választhatóságán. Vezető politikusa, Ravasz Ábel, korábbi romaügyi kormánybiztosként ennek egyik kiharcolója volt.

A vita nyomán pénteken a Szlovák Statisztikai Hivatal, eddigi álláspontját föladva, a korábbi rendszerhez visszatérést javasolja, majd két napja valamennyire ettől is visszatáncolt.

A vezető kormánypárt – Gyimesi Györgyön kívül – eddig nem foglalt állást, két másik koalíciós társa viszont továbbra is a kettős identitás lekérdezését támogatja.

A kormánynak február 8-án kell döntenie, 15-én indul az elektronikus népszámlálás. (Ahogy májusban Magyarországon, Szlovákiában is online lesz a népszámlálás, akiknek ez valamiért gond, azok megtehetik személyesen is.)

A vita valódi tétje nem csak az, hogy valójában hányan vannak azok, akiktől a magyar képviselet a legitimitását nyeri, hanem az is, hogy mennyi állami forráshoz jussanak, és hol és mennyire gyakorolhassák kisebbségi jogaikat.

Érvek, ellenérvek

A kisebbségek képviselőiből álló Kisebbségi Tanács már korábban döntött arról, hogy támogatja a kettős identitás választhatóságát. Igaz, MKP-s tagjai nem szavaztak.

Megkérdeztük a Tanács elnökét, az akkor még kormánypárt Híd delegálta Bukovszky Lászlót, mi indokolja a korábbi gyakorlat megváltoztatását. “A népszámlálás csak egy statisztikai összesítés, eredményeit figyelembe kéne vennie az aktuális kormányzatnak” - mondta. “Az a cél, hogy valahogy ellensúlyozzuk a magyarok több, mint százezres lemorzsolódását. Most lesz egy második kérdés a nemzetiség megválasztásánál: egyéb nemzetiségűnek is tartja-e magát? A listáról kiválaszthatom, ami számomra valamilyen identitás-azonosságot ad. Mert bár szlováknak vallom magam, de pl. vegyes házasságból származom, vagy az etnikai határon túl élek, és érzek kötődést más kisebbséghez is. Ha a második kérdéssel jobb eredményt tudunk elérni, akkor javasolni fogom, hogy egy településen a kisebbségi, nyelvi jogok érvényesítésére vegyék figyelembe a kettős identitásúakat is.”

Csakhogy ez nincs eldöntve, hangsúlyozza kérdésünkre Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője is, aki ugyanakkor nem tartja szerencsésnek, hogy két héttel a népszámlálás előtt nyílt meg ez a vita, ami óhatatlanul a nemkívánatos “ki a magyar” vitához fog vezetni.

Nyilvánvaló, hogy vannak olyanok, akiknél kialakult a kettős identitás, és teljes joggal gondolják, hogy érdemes megadni egy másik lehetőséget. A probléma az, hogy nem lehet tudni, hogy ez mivel jár. Azon túl, hogy lesz egy adatcsomag arról, hogy ez a réteg létezik, nem lehet tudni, hogy a későbbiekben ez mit jelent a kisebbségi jogok alkalmazása és a nemzetiségek státusza szempontjából.

Deák Renáta műfordító a kettős identitásról: Cseleztem, hogy megzavarjam ezt a vélt egységet

Mi mindig több identitásban, mindig ebben a kettősségben éltünk. Anyai nagymamám pozsonyiként eleve magyar és német kétnyelvű volt, de beszélt szlovákul is. A férje is beszélt magyarul és szlovákul. Talán kicsit közelebb voltak a magyarhoz.

Apai ágon pedig a dédszüleim még a Monarchia alatt jöttek Salgótarjánba. Ott ők inkább szlovákok voltak, de beszéltek magyarul is, és a gyerekeik kétnyelvűek lettek. A lakosságcsere idején a gyerekeik egy része visszatelepült Dél-Szlovákiába, ahol szintén két nyelven beszéltek. Édesapám Magyarországon már nem lett volna kétnyelvű, elvesztette volna a szlovákot, mert a magyar hatás erős volt, de mivel visszatelepültek, megtartották a kettősséget.

Deák Renáta
Deák Renáta

A szocializmusban is csak egy nemzetiséget lehetett beírni a népszámlálásokon. Ők hogyan határozták meg magukat?

Megosztották. Anya azt írta be, hogy magyar, apa azt, hogy szlovák. Én pedig azt írtam be, hogy szlovák vagyok, de magyar anyanyelvű, hogy ezt a kettős identitást valahogy becsempésszem. Nekem ez fontos lett. A férjem budapesti. A gyerekeimnél azt írtam be, hogy magyarok, de szlovák anyanyelvűek. Így cseleztem, hogy megzavarjam ezt a vélt egységet. Mert nem egyértelmű ez az identitás dolog.

Ezért örülnék, ha kettőt is be lehetne írni. Nagyon fontos lenne, így tudnék közelebb kerülni a valósághoz.

Az utóbbi 10-20 évben Szlovákiában egyre többen kezdtek el gondolkodni a több identitású létükön. A környezetemben sokan, akik szlováknak vallják magukat, rájönnek, hogy a nagyszüleik beszéltek magyarul. És ezt pozitívumnak értékelik, és sajnálják, ha elveszítették a nyelvet. A háború után és a szocializmusban nagyon erős volt az egységesítés, és amikor ’89 után jöttek a nacionalista pártok, problémát okozhatott, ha magyarul beszélt valaki Pozsonyban. Most már ez nem így van, sokan visszafordulnak a múltba, és megkeresik a több identitású gyökereiket, ápolják és büszkék rá. Vagy egyszerűen bevallják, hogy ez is a részük.

A vegyes identitás Szlovákiában nem ritka, és ezzel kár lenne nem szembe nézni. Nem hiszem, hogy ezzel veszíteni tudnánk valamit. Ellenkezőleg.

Deák Renáta műfordító, aki többek között Márai Sándor, Esterházy Péter, Závada Pál és Nádas Péter műveit fordította szlovákra.

Szlovákiában nincs kisebbségi törvény (az új kormány megígérte, hogy készít), a nyelvtörvény szerint, ha egy településen 20 (a mostanival együtt két népszámlálás után már csak 15) százalékot elér egy kisebbség létszáma, ott használható hivatalos nyelvként (tehát az ügyintézésben) a kisebbségé is. Ez - ahogy a magyar nyelvű iskolahálózat is - fontos eszköz a nyelvi asszimiláció csökkentésére.

Ezen kívül a kisebbségek a Kisebbségi Alapból évi 8 millió eurót oszthatnak szét maguk között nemzetiségi kulturális, társadalomszervezési célokra. Bár ennek aránya nem felel meg pontosan a népszámlálási arányoknak, fontos, hogy hányan vannak az egyes kisebbségek- vagyis a második helyen jelölt nemzetiség erősíteni fogja a versenyhelyzetet közöttük.

Valóban nem tudni, hogy a népszámlálás nyomán előálló, a második nemzetiségre vonatkozó adatok hogyan befolyásolják majd ezt a rendszert. “Voltak olyan rejtett jelzések, hogy majd kedvezően fogják elszámolni a kisebbségeknek, az összegzett számot veszik figyelembe, de ezt nem tudják, nem is akarják megígérni” - mondja Tokár Géza. “Utólagos szabályozással is lehet kezelni a kérdést, de teljesen nyilvánvaló, hogy ez majd az aktuális kurzus politikai érdekeinek megfelelően történik.”

Tudjuk, hogy mekkora volt a nyelvi asszimiláció. De az országban szétszóródott sok magyar egy Omega vagy Illés szám kapcsán talán azt mondja, hogy én még magyar is vagyok” - mondja a Bukovszky. “Az a kérdés és cél, hogy a nyelvi rezervátumon kívül élőkre számítunk-e, és adjunk-e nekik lehetőséget, hogy vallják be az identitásukat. És aztán döntsük el, hogyan akarjuk bevonni őket a nemzetiségi életbe. Nem kell feltétlenül törvényben megjelenniük, de vegye figyelembe egy önkormányzat, hogy itt, szlovák közegben, élnek mások is, és támogassuk az ő identitásukat is”- érvel Bukovszky László.

Céljuk a statisztikai duzzasztás, hogy ezáltal "megállítsák" a magyarság csökkenését. De ez délibáb” – írta egy posztjában Mózes Szabolcs, az Összefogás egyik vezetője, kritizálva a kettős identitás választhatóságát.

Bár az adatok felhasználása tisztázatlan, de ebből esetleg következő negatív forgatókönyveket az ellenzőktől sem hallottunk. Hiszen, ha valahol mondjuk most 12% a magyarok aránya, és így nem jogosultak hivatalos nyelvként használni a magyart, az esetleg ott megtalált pár százaléknyi “másodlagosan magyar” csak segíthet a 15% elérésében – még ha erre nincs is, és lehet, hogy nem is lesz – jogi garancia.

És az is igaz, hogy például a legsúlyosabban stigmatizált népcsoport, a romák önvállalásában sokat segít az, ha a többséghez és a kisebbséghez tartozónak is vallhatják magukat. Szlovákiában 80 ezerre teszik a magukat magyarnak is valló romák számát. Bár sok helyen már csak velük lehet fenntartani a magyar iskolákat, a Híd kivételével a magyar képviselet nem akarja integrálni, felvállalni őket.

Vegyes házasságokban, szlovák iskolákban rejtőznek a magyarok?

A magyarság fogyásának egyik okaként Szlovákiában a vegyes házasságok magas számát szokták kiemelni. Gyurgyík László szociológus adatai szerint az évente kötött házasságokon belül a vegyesek aránya 25-30%, és az ilyen családban általában a többségi szlovák a szívóhatás az erősebb: lesznek magyar ételek a háztartásban, de valószínűleg szlovák iskolába megy a gyerek. (Bár vannak olyan kapcsolatok, ahol tudatosan építik, őrzik mindkét identitást a gyereknevelésben is, lásd Deák Renáta gondolatait keretes írásunkban - KGY).

A vegyes házasságok 80 százalékában a gyerek később szlovákként identifikálja magát (ők tudnának megjelenni magyarként az új népszámlálási metodika kapcsán.) Akkor nem beszélhetnénk asszimilációról, ha ez az arány 50-50% lenne a magyar és a szlovák között.

A szlovák alap (általános) iskolába adott gyerek pedig nagy eséllyel elszlovákosodik: még a “tisztán” magyar családból szlovák iskolába járó gyerekek 30%-a is később szlováknak vallja magát – ismerteti az adatokat Gyurgyík László. “Vagyis a szlovák iskolának erős torzító hatása van. És ezzel együtt más lesz az életstratégia is: pl. a partnere szlovák lesz.

A szociológus nem vitatja, hogy jó lenne a közösségnek, ha többen lennének. “Javulhatna a nyelvi jogok gyakorlása, de azok, akik kettős kötődéssel rendelkeznek, általában nem vesznek részt a magyar kultúrában.

Kérdés, hogy ez így lenne-e akkor is, ha a magyar közösség, és annak képviseletei számítanának rájuk, mint ahogy most nem teszik. Bukovszky László szerint: “Az a kihívás a magyar közösség számára, hogy be akarjuk-e őket vonni a magyar közösségi életbe vagy sem.

A lengyelek nyelvi képzésre hétvégi iskolákat nyitnak a lengyel gyökerű gyerekeknek. A németek országos kulturális egyesületének több tagja van, mint ahány németet megszámoltak. Mi miért mondjunk le erről? Vagy annyira bővelkedünk kisebbségiekben, hogy nincs rájuk szükségünk? Próbáljuk meg ezeket az embereket bevonni, adjunk nekik teret! A németeknek szükségük van ezekre az emberekre.”

Választás a szlovákiai Ragyolcon
Választás a szlovákiai Ragyolcon

Nyissunk vagy tisztuljunk?

A statisztikák szépítésénél fontosabb érdekek állnak a “ki lehessen magyar” vita mögött: pártok identitása, legitimitása, a kisebbségi képviselet feladatainak esetleges megváltozása, sőt, a magyar kormányhoz való viszony.

Az egyik véglet a cikkünk címében szereplő mondat, amit a csehszlovákiai, majd szlovákiai magyarság egyik meghatározó alakjához, Duray Miklóshoz kötnek: nem fogy, csak tisztul a magyarság. Eszerint azokra, akik nem vállalják a korábbi évtizedekben sokszor üldöztetést, jogfosztást eredményező, később néha az egyéni boldogulást nehezítő magyar identitást, nincs is szüksége a közösségnek.

Miközben morálisan elítéli ezeket az embereket (tovább nehezítve ezzel a magyar identitás vállalását), ez a mondat igazából a magyar képviseletnek jelöl ki feladatot és szerepfelfogást.

A másik oldalon azok állnak, akik szerint a magyar közösség fennmaradása, az identitás és a magyar kultúra átörökítése szempontjából szükség lenne ezekre az emberekre is.

Ehhez persze nem csak statisztikai láthatóságukra van szükség, hanem arra is, hogy a magyarság vonzó és megélhető lehetőség legyen, ami a kisebbségi elit számára más szerepfelfogást kíván. Ennek része lehet az is, és itt már a statisztikánál vagyunk, ha lehet tudni, hogy a többségi magyar területeken kívül is hol érdemes pl. nyelviskolát alapítani, vagy kampányt indítani a magyar iskola előnyeiről.

De ennél valószínűleg földhözragadtabb okok is állnak a magyar elit pro-kontra érvei mögött. Természetesen a szavazatok.

A második részben itt folytatjuk.

Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!

  • 16x9 Image

    Kerényi György

    Kerényi György közel harmincéves újságírói pályája során hét médiumot alapított vagy vett részt az indításában: köztük kalóz-, roma és két börtönrádiót, valamint mainstream újságokat. Volt a Kossuth rádió főszerkesztője és három évig dolgozott a szlovák közszolgálati média magyar adójánál, a Pátria Rádiónál. Tíz évig tanított az ELTE médiatanszékén. 

XS
SM
MD
LG