Egyértelmű, hogy a Tisza Párt nyugatos; a Fideszhez képest végképp teljesen egyértelmű, de olyan történelmi határponthoz érkeztünk, amikor ezt jól artikuláltan ki is kell mondani – véli Lakner Zoltán politológus.
A beszélgetést itt tudja megnézni:
A beszélgetést itt tudja meghallgatni:
A beszélgetés főbb gondolatai:
- Magyarország bizniszalapon ki van szolgáltatva egy olyan hatalomnak, amely minden módon bizonyította, hogy soha nem elégszik meg a már elért befolyással, mindig többet akar.
- „Kizárásos alapon, a nagyhatalmi logikából következően beleszippantódunk az orosz érdekszférába. Hogy ez mitől szolgálná az ország szuverenitását inkább, mint az, hogy ott ülhetünk egy brüsszeli tárgyalóasztalnál, ezt még sehol senkitől nem láttam bizonyítva.”
- Ha Putyin megkapja a rablott holmit, az azt jelenti, hogy menni fog tovább. Ugyanazok a politikusok, akik meglehetősen képmutatóan, a békére hivatkozva ellenezték Ukrajna támogatását, ugyanezeket a szövegeket fogják akkor is hangoztatni, amikor Oroszország mondjuk Észtországgal szemben indít valamilyen katonai akciót.
- Ha a Tisza Párt nem tud osztogatásban ráígérni a kormányra, a többi témában meg úgy gondolja, hogy kockázatos megszólalni – mint a Pride vagy Ukrajna ügye –, máris elvesztette a napirend irányítását.
- Egyáltalán politizálás-e az, ha ilyen súlyú értékkérdésekben nincs világos állásfoglalása egy pártnak?
- A béke megteremtése sok pénzbe fog kerülni, de lesz rá uniós forrás, amitől Magyarország eleshet, ha a kormány a nyugati szövetségi rendszer helyett az orosz érdekszférát választja.
