Ha mostanában benéz az ember egy párizsi étterem ablakán, vendégeket nemigen, de rengeteg egymás hegyén-hátán álló dobozkupacot biztos látni fog.
A bejárati ajtók melletti asztalok egyikén valószínűleg ott áll egy nagy palack alkoholos gél, mellette pecsétek, számlatömbök, noteszek. Az összetologatott asztalkákon, az egymásba pakolt rattan székek tetején, a dizájnos bárpultok peremén pedig az ételek szállítására alkalmas kartondobozok és hűtőtáskák halmaza hever.
Minden kapható, de csak elvitelre
Ebben az évben Párizsban a járvány miatt még ki sem nyithattak az éttermek. Azok a brasserie-k, restaurant-ok, bristrot-k, tavernák, amelyek még nem mentek csődbe, most mindenfélével próbálkoznak, hogy fenntartsák magukat. Több helyen folytatják a helyszínen történő árusítást, de mivel a kliensek sem kint, sem bent nem ülhetnek le, ezért kizárólag elvitelre vásárolhatnak.
Egyes éttermek alkalmazottai a járdákra, terekre kitolt asztalok mögött árulják a kávét, a teát, a forralt bort, a nyalókákat vagy a fagylaltot. Van, ahol áttértek a pizza- vagy a palacsintasütésre, holott eddig étlapjukon sosem szerepeltek ezek az ételek. Egy parki kávézóban a minap hatalmas kültéri paella sütőt állítottak fel.
A törzshelyünk meg mintha italbolttá avanzsált volna: most fadobozokon álló minőségi borok, pezsgők várnak az ablak előtt az eladásra. A helyi comptoir (bár) pedig megvásárolta az előtte álló újságosbódét, ahonnan most a tenger gyümölcseit (néha inkább szörnyeit) árulja. De hiába mindenféle próbálkozás, ha a tulajdonos nem volt képes áttérni az internetes rendelésre és az
ételkiszállításra, akkor valószínű, hogy étterme már vagy tönkre ment, vagy hamarosan tönkre fog menni.
A kényszerfutárok bármit házhoz szállítanak
Párizsban a járványnak köszönhetően nemcsak ebédet vagy vacsorát, hanem most már szinte bármikor bármit házhoz lehet szállíttatni. Én is próbálkoztam egyszer a reggeli rendeléssel, de mire megérkezett a robogós futár, addigra a pumpkin spice latte-m egyik fele a kesztyűjén csorgott, a másik fele pedig szivaccsá változtatta a frissen sült croissant-omat. A futár feltartott kezekkel és egy: „Oh, nah… Madame! Csak egy kicsit folyt ki, nah!” - felkiáltással nyugtázta a malőrt.
Nem haragudtam meg rá (nagyon), hiszen tudom, hogy a legtöbb kiszállító nem „hivatásos”. A járvány okozta munkanélküliség és az éttermek rendelésre történő áttérése ugyanis együtt járt azzal, hogy egyre több lett az ételkihordó vállalatoknak dolgozó motoros-biciklis kényszerfutár. Aki legutóbb nálunk járt, azt mondta, hogy ő anno idegenvezetőként dolgozott, de nem tud ölbe tett kézzel várni a turistákra, ezért váltott.
A franciák – akik a magyarokhoz hasonlóan szeretnek meleg, laktató ebédeket enni – az angolszász országokhoz képest kicsit lassabban kedvelték meg a házhozszállítást, de mostanra olyannyira belejöttek, hogy a szakértők szerint az online ételrendelés piaca Franciaországban akár 25% feletti éves növekedést is produkálhat 2022-ig.
A futár, aki hoz is, meg visz is
Nyugat-párizsi lakásában Caroline Simon-Provo elektronikus zaklatással foglalkozó fiatal ügyvédjelölt, március egyik estéjén úgy döntött, hogy a Just Eat nevű ételkihordó vállalaton keresztül rendel magának egy pizzát. Az étel a futárnak köszönhetően hamar meg is érkezett. Amíg azonban Caroline a vacsoráját eszegette, addig a házmestere sírva kereste a vörös macskáját. Az ügyvédjelölt sejtette, hogy az ügyben ő is „felelős”, hiszen a cicának akkor veszett nyoma, amikor a pizza megérkezett.
Azt pedig minden párizsi lakos nagyon jól tudja, hogy a házmesterrel jóban kell lenni, hiszen ők veszik át és osztják szét a házban a postát, az újságokat és a csomagokat is. Az elmúlt évek során az e-kereskedelem növekedésével a több száz lakosú párizsi lakóházak házmestereinek munkája pedig igencsak megnehezedett. A netes rendeléstől függő ismerőseink sokan már novemberben azon aggódnak, mit vegyenek karácsonyra a házmesterüknek azért, hogy a rendszeresen érkező csomagjaikat mindig átvegye.
A jogásznő így hát besegített a macska keresésébe: házmesterével közösen megnézte a biztonsági kamera felvételét, amelyen jól látszott maga a tettes. A futár a házból kifele menet a macskát a hóna alá csapta, és pofátlanul elszelelt. A két nő azonnal hívta a rendőrséget, majd a Just Eat-et, de mindhiába.
Macskafogók
Másnap reggel Caroline és házmestere elsétáltak a vendéglőbe, ahol ott találták a futárt, aki nem volt más, mint az étterem tulajdonosa. Állítólag csak azért szállította ki ő az ételt előző este, mert az volt a nap utolsó rendelése. A két nő a helyszínen a macskát is felfedezte, az állat egy „sarokban reszketett”.
A tulaj azzal védekezett, hogy a cicát az utcán találta. A károsultak azonban felhívták a figyelmét a videófelvételre, majd aziránt érdeklődtek nála, hogy vajon mi vette rá a cicalopásra? A férfi nemes egyszerűséggel annyit mondott, hogy az éttermében elszaporodtak az egerek, ezért ő tulajdonképpen csak egy egerészt keresett.
A macska-behajtó Caroline Mini Mousse (sic!) néven ismert a Twitteren, ahol lépésről-lépésre élőben mesélte el a kalandot. Később még az Independentnek is nyilatkozott. A párizsi házban is sokan értesültek a történtekről, amelyekről nekünk az egyik ottani irodában dolgozó barátunk számolt be.
„Nagy bajban lehetnek Párizsban most az éttermek, ha már egy rendes ’egérfogóra’ sem futja!” – mondta, majd hozzátette, hogy a történet címe akár „macska elvitelre” is lehetne.
